Jézus születése

Abban az időben Augusztus császár rendeletet bocsátott ki, hogy számlálják össze az egész földkerekséget. Ez az első népszámlálás Quirinusznak, Szíia helytartójának idejében történt. Elment mindenki a maga városába, hogy följegyeztesse magát.

József Dávid házából és nemzetségéből származott. Galileából, Názáret városából fölment ezért Dávid városába, a júdeai Betlehembe, hogy följegyeztesse magát Máriával, eljegyzett feleségével együtt, aki gyermeket várt. Amíg ott tartózkodtak, eljött az ideje, hogy Mária világra hozza gyermekét. Megszülte elsőszülött fiát, bepólyázta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet szállásra.

A környéken pásztorok tanyáztak, és nyájukat őrizték az éjszakában. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala és az Úr dicsősége ragyogott körülöttük. Nagy félelem fogta el őket.

Az angyal bátorította a pásztorokat: „Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek nektek és az egész népnek: Ma született az Üdvözítő Dávid városában, a Messiás, a ti Uratok. Ez a jele: Kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve.”

Hirtelen nagy mennyei sereg vette körül az angyalt. Dicséretet énekeltek Istennek:

„Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek.”

Mihelyt az angyalok eltávoztak, a pásztorok így biztatták egymást: „Menjünk át Betlehembe! Hadd lássuk a történteket, amiket az Úr hírül adott nekünk.”

Odasiettek és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisdedet. Miután látták, elhíresztelték azt is, amit már előbb megtudtak a gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén.

Mária szívébe véste szavaikat és gyakran elgondolkozott rajtuk.

A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit úgy látta és hallottak, ahogy az angyal előre elmondta nekik.

Nyolc nap telt el Jézus születése után. Ekkor kellett nevet adni a gyermeknek. A Jézus nevet adták neki. Így nevezte őt az angyal, amikor megtestesülését hírül adta.

Jézus bemutatása a templomban

Amikor elteltek a mózesi törvényben megszabott tisztulás napjai, Jeruzsálembe vitték, hogy bemutassák az Úrnak. Így parancsolja ugyanis az Úr törvénye: „Minden elsőszülött fiút az Úrnak kell szentelni” Be akarták mutatni az Úr törvényében rendelt áldozatot is: „Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.”

Élt Jeruzsálemben egy Simeon nevű, igaz és istenfélő ember. Várta Izrael vigaszát és a Szentlélek lakozott benne. Kinyilatkoztatást kapott a Szentlélektől, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek ösztönzésére a templomba ment. Amikor a szülők a gyermek Jézust bevitték, hogy a törvény előírásának eleget tegyenek, karjába vette és áldotta az Istent e szavakkal:

„Bocsásd el most szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, hiszen már látták szemeim az üdvösséget, melyet minden nép számára rendeltél: világosságul a pogányok megvilágítására és dicsőségére népednek, Izraelnek.”

Apja és anyja csodálkoztak azon, amit mondott róla. Simeon megáldotta őket és így szólt anyjához, Máriához: „Ez sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel, amelynek ellene mondanak. S a te lelkedet is tőr járja át – hogy így megnyilvánuljon sok szív érzése!”

Volt ott egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya, Áser törzséből. Már igen éltes korú volt. Hét évig élt férjével szüzessége után, aztán özvegyen maradt. Nyolcvannégy évet ért meg. Nem vált meg a templomtól: éjjel-nappal böjttel és imádsággal szolgált Istennek. Ebben az órában is odajött, dicsőítette az Istent és beszélt róla mindenkinek, aki csak várta Jeruzsálemben a megváltást. Miután így eleget tettek az Úr törvényének, visszatértek galileai városukba, Názáretbe. A gyermek ott növekedett és erősödött. Bölcsesség töltötte el és Istennek kedve telt benne.
forrás:képes biblia