Keresztelő János születése

Erzsébet szülésének ideje elérkezett. Fiúgyermeket szült. Amikor szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon eljöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről akarták elnevezni Zakariásnak.

„Nem!” – szólt anyja tiltakozóan. „János legyen a neve!” – mondta. Erre azt válaszolták neki: „Nincs a rokonságodban senki, akit így hívnának.”

Ekkor az apának intettek, hogy minek akarja fiát elnevezni. Az egy kis táblát kért és ezeket a szavakat írta rá:

„János a neve.”

Mindnyájan elcsodálkoztak. Neki pedig megnyílt az ajka és megoldódott a nyelve: szólni kezdett és magasztalta az Istent. Félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdea egész hegyvidékén elterjedt ezeknek a dogoknak a híre. Akik csak hallották, szívükbe vésték és mondták: „Mi lesz vajon ebből a gyermekből?”

Nyilvánvalóan az Úr keze volt vele. Apja, Zakariás, eltelt a Szentlélekkel és így jövendölt:

„Áldott legyen az Úr, Izrael Istene,
Mert meglátogatta és megváltotta népét.
Erős szabadítót támasztott nekünk
Szolgájának, Dávidnak házában.

Amint meghirdette szentjei által,
Prófétái ajkával ősidőktől fogva:
Megszabadított minket ellenségeinktől,
S akik gyűlölne, azok kezétől.

Irgalmas volt atyáinkhoz
És megemlékezett szent szövetségéről:
Az esküről, mit Ábrahám atyánknak
Esküdött,
Teljesíti most.

Ellenségeink kezéből kiszabadulunk,
Félelem nélkül szolgálunk majd neki,
Szentségben és igazságban színe előtt
Életünk minden napján.

Te pedig, gyermek, a Magasságbeli
prófétája leszel,
Az Úr előtt haladsz, hogy előkészítsd
útját.
Népét az üdvösség ismeretére tanítsad,
Mely a bűnösök bocsánatában van.

Istenünk mélységes irgalmából,
Meglátogatott minket a magasságból
Fölkelő,
Hogy világítson a sötétségben és a halál
Árnyékán sínylődőknek
És lépteinket a békesség útjára vezesse.”

A gyermek növekedett és lélekben erősödött. A pusztában élt addig a napig, amíg nyilvánosan föl nem lépett Izraelben.
forrás:képes biblia