Sok időbe telt, míg megértettem, honnan jött. A kis herceg sok kérdést tett fel nekem, de az enyémet mintha sohase hallotta volna meg. Csak elejtett szavaiból hámoztam ki lassanként mindent. Így, amikor először vette észre repülőgépemet (a repülőgépet nem rajzolom le, túlságosan bonyolult), megkérdezte.
- Ez micsoda itt, ez a dolog?
- Ez nem dolog. Ez repül. Repülőgép. Az én repülőgépem.
És büszke voltam, mert megmondhattam neki, hogy én repülök.
Erre felkiáltott.
- Hogyan! Te az égből pottyantál?
- Igen... - mondottam szerényen.
- Ó, milyen furcsa!...
És a kis herceg, igen bájosan, kacagásba tört ki. Ez nagyon idegesített. Megkívánom, hogy komolyan vegyék a szerencsétlenségeimet.
Aztán hozzátette.
- Tehát te is az égből jössz! Melyik bolygóra való vagy?
Egyszerre, mintha csak fénysugár villant volna jelenlétének titokzatosságára.
Hirtelen megkérdeztem.
- Szóval te egy másik bolygóról jössz?
De nem felelt. Csendesen bólogatott, és repülőgépemet nézegette.
- Igaz, hogy ezzel nem jöhettél valami messziről...
És hosszú álmodozásba merült. Azután előhúzta zsebéből a báránykámat, és valósággal beleveszett kincsének szemlélésébe.
Elképzelhetitek, mennyire izgatott engem ez a félbizalmasság. Mit jelenthet az a „más bolygó”? Iparkodtam hát többet megtudni.
- Honnan jössz, pöttöm kisfiam? Hol vagy otthon? Hová akarod vinni a báránykámat?

Csöndes töprengés után válaszolt.
- Örülök, hogy a láda, amit nekem adtál, éjjel alkalmas lesz neki háznak.
- Persze. És ha jó leszel, adok neked még egy kötelet is, hogy nappalra megköthesd. Meg egy karót.
Ez az ajánlat láthatóan meglepte a kis herceget.
- Megkötni? Milyen furcsa ötlet!
- De hát ha nem kötöd meg, elkóborol valamerre és eltéved...
Barátom újból kacagásba tört ki.
- De hát mit gondolsz, hová mehetne?
- Akárhová. Előre, mindig egyenesen...
Ekkor a kis herceg nagyon komolyan megjegyezte.
- Az nem számít, odahaza, minden olyan icipici...
És, talán egy kis mélabúval, hozzátette.
- Az ember nem juthat messze, ha mindig egyenesen előremegy...