Azt hiszem, szökéséhez a kis herceg a vadmadarak költözését használta fel. Indulása reggelén szépen kitakarította bolygóját.
Működésben levő tűzhányóinak kürtőjét gondosan kiseperte.
Két működő tűzhányója volt. És ezekben nagyon kényelmesen meg tudta melegíteni a reggelijét.
Volt egy kialudt vulkánja is. De azt mondogatta magában.
„Az ember sohasem tudhatja”
és szépen kitisztította a kihűlt vulkánt is. Ha rendesen ki vannak seperve, a tűzhányók csendesen, szabályosan égnek, kitörések nélkül.
A vulkánkitörések olyanok, mint a kéménytüzek.
A mi Földünkön mi nyilvánvalóan túlságosan aprók vagyunk ahhoz, hogy tűzhányóink kéményét söprögessük. Ezért okoznak aztán nekünk annyi bajt.
Azután a kis herceg némi mélabúval kigyomlálta a legfrissebb majomkenyérfa hajtásokat is.
Úgy hitte, soha többé nem fog visszatérni. De mindezeket a megszokott feladatokat ezen a reggelen végtelenül kedvesnek találta. És amikor utoljára megöntözte a virágot, és nekikészült, hogy üvegburája alá, biztonságba helyezze, azon kapta magát, hogy sírni volna kedve.
- Isten vele, mondta a virágnak.
De az nem felelt neki.
- Isten vele, mondta még egyszer.
A virág köhintett. De nem náthája miatt.
- Ostoba voltam, mondta végül a virág. Bocsáss meg. Igyekezz boldog lenni.
A kis herceget meglepte, hogy elmaradtak a szemrehányások.
Nagy zavarodottan állt ott, a burát a levegőben tartva. Nem értette ezt a nyugodt kedvességet.
- Hát igen, szeretlek mondotta a virág. Te erről semmit sem tudtál, s ez az én hibám.
Mindez egyáltalán nem fontos. De te éppoly ostoba voltál, mint én. Igyekezz boldog lenni...
Hagyd azt a burát. Nincs többé szükségem rá.
- De a szél...
- Nem is vagyok olyan nagyon meghűlve... Az éjszakai friss levegő jót fog tenni.
Virág vagyok.
- De az állatok...
- El kell tűrnöm két-három hernyót, ha meg akarom ismerni a pillangókat.
Azt mondják, olyan szépek. Másként ki látogatna meg? Te messze mégy.
A nagy állatoktól pedig nem félek.
Megvannak a karmaim.
És gyerekes ártatlansággal mutogatta négy tövisét. Azután hozzátette.
- Ne topogj már annyit, idegessé teszel. Elhatároztad, hogy elmégy. Indulj!
Mert nem akarta, hogy a kis herceg sírni lássa. Annyira büszke virág volt...