A második bolygón egy hiú ember lakott.
Á, á! egy bámuló érkezett látogatóba! Kiáltotta a kis ember már messziről, amint a kis herceget megpillantotta.
Mert a hiú emberek számára a többi emberfia csak bámuló.
Jó napot, mondotta a kis herceg. Milyen furcsa kalapja van önnek!
A visszaköszönéshez szükséges, felelte a hiú ember. A köszöntéshez, amikor megéljeneznek.
Sajnos, erre soha senki sem jár.
Igazán? Mondta a kis herceg, mert nem értette.
Üsd össze a két tenyered tanácsolta a hiú ember.

A kis herceg összeütötte a tenyerét. A hiú ember szerényen megemelte a kalapját köszönésképpen.
Ez szórakoztatóbb, mint a királynál tett látogatás gondolta magában a kis herceg. És újra összeverte a tenyerét. És a hiú ember köszönésképpen újra megemelte a kalapját.
Ötpercnyi tapsolás után a kis herceget eluntatta a játék egyhangúsága.
Mit kell tenni ahhoz, hogy a kalap lepottyanjon? Kérdezte.
De a hiú ember nem is hallotta. A hiú emberek csak a dicséretet hallják.
Igazán nagyon csodálsz? Kérdezte a kis hercegtől.
Mit jelent az, csodálni?
Csodálni annyit tesz, mint elismerni, hogy én vagyok a legszebb, a legjobban öltözködő, a leggazdagabb és a legokosabb ember az egész bolygón.
De hiszen egyedül vagy bolygódon!
Tedd meg a kedvemért! Azért mégis csodálj!
Csodállak, mondotta a kis herceg egy kicsit megvonva vállát, de hát miért jó ez neked?
És faképnél hagyta.
A felnőttek kétségtelenül igen különösek, csak ennyit gondolt magában utazása közben.