A negyedik bolygó az üzletemberé volt. Ez a férfiú annyira el volt foglalva, hogy még a fejét sem emelte fel a kis herceg érkezésére.
Jó napot, szólította meg a kis herceg. Kialudt a cigarettája.
Három meg kettő az öt. Öt meg hét tizenkettő. Tizenkettő meg három tizenöt. Jó napot.
Tizenöt meg hét az huszonkettő. Huszonkettő meg hat huszonnyolc. Nincs időm, hogy újra rágyújtsak. Huszonhat meg öt az harmincegy. Hő! Ez tehát összesen kitesz ötszázegymillió-hatszázhuszonkétezer-
hétszáz-harmincegyet.
Ötszázmillió micsodát?
Hogyan? Te még mindig itt vagy? Ötszázegymillió, már nem tudom. Annyi dolgom van!
Én komoly ember vagyok, nincs időm ostobaságokkal szórakozni! Kettő és öt az hét.
Ötszázegymillió micsoda? Ismételte a kis herceg, aki soha életében nem tágított a kérdéstől, ha egyszer feltette.
Az üzletember felkapta a fejét.
Ötvennégy esztendeje, amióta ezen a bolygón lakom, összesen háromszor zavartak meg. Az
első alkalommal, huszonkét évvel ezelőtt, egy cserebogár, amely isten tudja, honnan pottyant
ide. Borzalmas zajt csapott, és négy hibát ejtettem egyetlen összeadásban. Másodízben, tizenegy éve, csúz gyötört. Kevés testmozgást végzek. Nem érek rá sétálni. Én komoly ember
vagyok. Harmadszor, az most van! Ott hagytam abba. ötszázegymillió...
Millió micsoda?
A pénzember megértette, hogy nem lesz békessége.
Millió kis apró izé, amit az ember néha az égen lát.
Légy?
Dehogy, kis fénylő valamik.
Méhek?
Dehogy. Apró, aranyos izék, amelyek álmodozásra késztetik a semmittevőket. De én komoly ember vagyok! Nekem nincs időm álmodozni.
Ó, csillagok!
Az, az, csillagok.
És mit csinálsz ötszázmillió csillaggal?
Ötszázegymillió-hatszázhuszonkétezer-hétszáz-harminceggyel. Én komoly ember vagyok. Én pontos ember vagyok.
És mit csinálsz ezekkel a csillagokkal?
Mit csinálok velük?
Igen.
Semmit. Tulajdonomat alkotják.
A csillagok a te tulajdonodat alkotják?
Igen.
De hát én találkoztam egy királlyal.
A királyoknak nem tulajdonai a csillagok. Ők uralkodnak rajtuk. És ez egészen más.
És mi hasznod van belőle, hogy a csillagok a te tulajdonodat alkotják?
Az a hasznom, hogy gazdag vagyok.
És mi hasznod abból, hogy gazdag vagy?
Hogy további csillagokat vásárolhatok, ha valaki újabbakat talál.
Ez félig, meddig éppúgy okoskodik, mint az én iszákosom, mondotta magában a kis herceg.

De azért tovább kérdezősködött.
Hogyan lehet egy csillag valakinek a tulajdona?
Hát ki a csillagok tulajdonosa? Mordult fel zsörtölődő hangon az üzletember.
Nem tudom. Senki.
Akkor hát én vagyok, mert én gondoltam rájuk először.
Ennyi elég?
Természetesen. Ha egy gyémántot találsz, amelyik senkié, akkor az a tied. Ha egy szigetre
bukkansz, amelyik senkié, akkor az a tied. Ha elsőnek neked jut eszedbe egy ötlet, szabadalmaztatod, a tied. És a csillagok az enyémek, mert előttem senki sem gondolt arra, hogy tulajdonának tekintse őket.
Ez igaz mondotta a kis herceg. És mit csinálsz velük?
Igazgatom őket. Számba veszem őket, és ellenőrzöm a számbavételt, mondotta az üzletember. Ez nehéz feladat. De én komoly ember vagyok.
A kis herceget még ez sem nyugtatta meg.
Ha nekem van egy sálam, azt a nyakam köré csavarhatom, és viselhetem. Ha van egy virágom, leszakíthatom és elvihetem. De te nem szedheted le a csillagokat!
Nem, de bankban letétbe helyezhetem.
Az mit jelent?
Azt jelenti, hogy egy darab papírra felírom csillagaimnak a számát. És aztán ezt a papirost kulccsal egy fiókba zárom.
Ennyi az egész? Ez elég!
Ez mulatságos, gondolta a kis herceg. Eléggé költői. De nem nagyon komoly.
A kis hercegnek merőben más elképzelései voltak a komoly dolgokról, mint a felnőtteknek.
Én, mondotta még, tulajdonosa vagyok egy virágnak, amelyet mindennap megöntözök.
Tulajdonosa vagyok három tűzhányónak, amelyeket hetenként kisöprök. Mert azt is kisöpröm, amelyik már nem működik. Az ember sohasem tudhatja. Mindez hasznára van a tűzhányóimnak, hasznára van a virágomnak. De te nem vagy hasznára a csillagoknak.
Az üzletember kinyitotta a száját, de nem tudott mit felelni, és a kis herceg indult egy bolygóval odébb.
A felnőttek kétségtelenül egészen különösek, csak ennyit mondott magában utazása közben.