A kis herceg felkapaszkodott egy magas hegyre. Eddig nem ismert más hegyet, mint a három tűzhányót, amelyek a térdéig értek. És a kialudt vulkánt zsámolynak használta.
Egy ilyen magas hegyről, mondotta magában, belátom az egész bolygót, és meglátok minden embert.
De nem látott semmit, csak nagyon hegyes sziklacsúcsokat.
Jó reggelt, kockáztatta meg.
Jó reggelt. Jó reggelt. Jó reggelt, felelte a visszhang.
Ki vagy? Kérdezte a kis herceg.
Ki vagy, ki vagy, ki vagy, felelte a visszhang.
Legyetek a barátaim, egyedül vagyok, mondotta.
Egyedül vagyok, egyedül vagyok, egyedül vagyok, felelte a visszhang.
Milyen különös egy bolygó! Gondolta ekkor. Teljesen száraz, mindenütt hegyes és egészen sós. És az embereknek nincs képzelőerejük. Azt ismétlik, amit az ember mond nekik. Otthon volt egy virágom, az mindig először szólalt meg.