A hatodik bolygó tízszerte akkora volt. Egy öreg bácsi lakott rajta. Szörnyű nagy könyveket írt.
Nini! Itt egy felfedező! Kiáltott, amikor megpillantotta a kis herceget.
A kis herceg felült az asztalra, és kifújta magát egy kicsit. Már annyit utazott!
onnan jössz? Kérdezte tőle az öreg bácsi.
Mi ez a vastag könyv? Válaszolta a kis herceg. Mit csinálsz te itt?
Földrajztudós vagyok, mondotta az öreg bácsi.
Mi az a földrajztudós?
Az a fajta tudós, aki tudja, hol vannak a tengerek, a folyók, a városok, a hegységek és a sivatagok.
Ez nagyon érdekes, mondotta a kis herceg. Ez végre egy igazi foglalkozás.
És egy pillantást vetett maga köré a földrajztudós bolygóján. Még sohasem látott ilyen méltóságos bolygót.
Szép, igazán szép az ön bolygója! Vannak itt óceánok?
Azt nem tudhatom, mondotta a földrajztudós.
Jaj! A kis herceg nagyot csalódott. És hegyek?
Azt sem tudhatom, mondotta a földrajztudós.
És városok és folyók és sivatagok?
Azt szintén nem tudhatom, mondotta a földrajztudós.

De hiszen ön földrajztudós!
Igaz, mondotta a földrajztudós, de nem vagyok felfedező. Teljesen híján vagyok minden felfedezőnek. A földrajztudósnak nem az a hivatása, hogy számba vegye a városokat, a folyókat, a hegységeket, a tengereket, az óceánokat és a sivatagokat. A földrajztudós sokkal jelentősebb személy, semhogy világgá induljon. Nem mozdul el íróasztala mellől. Fogadja azonban a felfedezőket. Kikérdezi őket, és jegyzeteket készít beszámolóikról. És ha valamelyikük beszámolója érdekesnek látszik, a földrajztudós vizsgálatot indíttat a felfedező erkölcsi megbízhatóságára vonatkozóan.
Miért?
Mert egy hazug felfedező végzetes tévedéseket okozhat a földrajzkönyvekben. Az olyan felfedező is, aki sokat iszik.
Miért?
Mert az iszákosok duplán látnak, így azután a földrajztudós két hegyet jelölne be a térképen ott, ahol csak egy van.
Ismerek valakit, akiből rossz felfedező lenne, mondotta a kis herceg.
Az lehetséges. Tehát, ha a felfedező erkölcsi megbízhatósága jónak bizonyul, megvizsgálják felfedezését.
Elmennek megnézni?
Nem. Az túlságosan körülményes. Hanem megkövetelik a felfedezőtől, hogy mutassa be bizonyítékait. Ha például egy nagy hegység felfedezéséről van szó, megkövetelik, hogy hozzon onnan hatalmas köveket.
A földrajztudóst hirtelen izgalom fogta el.
De hát te, te messziről jössz! Te felfedező vagy! Írd le nekem a bolygódat!
A földrajztudós felütötte jegyzőkönyvét, és kihegyezte a ceruzáját. Először ceruzával jegyzik fel a felfedezők beszámolóit. Ahhoz, hogy tintával jegyezzék fel, megvárják, míg a felfedező bizonyítékokat szolgáltat.
Tehát? Kérdezte a földrajztudós.
Ó! Az én bolygóm, mondotta a kis herceg, nem nagyon érdekes. Icipici. Van három tűzhányóm. Kettő működik, egy kialudt. De az ember sohasem tudhatja.
Az ember sohasem tudhatja, mondta a földrajztudós.
Van egy virágom is.
Virágokkal nem foglalkozom, mondotta a földrajztudós.
Miért nem? Az a legszebb!
Mert a virág efemer természetű.
Mit jelent az, hogy efemer természetű?
A földrajzkönyvek, mondotta a földrajztudós, valamennyi könyv között a legértékesebbek.
Nem avulnak el soha. Igen ritka dolog, hogy egy hegy megváltoztassa a helyét. Igen ritka, hogy egy óceán vize kiapadjon. Mi örökkévaló dolgokat írunk le.
De kihunyt tűzhányók újra kitörhetnek, vágott közbe a kis herceg. Mit jelent az, hogy efemer természetű?

Hogy a vulkánok kihunytak vagy működnek, az a mi számunkra egyre megy mondotta a földrajztudós. Nekünk egy számít: a hegység. Az nem változik.
De mit jelent az, hogy efemer természetű? Ismételte a kis herceg, aki életében sohasem tágított egy kérdéstől, ha egyszer feltette.
Azt jelenti, amit közeli pusztulás fenyeget.
Az én virágomat közeli pusztulás fenyegeti?
Természetesen.
Virágom efemer természetű, mondotta magában a kis herceg, és csak négy tövise van, hogy védekezzék a világ ellen! Én meg teljesen magára hagytam odahaza!
Ekkor támadt fel benne először a megbánás. De erőt vett magán.
Mit tanácsol ön, mit nézzek meg? Kérdezte.
A Föld bolygót, felelte a földrajztudós. Annak jó híre van.
A kis herceg elindult, és a virágja járt az eszében.