Ha az ember szellemes akar lenni, megesik, hogy füllent egy kicsit. Nem voltam egészen becsületes, amikor a lámpagyújtogatókról beszéltem nektek. És lám, most az a veszély fenyeget, hogy hamis képet festettem bolygónkról azok számára, akik nem ismerik. Az emberek nagyon kevés helyet foglalnak el a Földön. Ha az a kétmilliárd ember, aki a Földet lakja, egy kissé szorosan egymás mellé állana, mint, mondjuk, egy népgyűlésen, kényelmesen
elférne egy húsz mérföld hosszú és húsz mérföld széles téren.
A Csendes-óceán legapróbb szigetére rá lehetne rakni az egész emberiséget.

A felnőttek, természetesen, nem fogják nektek ezt elhinni. Azt képzelik, hogy sok helyet foglalnak el. Fontosnak tartják önmagukat, akárcsak a majomkenyérfák. Ajánljátok hát nekik, hogy végezzék el ők is ezt a számítást. Imádják a számokat: ez tetszeni fog nekik. De ti ne pazaroljátok az időtöket erre a feladatra. Fölösleges. Ti megbíztok bennem.
A kis herceg tehát nagyon meglepődött, hogy amint földet ért egy lelket sem látott. Már attól tartott, hogy talán eltévesztette a bolygót, amikor egy holdszínű gyűrű megmozdult a homokban.
Jó estét, kockáztatta meg vaktában a kis herceg.
Jó estét, felelte a kígyó.
Milyen bolygóra pottyantam? Kérdezte a kis herceg.
A Földre, Afrikába felelte a kígyó.
Igazán? De hát a Földön nincs senki?
Ez itt a sivatag. A sivatagokban nincs senki. A Föld nagy mondotta a kígyó.
A kis herceg leült egy kőre, és az égre emelte szemét.
Azon tűnődöm mondotta, vajon azért fényesek-e a csillagok, hogy egy napon mindenki újra megtalálhassa a magáét? Nézd az én bolygómat! Pontosan fölöttünk van. De milyen messze!
Szép a bolygód, mondotta a kígyó. Miért jöttél ide?
Összevesztem egy virággal ,mondta a kis herceg.
Igazán? Mondta a kígyó.
És elhallgattak.
Hol vannak az emberek? Kezdte újra a beszélgetést a kis herceg. Egy kicsit egyedül érzi magát az ember a sivatagban.
Az emberek között is egyedül van az ember, mondta a kígyó.
A kis herceg hosszan elnézte.
Furcsa egy állat vagy, mondotta neki végül. Mint egy ujj, olyan vékony.
De én hatalmasabb vagyok a király ujjánál, mondta a kígyó.
A kis herceg elmosolyodott.
Nem vagy te olyan hatalmas, még lábad sincs, még utazni sem tudsz. Messzebbre elvihetlek, mint egy hajó, mondotta a kígyó.
A kis herceg bokája köré tekerőzött, mint egy aranyabroncs.
Akit én megmarok, azt visszaadom a földnek, amelyből vétetett, tette hozzá. De te tiszta vagy, és egy csillagról jöttél.
A kis herceg semmit sem válaszolt.
Szánlak téged, hisz oly gyenge vagy ezen a gránitkemény Földön. Ha egy napon nagyon hiányozni fog neked a bolygód, segíthetek rajtad. Tudod, én.
Ó! Tökéletesen megértettelek, szólt a kis herceg, de miért beszélsz mindig talányokban?
Valamennyit megfejtem, mondta a kígyó.
És elhallgattak.