Lázár Ervin: A kisfiú meg az oroszlánok
VI. fejezet,
amelyben Szigfrid tréningezik

Előadás előtt még hazarohantunk a Levendula utcába, hogy Szigfridnek mindent elmeséljünk. A pajta kapuja be volt csukva, és valami különös buffogás hallatszott mögüle.

Peti belesett a résen.

Szigfrid megőrült mondta ijedten.

Bekukucskáltunk mi is.

Szigfrid a pajta minden berendezését az egyik sarokba hordta, s most ott állt a középen, harcias pózban. Mély torokhangon morgott, aztán három hatalmasat ugrott a mennyezet felé.

Nem jó mondta szomorúan, és a nadrágja zsebéből nagy, piros kockás zsebkendőt húzott elő, és törölgetni kezdte verejtékező arcát.

Aztán újrakezdte. Morgott, és vadul ugrálni kezdett. Később törzshajlításokat és hasizomgyakorlatokat csinált. A verejték patakokban csorgott róla, egyre jobban elfáradt.

Mit csinálsz, Szigfrid? Kérdezte Peti.

Izé, semmi dadogott Szigfrid. Ilyen hamar megjöttetek?

Egyáltalán nem jöttünk hamar. Beteg vagy?

Ugyan! Mi van Szilviával?

Ma este kiszabadítjuk.

Óriási! Dörzsölte össze a mancsát Szigfrid. Két ugrással ott termek, egy morgás, százfelé szalad az egész banda!

Mit csinálsz?

Hogyhogy mit csinálok? Kiszabadítom a feleségemet. Vagy talán nélkülem akarjátok?

Csak nem gondolod, hogy elviszünk felfordulást csinálni? Még csak az hiányozna!

Veletek akarok menni könyörgött Szigfrid.

Nem jöhetsz! Mondta szigorúan a kisfiú.

Szigfrid búsan leült a kirojtosodott karosszékbe, és a mancsát bámulta.

Ágyat kellene szerezni Szilviának. Nem lesz hol aludjon mondta Gabriella.

Igen, egy ágyat szerezni kell. Majd körülnézek a padláson. A múltkor mintha láttam volna fönt egy régi ágyat. Egyelőre jó lesz az is.

Pszt! Nézzétek csak tette a szája elé az ujját Gabriella, Szigfrid sír.

Tényleg. Szigfrid lehajtott fejjel ült a karosszékben, és a szeméből könnypatakok csordogáltak.

Szigfrid, mi bajod? Ne sírj mondta megindultan Peti.

Egész délután tréningeztem zokogott Szigfrid, veletek akarok menni!

Jól van, ne bőgj! Velünk jöhetsz. De ígérd meg, hogy rendesen viselkedsz.

Hurrá!!! Üvöltött Szigfrid, és hatalmasat ugrott a levegőbe. Morgott egyet-kettőt, aztán lendületes ugrással elsöpört bennünket.

Pardon mondta. Remélem, semmi bajotok.

Gabriella sziszegett, megütötte magát.

Nem szégyelled magad? Fellökted szegény Gabriellát.

Szigfrid megijedt, hátha mégsem jöhet velünk, és laposakat pislogott.

Izé, mondta nem láttátok a nadrágtartómat?

De igen, rajtad van mutatott rá Gabriella.