Lázár Ervin: A kisfiú meg az oroszlánok
IX. fejezet,
amelyben egy törvényre derül fény

Mindig titokban jártam a Levendula utcai házban, mégsem voltam soha olyan izgatott, mint másnap, amikor először nyomtam meg a csengőt bejelentett látogatóként.

Peti nyitott ajtót.

Szervusz, miért csöngettél? Apa itthon van.

Hozzá jöttem.

Csodálkozva rám nézett.

Apához? Nem értem. Mit akartok ti egymástól?

Hivatalos ügy. Építészeti mondtam gyorsan, és elhatároztam, hogy nem szólok az átépítési tervről Petinek. A bontásról meg különösen nem. És még valami más is megfogamzott bennem, de ezt akkor még magam sem tudtam, csak később döbbentem rá. Mindenáron meg kell akadályozni a pajta lebontását! Nem szabad lebontani!

Pár perc múlva, mikor szemben ültem Peti apjával, már szilárd meggyőződésem volt ez. A pajtát az életem árán is megvédem.

Tudja, nem is annyira a csúnyasága miatt akarom lebontani ezt a rozzant pajtát. Inkább a fiam miatt. Tegnap itt volt az öcsém. Nagyon szereti a fiamat. A gyerek mesélt neki valami oroszlánról meg egy artistanőről, aki itt lakik a pajtában. Nem tudom, milyen nevet mondott, már nem emlékszem… Valami Bella vagy ilyesféle…

Arabella csúszott ki a számon, de azt hiszem, egyébként is megmondtam volna.

Az nézett rám furcsán. Tényleg ezt a nevet mondta a fiam. Olyan komolyan beszélt róluk, mintha valóban élnének. Megmondom őszintén, félelem fogott el, és gyanakvó lettem. Reggel kimentem megnézni, van-e valami a pajtában. Természetesen üres volt.

A pajta nem üres, doktor úr mondtam, és keményen s szemébe néztem.

Furcsán nézett rám, aztán valamerre a szoba sarka felé bámult, és bizonytalan lett.

Az öcsémet kivitte a fiam a pajtába. Azt mondta neki: „Megsimogathatod Szigfridet.”

És? Kérdeztem mohón.

Nem tudom, együtt mentek el és beszélgettek. Fura népség. Nem értem.

Valaki kopogott.

Bejöhetek? Hallottam Peti hangját az ajtó mögül.

Csak gyere, felelte az apja.

A kisfiú bejött az ajtón. Rögtön a küszöbön megállt, és hol az egyikünkre, hol a másikunkra nézett. Aztán megkérdezte:

Na, jó barátok lettetek?

Szamárságokat kérdezel mosolygott az apja. Beszélgettünk az építész bácsival.

Még egypár szót váltottunk, aztán fölálltam.

Elmegyek, megnézem a helyszínt.

Elkísérlek, ha megengeded, mondta Peti.

Kisfiam, hogy mered tegezni az építész bácsit?

Ó, mi már régóta tegeződünk, mondtam.

A doktor úr csóválta a fejét. Valami nem tetszett neki.

Ropogott lábunk alatt a kavics.

Szerettem volna valami másról beszélni, de láttam, hogy elkerülhetetlenül be kell vallanom mindent.

Édesapád le akarja bontatni a pajtát, és melegházat akar helyette építtetni, virágoknak.

Lebontani?! És hol laknak akkor Szigfridék?

Édesapád nem törődik Szigfridékkel!

Nem, melegházban nem lakhatnak. Csak ez a pajta jó nekik. Igaz?

Igaz, mondtam.

És te? Rád miért volt szükség?

Én tervezem a melegházat.

Komolyan? Viktor.

Beszélni sem tudott a meglepetéstől.

Nem kell félned, siettem a válasszal, majd kitalálunk valamit. Mindenesetre jó, ha én vállalom a tervezést.

Lehet, hogy igazad van. De ugye nem csapsz be?

Hogy csapnálak be! Ne beszélj butaságokat!

A pajta ajtaja kitárult.

Na végre! Mondta Szigfrid. Csakhogy itt vagytok. Mi az? Miért lóg az orrotok? Csak nincs valami baj?

Á, dehogy. Elfáradtunk.

Elfáradtatok? Miben?

Hát mindenfélét csinál az ember.

Akkor éppen jó. Fekete Pétert játszunk. Az jó fáradtság ellen, mondta Szigfrid. Tudsz Fekete Péterezni? Fordult hozzám.

Persze, tudok, és szívesen játszom veled.

Príma! Még két embert kérünk. Nem halljátok? Arabella!

Nem tudok Fekete Péterezni, és kedvem sincs, mondta Arabella.

Ebben a pillanatban érkezett meg Gabriella. Nagyon izgatott volt, arca kipirult, és egy kicsit lihegett is.

Jézus, Mária, úgy futottam, hadarta. Baj van, a rendőrség az eltűnt oroszlánt keresi. Ide is jön egy őrmester. Azt hiszem, házkutatást akar tartani.

Ide a pajtába csak nem jön? Mondta Arabella.

De igen, erre jön, talán már itt is van.

Viktor, segíts! Suttogott a kisfiú.

Kimentünk a pajta elé.

Az úton valóban egy rendőr jött a pajta felé. Szigorú arcot vágott, és a kezében egy papírt lobogtatott.

Jó napot! Mondta. Ez itt egy házkutatási parancs. Állítólag maguknál oroszlánok vannak.

Nálunk oroszlánok? Honnan tetszik gondolni? Kérdezte Peti.

Ez valami tévedés lehet, toldottam meg én is a hazugságot. Itt nincsenek oroszlánok.

Tegnap az Altamero cirkuszból megszökött egy oroszlán. Itt kell lennie. És itt kell lennie a balerinának is, aki megszöktette. Le kell tartóztatnom őket.

De rendőr bácsi, itt senki sincs. Tessék benézni a pajtába. Hiszen fölfalna bennünket az oroszlán.

Az igaz, mondta a rendőr, erre nem gondoltam. Igazuk van. Köszönöm, viszontlátásra!

Elmegy, súgta boldogan Peti.

Várjon egy kicsit, biztos úr! Hallatszott ebben a pillanatban egy borízű hang a pajta felől.

Szigfrid! Most mi lesz? Sápadt el Peti.

A rendőr megfordult. Szigfrid ott állt a pajta előtt, és barátságosan mosolygott.

Van szerencsém, biztos úr! Csak azt szeretném megkérdezni, nem tud-e véletlenül Fekete Péterezni. Mert kevesen vagyunk.

Aha, szóval itt rejtőzködsz! Kiáltott a rendőr. Félretolt bennünket, és belépett a pajtába. Sőt a kisasszony is itt van, nézett a rendőr Arabellára. Szép fogás. Letartóztatom magukat!

De miért? Kérdezte Arabella.

Mert vétettek a törvény ellen.

Milyen törvény ellen?

Hm, hm, hümmögött a rendőr. Hát megszöktek a munkaadójuktól, és, és bejelentőlapjuk sincs, tette hozzá diadalmasan.

De mi azért szöktünk meg a munkaadónktól, mert rosszul bánt velünk. Szilviának különben már régen nyugdíjba kellett volna mennie.

És nem engedett el az igazgató, képzelje, biztos úr, mondta Szilvia, bezárt egy szűk ketrecbe, és a bejárat elé ültetett. Hiába kértem, hogy ne kelljen ott ülnöm, mert az emberek állandóan piszkálnak és gúnyolnak, mert öreg vagyok. Rám se fütyült!

Szegényt mindig bántották, mondta Peti, itt meg nyugodtan élhet. Hiszen annyit dolgozott.

A rendőr hümmögött, és Szigfridre mutatott.

És ez az úr kicsoda?

Szigfrid vagyok, a szavannák királya.

Kicsit hazudós. Sohasem látott szavannát, mondta Szilvia.

Ugyan, az nem számít, mondta a rendőr. És itt jól érzik magukat? Kérdezte aztán.

Jól! Feleltük mindannyian.

Csak Fekete Péterezni tudna valaki, akadékoskodott Szigfrid.

Én tudok, mondta a rendőr, és éppen lejárt a szolgálatom, leülhetünk.

És a letartóztatás? Kérdezte Arabella.

Ugyan! Mondta a rendőr. A törvény az igazság mellett áll. Holnap letartóztatom a cirkuszigazgatót.

Milyen indokkal? Kérdeztem.

Hogyhogy milyen indokkal? Hát mert rossz ember! Az nem elég?

Ne fecsegjetek annyit, osztok, hadarta Szigfrid.

Vigyázzanak, csalni szokott, figyelmeztetett bennünket a felesége.

Ugyan, anyus! Méltatlankodott Szigfrid.

Érdekes! Mondta a rendőr. Két Fekete Péter van nálam.

Ugye mondtam, hogy csal! Kiabált Szilvia.

Mit jár a szád? Nem nekem van két Fekete Péterem!

Erre Arabella is odajött, belenézett Szigfrid lapjába.

Tényleg, Fekete Pétered nincs kettő, de csupa egyforma kártyát osztottál magadnak.

Nem illik belenézni a lapomba!

Csalóval nem játszom, mondtam.

El ne menj, el ne menj! Véletlen volt! Kiabált rémülten Szigfrid. Többet nem csalok.

És tényleg, többet nem csalt.