Egy kutyatenyésztő hirdetést adott fel és plakátokat rakott ki,
mivel 9 kölyökkutyája született.
Az érdeklődők csak úgy özönlöttek,
mivel nagyon jó hátterű kutyák kölykeiről volt szó.

Egyik nap jött egy kisfiú.

Csókolom, bácsi! Van egy kis gyűjtött pénzem,
mert már nagyon régóta szeretnék kutyát.
Meg szabad néznem őket?

Természetesen. Gyere velem hátra, most éppen a házukban vannak,
de kihívom őket, válaszolta a tenyésztő.

Ahogy szólt nekik, rögtön kiszaladtak a házukból és hozzájuk futottak.

Teli voltak élettel, vidámsággal csak úgy süvített a kis fülük
a szélben és oda, vissza előzgették egymást.

De egy a sok közül lemaradva, bicegve botorkált ki
a kis házikóból.
Szegényke nem tudott úgy futni, mint a többi kölyök, mert sántán született.

Ahogy a kisfiú meglátta ezt a kiskutyát, felcsillant a szeme és így kiáltott.

Őt kérem!

Ó, aranyos tőled, de ő nem fog meggyógyulni.
Soha nem fog tudni úgy futni, mint a többi kölyök,
és így csak nehézkesen fog veled játszani.
Hallgass rám, jobb ha inkább nem őt választod,
reagált rá a tenyésztő.

Erre a kisfiú megfogta a bal nadrágszárát, és felhúzta a combjáig.

A tenyésztő döbbenten látta, hogy láb-protézise van.
Szóhoz sem jutott.

Bácsi kérem, hadd vegyem meg azt a sánta kutyát!
Én sem tudok úgy futni, mint az iskolatársaim.
Szükségem van egy megértő társra, aki együtt tud érezni velem!
fakadt ki magából a kisfiú.

Végül a tenyésztő megfogta a sánta kiskutyát és a kisfiú kezébe tette.

Mennyit kell önnek fizetnem, bácsi? Kérdezte kíváncsian a kisfiú.

Neked adom ingyen!
Ugyanis a szeretetért nem lehet pénzt kérni, és megvásárolni sem,
légy vele boldog.