Október 14-én délelőtt a XII. Püspöki Szinódus megbeszéléseinek központi témája a bibliai exegézis volt. A Szentatya ezzel kapcsolatban utalt a II. Vatikáni Zsinat egyik fő dokumentumára, a Dei Verbum kezdetű zsinati konstitúcióra. Felszólalását megelőzően megemlékeztek az iraki lakosság szenvedéseiről.

A Szentatya beszédében arra a többször visszatérő kérdésre utalt, hogy hogyan kapcsolódik egymáshoz Isten igéje és az üdvösség története, valamint arra, hogy milyen exegézisre van szükség ahhoz, hogy jól tudjuk érteni Isten igéjét.

Benedek pápa világosan kifejtette, hogy az üdvösség történetét a történelem részeként kell tekinteni. Az olyan exegézis, amelyből hiányzik a teológia, nem vezethet eredményre. S az olyan teológia, amely nem veszi figyelembe a Szentírás egyértelmű tanításait, és nem abban az értelemben értelmezi a Szentírást, mint ami annak belső természete, a kiengesztelődés logikája, az a teológia szintén nem vezethet eredményre.

A szinódus ülésén Tarcisio Bertone vatikáni bíboros államtitkár felszólalásában a fiatalokról beszélt. Jelenleg a serdülő hívők mindössze tizenhárom százaléka érzi kötelességének, hogy elmélkedjen a Bibliáról. A bíboros azonban kiemelte, hogy bár közömbösek maradnak az írott szó iránt, a mai fiatalok készek befogadni a felnőttek és nevelőik élő tanúságtételét, akik Isten igéjét átültetik a gyakorlatba a mindennapokban.

A szinódusi atyák ezért a szentek példájának követésére szólítanak, akik Krisztust utánozták és akik úgy értelmezték a boldogságokat, mint az evangélium lényegét és mint magának Jézusnak az arcképét. Itt kell megemlíteni az első indiai női szent, a vasárnap kanonizált Alfonza nővér példáját, aki személyes kálváriáját úgy élte meg, hogy testté és vérré változtatta Isten Fiának szavait.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír