Nagyobbrészt az előzetes várakozásoknak megfelelően a demokraták fölényes győzelmével zárult az amerikai elnökválasztás, akik a Fehér Ház meghódítása mellett a törvényhozásban is előretörtek, bár a 60 fős minősített többséget nem sikerült elérniük. A republikánusok nehéz évek elé néznek, de a kormányra kerülő demokratáknak se lesz könnyű.

A közvélemény-kutatók megnyugodhatnak: nagyobbrészt az előzetes méréseknek megfelelően alakult az amerikai elnökválasztás, és a misztikus Bradley-effektus sem tréfálta meg őket. Bár a szavazatok összeszámolása még nem ért véget, az már biztosra vehető, hogy Barack Obama nem csupán a szavazatok többségét szerezte meg, hanem az elektori voksok többségét is, ami azt jelenti, hogy 2009 januárjától az Egyesült Államokat egy afroamerikai származású elnök vezeti, ráadásképpen biztos képviselőházi és szenátusi többséggel a háta mögött.

Mind az utolsó közvélemény-kutatások, mind az exit pollok demokrata győzelmet jeleztek előre, ám ennek ellenére a demokratáknak volt némi okuk az aggodalomra. Több csatatérállamban az utolsó napokban csökkent a két jelölt között a különbség, és azt sem lehetett tudni, hogy rejtett rasszizmus miatt nincs-e túlértékelve Barack Obama támogatottsága a közvélemény-kutatásokban.

A kék ország

Az első három figyelemre méltó állam Virginia, Ohio és Pennsylvania volt: a biztos republikánusnak számító Virginia az idei választásra csatatérállammá vált, Vizes Joe hazája, Ohio 20 elektori szavazatával mindkét jelölt számára elérhetőnek tűnt, a demokraták felé húzó Pennsylvania pedig a republikánusok fő célpontjává vált az utolsó hetekben.

McCain nehéz helyzetét ennek megfelelően jól jelezték az ezekből az államokból érkező adatok. Pennsylvaniában a fordítás olyannyira nem sikerült, hogy a republikánus jelölt több mint 10 százalékkal kapott ki, Ohio szintén Obamáé lett, ahogy Virginia is, ahol a republikánus jelölt jó ideig vezetett.

A választás ezzel lényegében el is dőlt, hiszen az ohiói 20 és a virginiai 13 elektor hozzáadva ahhoz a 252-höz, akiket a már korábban biztos demokratának tűnő államok adtak (amelyek 2004-ben John Kerry akkori demokrata jelöltre szavaztak), bőven a szükséges 270 fölé lökték Obamát. Ezek után már csak a demokrata jelölt győzelmének mértéke volt kérdéses.

Obama ezek után elhozta a 2004-ben Bushra szavazó Új-Mexikót, Nevadát és Coloradót, majd bónuszként a 2000-es választás óta a demokraták számára szimbolikus jelentőségű Floridát is megnyerte. Magyar idő szerint hajnali ötre John McCainnek matematikai esélye sem maradt; s miután a nagy amerikai tévétársaságok bejelentették Obama győzelmét, a republikánus jelölt felhívta ellenfelét, majd kampánya arizonai központjában bejelentette vereségét.

Mindenki nyertes?

Az elemzők többsége által azonnal eddigi egyik legjobbjának nevezett beszédében McCain rendkívül sportszerűen büszkeségének adott hangot, hogy a történelemben először az afroamerikai közösség egy tagja nyerte el az Egyesült Államok elnöki tisztségét, és minden amerikait arra biztatott, hogy vele együtt gratuláljon Obamának, aki saját maga és az ország szempontjából is hatalmas tettet vitt véghez. Emellett meleg szavakkal dicsérte alelnökjelöltjét, Sarah Palint is, akiben sokan a republikánus párt jövőjét látják.

"Ha még bárki kétli, hogy Amerika az a hely, ahol minden lehetséges, akkor ez az este megadta a választ" - kezdte győzelmi beszédét Barack Obama, aki hosszan beszélt az ország előtt álló kihívásokról és arról, hogy mindezeket csak együtt, pártállástól, bőrszíntől függetlenül képesek legyőzni. Obama hangsúlyozta: bár biztos abban, hogy lesznek, akik nem értenek egyet elnökként hozandó döntéseivel, de arra kér mindenkit: csatlakozzanak az ország újjáépítésének munkájához. Amerika zsenialitása a változásra való képességében rejlik - mondta a frissen megválasztott elnök.

Obama végül legalább 338 elektori voksot nyert: ehhez hasonló aránnyal utoljára Bill Clinton nyert elnökválasztást. A szavazatok terén több mint három százalékot vert rá ellenfelére.

Kiütéses győzelem

A törvényhozásban szintén előretörtek a demokraták, bár a bűvös 60 szenátori helyet nem sikerült elérniük. Obama ezzel együtt biztos többséget tudhat maga mögött: a 100 fős szenátusban valószínűleg 57 demokrata ül majd.

A választás eredményeivel nyilvánvalóvá vált a republikánus párt válsága, ahol már a közelgő vereség is heves belharcokat generált. A pártnak jelenleg nincs karizmatikus vezetője, egyes frakciói egymással küzdenek a hatalom megszerzéséért, és a párt új irányvonalának megszabásáért. Különösen fontos lehet ebben a szituációban Sarah Palin, aki, bár valószínűleg nagyban hozzájárult McCain vereségéhez, a párt jobboldala számára egyértelműen nemzeti hőssé vált a kampányban. Sokan máris benne látják Barack Obama 2012-es kihívóját.

Obama nehéz helyzetben veszi át az Egyesült Államok vezetését januárban. Az ország két fronton is háborút vív, miközben gazdasága évtizedek óta a legsúlyosabb válságát éli át, szövetségi rendszere pedig romokban. Nemsokára az is kiderül, hogy a demokrata jelölt által ígért változás több-e, mint jól hangzó, de önmagában nem sokat jelentő kampányszlogen.


> Az Egyesült Államok 44. elnöke

Barack Hussein Obama Honoluluban született 1961. augusztus 4-én. A kenyai Alegoban született apja közgazdaságtant tanult a Harvard Egyetemen, míg kulturális antropológus anyja a Kansas-beli Wichitából származott. A szülők a Hawaii Egyetemen ismerték meg egymást, és a szigeten is házasodnak össze, mivel a házasság az USA egyes részein ekkor még nem volt megengedett fehérek és feketék között. A szülők 1963-ban elváltak, Barack az anyja új férjével ekkor annak hazájába, Indonéziába költözött.

1971-ben tért vissza Hawaiira, ahol a választás előtt egy nappal elhunyt nagyanyja nevelte. Barack Obama két évet tanult a Los Angeles-i egyetemen, majd a New York-i Columbián folytatta tanulmányait. Miután politológusként végzett a nemzetközi kapcsolatok szakon 1983-ban, egy évet a Business International Corporation-nél töltött New York-ban. 1985-ben Chicagóba költözött.

1988-tól-1991-ig a Harvard Law Schoolon hallgatott jogot, ahol első afroamerikaiként lett a Harvard Law Review című szaklap elnöke. 1992-ben visszaköltözött Chicagóba, majd jogászként dolgozott, ezenkívül a 2004-es szenátusbeli megválasztásáig jogtudományt tanított a Chicagói Egyetemen.

A politikával 1992-ben, Illinois-ban került kapcsolatba. Chicagóban egy politikai kampányt szervezett az afroamerikaiak választási regisztrációjával kapcsolatban, ami 150 000 embert mozdított meg. 1996-ban Chicago déli választókörzetéből bekerült Illinois állam törvényhozásába, ahol az állami egészségügyért felelős bizottság élére került.

2004-ben pályázta meg a szenátori posztot, miután Illinois hivatalban levő szenátora, Peter Fitzgerald lemondott az újraválasztásáról. Az előválasztásokat 52%-os eredménnyel nyerte meg. Az előválasztás után kezére játszott, hogy eredeti republikánus jelöltjének egy botrány miatt vissza kellett lépnie. Obama előnye már jóval a választások előtt akkora volt riválisával szemben, hogy más államok demokrata jelöltjeinek segíthetett jelenlétével és a kampányban el nem költött pénzével is. A választást végül elsöprő fölénnyel, 70%-kal nyerte Keyes 27%-ával szemben.

2005. január 4-én kezdte meg hivatali idejét a szenátusban. A 2005-ös és a 2006-os évben 12 törvénytervezetet kezdeményezett, és további 427-et támogatott. 2007 januárjában egy olyan törvényjavaslatot nyújtott be, amely visszahívná az amerikai csapatokat Irakból. Obama sokáig tagadta, hogy elnöki ambíciói lennének, azonban 2006 októberében az NBC televízió egyik adásában elismerte ezeket. Hivatalosan 2007. február 10-én az illinoisi Springfieldben jelentette be indulását, több mint 18 000 ember előtt.

Barack Obama 1992 óta él házasságban Michelle Obamával, aki a chicagói közigazgatásban tevékenykedik. Két lányukkal, az 1998-ban született Maliával és a 2001-ben világra jött Natashával ("Sasha") együtt Chicagóban élnek.