A stigmatizált kapucinus szerzetes (1887–1968) az olaszországi San Giovanni Rotondo kolostorában halt meg 1968. szeptember 23-án. Pio atyát 2002-ben avatta szentté II. János Pál pápa.

Francesco Forgione 1887. május 25-én született az olaszországi Pietrelcinában. A Pio nevet a szerzetesrendben kapta. A beneventoi dómban szentelték pappá, 1910 május 10-én. Pappá szentelése után Padre Pio (Pio atya) néven vált ismertté.

Pio atya élete középpontjában a szentmiseáldozat bemutatása, az Oltáriszentség állt. A karizmatikus papnak rendkívüli képességekben és misztikus adományokban volt része; a leírások tanúsága szerint a levitációt és a bilokációt is megélte. Ezrek gyóntatója volt, a lélekbelátás képességével rendelkezett. Sokszor napokig nem vett magához táplálékot; elegendő volt számára a szentáldozás. Számtalan szenvedést viselt. Váratlan lázrohamai idején a lázmérők rendszerint szétpattantak; testhőmérséklete gyakran 48 fok fölé szökött fel. A gonosz gyakorta és páratlan módon gyötörte.

A kapucinus szerzetes 1915. szeptember 20-án részesült Krisztus sebeiben, melyek kezdetben láthatatlanok, de nagyon fájdalmasak voltak. A később vérző sebekként láthatóvá vált stigmákat 50 éven keresztül, haláláig viselte Padre Pio.

Boldoggáavatására 1999-ben, szenttévavatására 2002-ben került sor.