A hétvégén sokan kilátogatnak majd elhunyt szeretteik sírjához. Minden nép legbensőségesebb hagyományai temetkezési szokásaihoz és jelképeihez kötődnek. Székelyföldön őrzik a régi temetkezési szokásokat, de ezek is változnak.

Szentegyházán hosszú évtizedekig szinte elképzelhetetlen volt más emléket állítani az elhunytnak mint cserefakeresztet. Ma már kiveszőben ez a szokás, sokan már eredetére sem emlékeznek. De nem csupán a fakeresztek napja áldozik le lassan Szentegyházán. A templomi halottasház megépülésével megszűnt a háznál való ravatalozás is, és vele együtt a szotyorozás (a részvételők hozzávalókat visznek a halotti torhoz), mely ma pénzadomány formájában él tovább.

Sóvidéken is ősi szokást éltetnek az emberek: a nemzetségi temetkezés hagyományát. A történelem során sokszor tiltották a saját birtokra való temetkezést, ezért többek hozzátartozói köztemetőben nyugszanak.

Az emberi élet kiemelkedő történését, a halált vallási és közösségi eseményként éli meg ma is a székely ember. Bár temetkezési szokásaik változóban vannak, a székelyek ma is töretlenül hisznek a lélek halhatatlanságában.