2009. huszonhetedik ádventi estéje, ami egyben a Karácsonynak SZENTESTÉJE!

„Amikor elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldte a Fiát, aki asszonytól született,
és ő alávetette magát a törvénynek, hogy kiváltson minket a törvény szolgaságából,
hogy a fogadott fiúságot elnyerjük.” (Gal 4, 4-5)

„Ma megtudjátok, hogy eljön az Úr: holnap pedig meglátjátok dicsőségét!”
(zsolozsma antifóna)
Már csak az Isten végtelen kegyelme képes megtenni velünk,
hogy Karácsonyunk, valóban az legyen ami: az Istengyermek születésnapja.
Mi vásárolunk, rohangálunk, kis csomagokat készítünk, karácsonyfát díszítünk
és énekeljük a Mennyből az angyalt, a Csendes éjt.
De a Titok, - az Isten Fiának Titka, - hogy ő értem, - értünk emberré lett, -
legtöbbünk életében csak valami érzelgős dekoráció.
Túl kell lépjük az ajándékozási görcsöt. Az ünnepi zsibongás kavalkádját.
Akarjunk szent Ünnepet ülni!
Ünnepet, melyen a mérték ugyan az, - hogy „ki mennyit ad.”
De nem a pénztárcájából, - hanem a szívéből!
Adjuk önmagunkat is annak, akinek jó szóra, vagy csak meghallgatásra van szüksége.
Éljük meg a Karácsony keresztény szellemiségének,
mondanivalójának magasabbrendűségét.
Így lesznek akkor valóban az átnyújtott ajándékok, jeleivé a szeretetnek,
mint megannyi fényes tükre, - az Isten szeretetének.
Sugározzuk magunk köré azt, ami a Jászolból ránk sugárzik.
Melegítsük át mások szívét is, ahogyan Jézus, - a közénk Született, - átforrósítja a mienket is.
Kicsi Jézus, - ments meg az Ünnepünket!
Ments meg minket!
Ezért vállaltad az embersorsot.
Köszönet és imádás Néked!

„A világosságra vártam,
de talán
a várakozás is
már világosság!

A beteljesedésre vártam,
de talán
a vágyakozás is
már beteljesedés!

Az örömre vártam,
de talán
a könnyek is
már az élet jelei!

Istenre vártam, -
és egy Gyermek jött a világra.”

(Andrea Schwarz: Másfajta ünnep)