Ünneplő testvéreink. A karácsony ünnepének a legszembetűnőbb jellemző tulajdonsága, hogy ilyenkor mindenki számára valamiképpen érzékelhetően megnő a szeretet ebben a világban. Minden ember igyekszik karácsonykor valamit adni a magáéból, hogy a másikat megörvendeztesse, boldoggá tehesse. Sokat teszünk azért, hogy enyhüljön a lelki magány fájdalma, hogy ne érezze senki a testi szükség, az éhség, a ruhátlanság, a hideg nyomorúságát.

De karácsonykor többet adunk magunkból is. Karácsonykor visszatartjuk a durva indulatokat, több türelem, szeretet és béke árad át a szívben, a családban, a világban.

Ez a lelkület, ha halványan, ha erőtlenül, ha ideiglenesen is, visszatükröz valamit abból, amire inti Pálapostol a Filipi gyülekezetet.

„Ugyan azon indulat legyen bennetek, ami volt a Jézus krisztusban”- más szóval legyetek olyanok, mint Ő, mert minden keresztyén életnek nem csak őspéldája, hanem ősforrása maga Jézus Krisztus, mert Rá tekintve futhatjuk meg földi pályánkat. Pálapostol Jézus testetöltésének, a karácsonynak legmélyebb titkát tárja fel. Az élő Isten, aki maga a Szeretet, és ez azt jelenti, hogy nem akar önmagában boldog, szent, igaz és halhatatlan lenni, hanem mennyei világa minden kincsét akarja ajándékozni, teremtményének az embernek.

Hogy Isten megossza az emberrel saját boldogságát, öröktől fogva való egyszülött Fiát, Jézus Krisztust elküldte erre a világra. Hogy bizonyosok legyünk felőle, hogy Isten fia a mi embertestvérünk lett, minden megnyilvánulásában is embernek bizonyult. Úgy született, mint minden ember, de Szentlélektől való fogantatása jelenti, hogy benne a tökéletes emberség és a tökéletes istenség elválhatatlan, azaz az isteni és az emberi természet együtt van. Dávid Fia, de nem a királyi bölcsőt, hanem a betlehemi jászolbölcsőt választja születése helyéül. Mindenek Ura, akinek a jöttét mennyei seregek dicsőítő éneke jelzi, mégis vállalja a menekült sorsot, amikor a hatalmi őrületben szenvedő Heródes üldözőbe veszi. A mindenség csillagai jelzik érkezését, Augusztus császárnak rendeletet kell kiadnia, hogy a prófécia beteljesedjék, de Ő harminc éven át mélyen elrejtőzik a történelem színe elől és az egyszerű emberek életét éli.

Környezete így ismeri: Jézus a názáreti ácsmester, József fia. Három évre terjedő nyilvános tevékenysége alatt, beszédeiben kijelentette Isten szeretetét az emberek iránt. Szólt az egyszerű emberekhez és a nép, vallási és politikai vezetőihez egyaránt. Mivel látták a nép egyszerű fiaival enni, akik nem tudták megtartani a rituális tisztasági szabályokat, és bement a megtérő vámszedő, Zákeus házába is, azt mondták róla a farizeusok:

„nagyétkű és részeges ember, a bűnösök és vámszedők barátja”. Ő volt a világtörténelemben az egyetlen ember, aki isteni erejével minden kísértésnek ellen tudott állni.

Van egy nagyon fontos szó a karácsony evangéliumában, ami még mélyebb értelmét tárja fel Jézus Krisztus emberré lételének: „Engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a keresztfának haláláig!” Ez az engedelmesség az Isten megváltó terve iránti következetes hűséget jelenti. Magára veszi az emberiség bűnterhét és ezzel elégtételt, bűnbocsánatot szerez mindazoknak, akik ezt kérik. Halálával és feltámadásával nekünk ajándékozta az örök életet. Azt az életet, amely eddig egyedül az Istené volt. Ezért mondja Jézus: „Aki énbennem hiszen, ha meghal is él! És soha örökké meg nem hal, mert átment a halálból az életre.”

Ilyen hatalmas távlatai vannak a karácsonynak. A testet öltött Isten Fia, az ember Jézus ugyanaz, mint a felmagasztalt Krisztus, akié a hatalom, mennyen és földön. Ez az Úr, (Jahve, Adonáj), hogy erre a névre minden térd meghajoljon: mennyeieké, földieké, föld alatt valóké és minden nyelv vallja: „Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” Karácsony tovább tart az ünnepek után is, mert karácsony után is lesznek áldozatos emberek, lesznek édesanyák és édesapák, akik saját kényelmükről lemondva vállalják a gyermekáldást. Isteni áldozatra csak Krisztus volt képes, de az Ő áldozata erejével élhetünk ugyan azon indulattal, mint ami volt a Jézus Krisztusban. Mi Krisztus követői fogadjuk el hát mindazt az örömet és boldogságot, amit az Isten Jézus Krisztusban megosztott velünk. Örömmel és reménységgel nézzünk a jövőbe, mert a karácsony folytatódik.

Ámen!


Kezdjük el együtt az imádkozást:

Bocsásd meg Urunk, hogy mi olyan hosszan tudjuk sorolni, hogy mi miatt nincsen okunk az örömre. Bocsásd meg, hogy olyan hosszú ideig számontartjuk a csalódásainkat, olyan sokféle keserűséget táplálunk magunkban, még a sebeinkre is büszkék tudunk lenni. Bocsásd meg, hogy eközben mindig csak lefelé nézünk a bajra, és nem vesszük észre a csillagot. Bocsásd meg, ha csak magunkra nézünk, meg egymásra, és talán még soha nem vettük számba, hogy mi mindent tettél Te azért, hogy igen nagy örömmel tudjunk örvendezni minden nyomorúságunk ellenére is.

Dicsőítünk Téged most minden nagy tettedért. Magasztalunk azért, hogy nem bűneink szerint cselekszel velünk, és fizetsz nékünk a mi álnokságaink szerint. Áldunk azért, hogy mindent megtettél felemelkedésünkért.



Köszönjük Jézus Krisztus, hogy aki Téged befogad, annak hatalmat adsz, hogy Isten gyermekévé legyen, mindazoknak, akik a Te nevedben hisznek. Szabadíts meg minket attól, hogy még mindig magunkban, vagy valami szerencsés fordulatban bízzunk. Szeretnénk egyedül Benned bízni, és egészen Rád bízni magunkat, szeretteinket, népünket, az egész jövendőt. Könyörülj meg rajtunk.

Kérünk Téged, hogy ragyogjál fel életünknek egén. Hadd ismerjünk meg Téged úgy, mint valóságos élő személyt, Akivel lehet beszélgetni, Akinek a szavára lehet építeni, Akit érdemes követni. Te adj nekünk terheinkhez erőt, bűneinkre bocsánatot, bosszúságaink között békességet, és azt az igen nagy örömöt, amire olyan nagy szükségük lenne azoknak, akik között élünk. Bocsásd meg, hogy sokszor mi rontjuk el az örömünket. Bocsásd meg, hogy árad belőlünk a keserűség, ami így Nélküled jellemző ránk. Legyen most az örömhír, az evangélium, örömszerzővé a mi életünkben.

Könyörgünk Urunk, azokért, akik úgy virradtak fel erre a mai napra is, hogy csakugyan semmi okot nem látnak, hogy örüljenek. Akiket félelem gyötör, akik fáznak, akiknek az otthonát lerombolták, az asszonyait megbecstelenítették, a fiait megölték, s még a reményét is elvették. Urunk, mi mindnyájan részesek vagyunk ezekben a bűnökben. Isten légy irgalmas nékünk, embereknek! És a Te szabadító kegyelmeddel Te vess véget mindennek a szörnyűségnek.

Kérünk, segíts, hogy elkezdjük a magunk kicsi körében a Tőled kapott örömmel való szolgálatot. Kérünk Téged, hogy ne múló hangulat legyen az, ami ezekben a napokban átfut rajtunk, hanem hadd legyen bennünk maradandó a Te szereteted. Az a szeretet, amelyik áldozatot is tud hozni másokért. Amelyik félre áll a másik elől. Amelyik keresztül tud lépni minden akadályon azért, hogy egyre közelebb kerüljön Hozzád. Ebben a törekvésben újíts meg és erősíts meg minket!

Könyörgünk Hozzád népünkért, nemzetünkért, annak vezetőiért. Könyörgünk az evangélium terjedéséért szerte a világon. És kérünk, Te adj nagy lelki ébredést az egész világon, de különös képen népünk körében, és használj fel minket is ebben a Te szabadító munkádban!

Ámen.

Áldott Karácsonyi ünnepet kívánva küldöm elmélkedésem a nagyvilág összes MAGYARJÁNAK!

Dezső testvér Ausztráliából