Egy szomorkás hangulatú napon, amikor szerettem volna magamra maradni valahol, ahol elcsendesülhet a lélek, elhatároztam, hogy megvalósítom egy régi tervemet: bejárom a partiumi templomromokat és néhány várromot, meg-meg állva útközben olyan helyeken is, ahol építés folyik. Amennyi néhány napba belefér. Régóta készülök szétnézi errefele, csalogat a szép ősz, űz a megsokasodott emberi csalódás.
De a temetők, a romok és sírkövek nem bántanak. Bizony, milyen sokszor történik meg, hogy az ember a romok közötti csendben piheni ki barátaitól kapott sebeit. És gyűjt erőt a folytatáshoz.
Két-három napot szánhatok rá, ennyi lesz a romos vértanú-emlékút. Hosszú lesz: Szalárdtól kezdődik és a Lippa melletti Kovásziig tartana, és október 6-án bele kell férnie egy csendes emlékező főhajtásnak is Aradon vagy a világosi kastély parkjában. Hogy vértanúinknak, kivégzésük 160. évfordulóján is tisztesség adassék.
Kápolnarom Sólyomkő várában
Sólyomkő és Valkó várhoz, valamint az érábrányi román kori templomromhoz most elmarad a látogatás. Csak képzeletben járom újra a várfokokat. Pedig utammal Bihar megyébe beérkezve már Élesd közelében vagyok, és kezdhetném rajtuk a sort, először is Sólyomkő váránál. De az elmúlt években jártam már néhányszor erre, most ezek elmaradnak, hogy jussak el máshová. Előszedem a régi tavaszi képeket, rendezgetem, és felidézem a romantikus Sólyomkő várát. Sólyomkőpestes, ahonnan fel kell kanyarodni a kis patak mentén, ma színromán falucska. Az út mellett szép román fatemplom csalogatott fényképezni. Kedves kis patakvölgy vezet fel a várromhoz. Nincs magasan a vár, de mélyen elrejtőzik a dombtetőn az erdő mélyében. Koratavasszal vagy lombhullás után érdemes csak idejönni fényképezni. Most már bizonyára sárgulóban van minden, de még nem bújtak elő a várfalak csonkjai és a kis kápolna. Ha felkapaszkodik ide az ember, szép kilátás nyílik a kis patakvölgyre. Itt-ott jól látszik egy-egy ottmaradt falmaradvány, saroktorony, mely jól jelzi, hogy a gerinc hajlatait követve meddig nyújtózkodott a vár lánca. Középen pedig, a legszebb hely lapos magaslatán apró kis kápolna dacol az idővel. Kőfalai már jócskán visszakoptak, már embermagasságnál is alacsonyabbak. A bejárat is meglazult, és fölötte, mint egy diadalív, egy magasba, a falból kinőtt mogyorófa szerteágazó gyökérkapuja öleli át a bejáratot. Vajon mikor szólt itt utoljára Isten Igéje?
Miski György digitális Erdély monográfiájában így foglalja össze a vár fontosabb eseményeit, birtokosait. A település feletti 484 m-es hegy tetejét Sólyomkő várának csekély nyomai koronázzák. Ma már mindössze némi alapfal maradványok és a csaknem feltöltődött várárok mélyedése látható, ez utóbbin egyébként hajdanán felvonóhíd vezetett át a kaputoronyig. A falu a XIII. században került az eredetileg Dunántúlon megtelepedett Geregye nemzetség birtokába, e nemzetségből való Pál comes építtette 1242-76 között itteni birtokai védelmére a várat. 1316-ban már királyi vár, Károly Róbert ostrommal vette el az ellene szövetkező, az adorjáni és sólyomkői várakat birtokló Kopasz nádortól. A vár birtokosai az elkövetkező évtizedekben, évszázadban sűrűn cserélődtek, a XV. század közepén a Losonczi Bánffyak, majd a Drágffyak kezén fordult meg. Az 1500-as évek vége felé Bocskai István szerezte meg a leromlott erősséget, melyen ez idő tájt jelentős javításokat és a védelmi képesség fokozását szolgáló módosításokat végeztek. Ezután Báthori Gábor, Rákóczi György, Kemény János fejedelmek birtokolták, ez utóbbi idejében, 1660-ban a török ostrom nélkül szerezte meg a feladott várat. A II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharc idején kuruc kézen lévő várat utóbb a császári katonaság foglalta el, és 1711-ben Löwenburg kapitány parancsára felrobbantották.
Amikor nemrég erre jártam, és a Réz hegyen át folytattam utamat Margitta vagy Szilágynagyfalu és Valkó vára romjai fele, megálltam még a hegytetőn is, hogy megnézzem a Nagyvárad-velencei gyülekezet szép új ifjúsági otthonát. Mozgalmas élet zajlik a velencei gyülekezetben, még honlapja is van ennek a lelkes ifinek. Dicséret illeti mindenképpen a kitűnő szervező és építő, Farkas Antal lelkészt is. Innen nem is olyan messze a Feketeerdői völgyben, a nemrég még virágzó, mára elnéptelenedő hajdani üveggyár tövében is együtt van a rombolás és építés. A nem is olyan régen még híres feketeerdői üveggyár épülete kiürült romhalmaz lett. Tőle nem messze a telep lelkes gyülekezete vadonatúj templomot épített Isten dicsőségére. Lennebb pedig a völgyben a szilágysomlyói egyházmegye ifjúsági háza hívja pihenni a megfáradtakat.
