P. Federico Lombardi heti jegyzete az Octava Dies számára. Ugyanazokat az esélyeket biztosítani a társadalom minden egyes tagja számára rendkívül nemes törekvés. Bizonyos esetekben azonban ezt az esélyegyenlőséget olyan törvényekkel valósítják meg, amelyek igazságtalanul korlátozzák vallási közösségek szabadságát, vagyis azt, hogy saját meggyőződésük szerint cselekedjenek.

Ha pedig ezek a jogszabályok ezen felül még ellentmondanak a természeti törvénynek, akkor szétbomlasztják azt az alapot, amely biztosítja az egyenlőséget és az azonos esélyek élvezésének jogát.

Az említett elveket érintette nemrég a pápa az angol püspökökhöz intézett beszédében, amely rendkívül heves reakciót váltott ki főként Nagy-Britanniában, de nemcsak ott. Érzékeny pontot érintettek a pápa szavai az egyenlőség jogát illetően, mivel a kérdés a világ nagyon sok országában nagyon is aktuális téma. Az emberrel kapcsolatos felfogás olyan alapvető témáiról van szó, mint a jog az élethez, a szexualitáshoz és a családhoz.

A gondolkodó emberek rögtön átlátják: egyáltalán nem arról van szó, hogy az egyház beleavatkozik a társadalmi és politikai élet kérdéseibe. Az egyház ugyanis kötelességének tartja – és ezt bátran ki is mondja -, hogy egyedül a köz javát akarja védelmezni. Lord Sacks főrabbi a Times hasábjain közzétett írásában bölcsen figyelmeztet rá, hogy a jogegyenlőség kérdését nem szabad ideológiai módon arra használni, hogy támadást intézzenek a vallások ellen. A cikkben ezt olvassuk: „Ahelyett, hogy a pápa szavait nem alkalmas közbelépésnek tekintenénk, jelentsen ösztönzést a valóban tisztességes eszmecsere elindításához. Azt kell tisztáznunk, hogy hol húzódik a határ az egyéni szabadság és a vallási közösség tagjainak a szabadsága között. Az egyik szabadságot nem lehet elnyerni a másik szabadságának rovására.” A probléma tehát nem csak a katolikusok számára létezik. Az egyenlőség és szabadság kérdése mindannyiunk közös gondja, amellyel korrekt módon kell szembenézni, ha valóban közösen akarjuk felépíteni a jobb társadalmat.