Gondolkodjunk tovább, - a keresztény örömről. Mintha könnyebb lenne a szenvedésről, fájdalomról és boldogtalanságról beszélni. Mintha a szenvedés mélységeiben másként lennénk otthon, mint az örömben.

Miért? Mert a szenvedés, a szükség, közvetlenül az életünkből fakad.
Az örömet azonban, erényként, - tanulnunk, begyakorolnunk kell.

Az igazi örömöt ajándékképpen kapjuk. Forrása az Istenben van.
Isten lénye a teljes, a legmagasabb öröm.
Az igazi öröm forrása tehát ott fakad, ahol az ember kitartóan Istenre tekint.
Az örömben válik életünk tökéletessé. Mely nem valami kész árucikk, - ami megvásárolható.
Az igazi öröm, nem az élvezetek és a szórakozás birodalmában található.

Hanyag életet élni könnyű: nem kell hozzá erőfeszítés.
A boldogsághoz, az örömhöz, - fáradtságos erőfeszítés kell.
Az örömtelen ember valami állandó nyughatatlanságba zuhan.
Kiüresíti, elértékteleníti világát. Mindennapjai keserűek: nincs maradása, nincs nyugovása.
Szeretne mindenütt jelen lenni, és sehol sincs igazán.
Igazi örömben akkor lesz részünk, ha önmagunktól elszakadunk és a testvér felé tartunk.
Csak ez adja meg a vidám szembenézést a valósággal.
A szívbeli közelséget a másik emberhez, - amelyet örömnek mondunk.
Eszerint az öröm, állandó magunktól való elszakadás eredménye.
Nem is olyan könnyű a mai világban örülni.

A Krisztussal, a másik emberért élő keresztény, - Istenből él, - élete feléje tart.
Életét semmi sem rendítheti meg.
A menny átível benne a földibe, a földi pedig az öröklétbe.
Az ilyen ember képes egész lényével örülni. Ő az öröm embere, - Istenből.
Szeretetből és örömből nő ki szolgáló élete, - az örvendező, segítő melléállás.
Egy újfajta könnyedségnek eleven és éber, jótékony működése a világban.
Csendes kitartás az egyébként olykor felettébb kínzott emberi létezésben.

Mindezek végig gondolása tegye örvendezővé,
- farsangi vasárnapotokat!