Nagyböjt IV. vasárnapját Laetare-vasárnapnak nevezik, az aznapi mise kezdőénekéről (Laetare Jerusalem, azaz: Vigadozzál, Jeruzsálem). A miseruha színe ilyenkor a hagyományos színektől eltérően rózsaszínű lehet (nem kötelező). Ez a hagyomány egy régi pápai kitüntetéssel függ össze. Középkori hagyomány ugyanis, hogy a pápa nagyböjt IV. vasárnapján - eredetileg a Santa Croce in Gerusalemme bazilikában, majd a vatikáni apostoli palotában - megáldott egy arany rózsacsokrot, amelyet kitüntetésként adományozott az egyház iránt nagy érdemeket szerzett államfőknek.

A XVIII. század óta csak királynők kapták a rózsát. A történelem folyamán az alábbi magyar személyiségek kaptak arany rózsát: Nagy Lajos király (1348), Luxemburgi Zsigmond császár (1435), III. Ferdinánd első felesége, Mária Anna királyné (1630), valamint V. Ferdinánd felesége, Mária Anna magyar királyné (1832).

Manapság jelesebb templomok, kegyhelyek részesülnek e kitüntetésben. VI. Pál pápa 1963. karácsonyán a betlehemi születés templomának, 1965-ban a fatimai kegyhelynek, 1966-ban pedig a guadalupei kegyhelynek adományozott arany rózsát. II. János Pál pedig 1979-ben a czestochowai, később a loretói, majd utolsó nemzetközi zarándokútján, 2004-ben a lourdes-i Mária-kegyhelynek.

Ezen szokásból alakult ki a gyakorlat, hogy a rózsamegáldó szertartáson a pápa a rózsa színével egyező - tehát rózsaszínű - miseruhát hordott. Később ez a szokás elterjedt a világ más részén is. És mivel Adventben is van egy vasárnap (Advent III. vasárnapja), amelynek kezdőéneke az örömmel kapcsolatos - Gaudete-vasárnap - ennek hasonlatosságára akkor is szokássá vált a rózsaszínű miseruha viselete.