Többek között ez volt az egyik apropója a péntek délutáni rendezvénysorozatnak, amely a békéscsabai Evangélikus Gimnázium több helyszínén zajlott. Azonban történt más is, de kövessük az eseményeket kronologikusan.

Meglepően sok általános iskolás és gimnazista gyűlt össze a múlt-múlt századi intézmény (1899-ben épült) aulájában, javában már a tanítás után. Dicséretes. Ezen felül a folyosón találkozhattunk volt rózsásokkal, mi több, az államosítás előtti diákokkal, a rudolfosokkal is.

Az ünnepély, a péntektől már az iskola egykori legendás testnevelőjéről, Brózik Jánosról elnevezett teremben vette kezdetét. A falakon, körbe-körbe a művészeti szakközépiskolások alkotásai erősítették meg a lelkeket, a székeken az öregebb, míg szinte a csillárokon, a fiatalabbak lógtak.

Kákay István, az Országos Egyházi Iroda igazgatója megnyitóbeszédében az iskola értékmegőrző szerepét emelte ki. Majd az Öregdiákok Baráti Körének képviseletében Hursán László avatta fel a Brózik-termet. Ezután az ünnepség stílszerűen, a tornaterem mellett folytatódott, ahol a Brózik emléktáblát (Prisztavok Tibor rajztanár kézügyességét dicséri) szentelte fel Nagy Zoltán lelkész. Ekkor Kolarovszki Zoltán igazgató kézen fogta a nagyérdeműt, és kivezette őket a szabadba.

Az épület frontoldalán lévő, Vidovszky Béla festőművész emléktáblája alá Hankó András, a csabai Városvédő és Városszépítő Egyesület képviseletében helyezett el koszorút. Az epilógus pedig az öregdiákok eszme- és élménycseréjével vette kezdetét. Bezzeg a régi szép békeidőkben...