A világ legnagyobb víz alatti termálvizes termét rejtik a budai hegyek. Nemrég Splitben üregrendszert fedeztek fel a város alatt.

Kedd délután első ízben mutatták be a nyilvánosságnak a Molnár János-barlang közelmúltban felfedezett hévizes víz alatti termét Budapesten. A József-hegy lábánál található Molnár János-barlang hazánk legnagyobb víz alatti üregrendszere, a főváros alatti elhelyezkedésével világviszonylatban is egyedülálló. A világ legnagyobb termálvizes, 20-25 méter magas, kupola alakú víz alatti termét a barlangkutatók most egy mesterséges vágattal érték el. A barlangtermet Kessler Hubertről, a budai Szemlő-hegyi és Ferenc-hegyi barlangok felfedezőjéről nevezték el.

További kutatások bázisa lehet

A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium szerint az érintetlen barlangterem igazi szenzációnak számít. A különleges oldásformákkal díszített kupolacsarnok oldalát barna agyagkiválások, és helyenként csillogó fehér gipszkristályok borítják. Az alsó egy méter - a hajdani magasabb vízállásnak köszönhetően - 90 százalékban mangánoxidos-hidroxidos kiválással borított. A 9 méter mély tó vize 27 Celsius-fok meleg. A természetes terem azért is egyedülálló, mert a világnak nincs másik olyan fővárosa, melynek szívében egy melegvizű föld alatti tó található.

A bemutatón Szabó Imre környezetvédelmi és vízügyi miniszter bejelentette: a Duna-Ipoly Nemzeti Parkon keresztül 1 millió forintos támogatást nyújt a fokozottan védett barlanggal kapcsolatos feltárási és állagmegóvási munkákra. Ezzel a tárca hozzájárul a feltárási költségekhez, valamint az összeg fedezetet nyújt egy megerősített vasajtó építésére a lejárat védelmére.

A Molnár János-barlang kutatása 2002 év végén vett váratlan fordulatot, amikor a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. megbízása alapján végzett munkálatok során a kutatóbúvárok egy addig ismeretlen nyílásra bukkantak, ami kiterjedt járathálózat bejáratának bizonyult. A rendszer feltérképezése során az is bebizonyosodott, hogy a legnagyobb termét csupán 8-10 méteres távolság választja el az 1977-ben, vízkutatási céllal létesített József-hegyi tárótól. A további kutatások elősegítésére 2008-ban a barlangkutatók geofizikai méréssel kimutatták a táró és a terem egymást leginkább megközelítő pontjait, és azt egy vízszintes fúrással is igazolták. Az ennek alapján kialakított átjáró létesítése mintegy két hónapot vett igénybe, és november 3-án lyukadt be a terembe.

Tó- és csatornarendszer Split alatt

Az összeköttetés megteremtése kiemelkedő jelentőségű mind a további feltáró kutatások, mind a barlang tudományos vizsgálata szempontjából. A jövőben innen indítható merülések legalább másfél órával rövidítik le a víz alatti végpontok elérésének és a visszaútnak az időigényét, így nemcsak azok kutatása folytatható, de jelentősen növekedett a búvármerülések biztonsága is. Lehetővé vált a teremből nyíló légteres járatok feltáró kutatása, és a barlang ezen szakaszai immár hozzáférhetővé váltak a búvárképesítéssel nem rendelkező kutatók, szakemberek számára is.

Budapest a világ egyetlen olyan fővárosa, amelynek a lakóterülete alatt nagy kiterjedésű barlangok, barlangrendszerek találhatók. A Molnár János-barlang 1982 óta fokozottan védett természeti kincsünk. Hévizes kialakulása és aktív jellege miatt már akkor megkapta ezt a védettséget, amikor még csak mintegy 450 méternyi szakasza volt ismert a mostani 5,5 kilométerből.

Európában azonban máshol is van vízzel telt barlangrendszer nagyvárosok alatt. A Croatian Times a napokban jelentetett meg cikket arról, hogy Split belvárosa alatt fedeztek fel egy eddig teljesen ismeretlen tó- és alagútrendszert. A felfedezés nem a kutatóknak köszönhető, ugyanis az egyik parkoló autó félig beleesett a hirtelen keletkező nyílásba, amit ezt követően megvizsgáltak és rájöttek, tulajdonképpen mit is rejt a turistaparadicsom a föld alatt. A lap beszámolója szerint maguk a mentésben segédkezők is meglepődtek, hogy mire bukkantak a 15 méteres mélységben. Az első találgatások szerint a barlangot korábban menedékhelyként használhatták.

A kutatók azonban tovább folytatják a vizsgálatokat, hogy mire is használhatták korábban, és főleg, hogy miért nem fedezték fel eddig az 1700 éves település alatt húzódó rendszert. Valószínűsítik azonban, hogy a több mint másfél évezred alatt kitűnő menedéket biztosított a háborúk szörnyűségei elől menekülők számára. "Teljesen hihetetlen a dolog, akkora lyuk tátong ott, hogy egy autó minden gond nélkül elfér benne" - nyilatkozta az egyik szemtanú a horvát lapnak.

Barlangi kisokos

A Molnár János-barlang a József-hegy lábánál található Malom-tó mögött a tavat tápláló források vízvezető járata, amely a rózsadombi nagy barlangrendszerek ötödik, de egyetlen aktív képviselője. A nagyrészt a vízszint alatt elhelyezkedő és így csak búvárok számára "járható" rendszer vizét a mélyből feltörő meleg, valamint a budai hegyek felől áramló hideg karsztvízből kapja. A barlang elnevezése első kutatójának, Molnár János patikusnak az emlékét őrzi, aki az 1860-as években vegyelemezte a források vizét, felmérte a hegy oldalában nyíló üreget és leírásában tekintélyes víz alatti barlangrendszer létezését feltételezte. A forrásbarlang víz alatti részeinek feltárására 1953-tól kezdődően történtek próbálkozások, de az első igazi győzelem 1960 májusában született meg, amikor a búvárok a Malom-tóból indulva átúszták az Alagút-forrás és a már ismert száraz barlangrész közötti szakaszt.

A 2002-ben felfedezett új járatokban folyamatosan zajló felderítések és felmérések eredményeként, a rendszer jelenleg ismert hossza 5,5 km, mélysége pedig -80 méter a vízszint alatt. A barlang kiterjedése azonban ennél bizonyosan nagyobb, hiszen számos olyan végpont van, ahol a továbbjutásnak - a bejárattól való távolság és a növekvő vízmélység miatt - csak az emberi teljesítőképesség és a búvártechnikai lehetőségek szabnak határt. A Molnár János-barlang nemcsak hazánk legnagyobb víz alatti üregrendszere. Megismerésének rendkívüli tudományos jelentősége is van, hiszen az aktív járatokban "működés közben" tanulmányozhatók a hévizes eredetű barlangokat kialakító, azok arculatát formáló folyamatok.

A barlang - magasabban fekvő, száraz társaihoz hasonlóan - eocén mészkőben, hasadékok és kőzethatárok mentén alakult ki; tágas, helyenként a 4-5 méter szélességet és 30 méter magasságot is elérő járatai és hatalmas termei labirintusszerű hálózatot alkotnak. Mindezeket többnyire színültig kitölti a víz (így cseppkövek és más, légteres környezetben képződő ásványkiválások természetesen nem találhatók bennük), csak néhány járata és a legnagyobb terme nyúlik a vízszint fölé.