Július 5-e volt számunkra az a különleges nap, amikor hajnalok hajnalán újra útnak indulhatott a hajdúsámsoni ifjúság megtörni Óhuta csendjét. Bár az időjárás nem mindig kedvezett az egyes programok megvalósításában, de mi mégis törekedtünk arra, hogy örömteli pillanatokat élhessünk át.

Először a Sárospataki Kollégium Nagykönyvtárába látogattunk el, ahol sokat hallhattunk Kálvin Jánosról, és az ő reformátori munkájáról, majd pedig betekinthettünk a Kollégium csodálatos történelmébe.

A sok művelődés és kultúra után jól esett egy kis csobbanás a pataki strand medencéiben. A legnagyobb élményt az adrenalin-növelő kalandtúra garantálta Sátoraljaújhelyen, ami mindenki számára egy komoly bátorságpróbát jelentett. A sok móka és kacagás mellett "kisebb-nagyobb" meglepetéssel is szolgáltunk egymásnak, az angyalkázás keretében. Az utolsó este mindenki meglepve figyelte titkos ajándékozóját.
Nemcsak Tiszteletes úr programjai és nemcsak a felnőttek segítsége adott lehetőséget arra, hogy jól érezzük magunkat, hanem maga Isten is, Aki fentről ugyanúgy figyelt minket, mint "belülről". Éreztük, hogy mindenkor vezérli a mi utunkat és fogja a kezünket. Első áhítatunkat, táborunk első estéjén, a 62. Zsoltár 6. versével nyitottuk meg. Ez az Ige így szólt: "Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet". Ezáltal az Ige által kezdtünk el növekedni, új dolgokat megtanulni, sok mindent megérteni. Majd többek között, a "Mit vár tőlünk Isten?" vagy a "Merre tart az életem?" kérdésekre kerestük a válaszokat...

Bevallhatjuk magunkról, mi tizenévesek, hogy nemcsak, hogy sokszor felmerülnek bennünk ezek a kérdések, hanem állandó helyet kérnek a szívünkben. Közel harminc fiatal értette meg, hogy Istennek van célja velünk. Tiszteletes úr az egyik előadáson egy ásót(!) fogott a kezébe, majd feltette az asztalra, és azt kérdezte, hogy: "Na, ki szokott ilyennel fogat mosni?" Persze mindenki azonnal kapcsolt, és megértette, hogy mindennek és mindenkinek pontosan kijelölt helye és feladata van a földön. Nekünk, Isten gyermekeinek különösen is, tehát úgy kell "használjuk" magunkat, amire Urunk teremtett, azaz amiről a használati utasításunk szól.
Feladataink, küldetéseink vannak, többek között, a lányoknak anyává, a fiúknak apává "lenni", és ami a legfontosabb, SZOLGÁVÁ, Isten szolgájává VÁLNI, azaz engedelmeskedni Neki, tanúbizonyságot tenni Róla, és példamutató életet élni az emberek előtt. Rózsai Tivadar egykori vallástanár szavai felráztak minket: "Nem kell mindig Krisztusról beszélned; élj úgy, hogy kérdezzenek Róla."

Továbbá megértettük azt is, hogy nekünk elsősorban nem a barátainktól, sem nem a családunktól, kell megkérdezni, hogy milyenek legyünk, - bár sokszor érdemes őket meghallgatni - hanem egyedül csak Istentől! Mert Istennek elvárásai vannak, amelyeket teljesítenünk kell, ehhez pedig segítségünkre van a Biblia, amit hideg fejjel, és forró szívvel kell olvasnunk.
A Bibliát kezében tartó ember így fog növekedni! Mi is így növekedtünk, melyért hálásak vagyunk Istenünknek! S bár elszomorított minket a szombat délelőtti hazaindulás, a reggeli úrvacsorás istentiszteletünkön egy életre a szívünkbe zártuk, hogy a növekedést az Isten adta, és adja mindenkor... nekünk pedig nincs más dolgunk, mint megtanulni: "Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert Ő munkálkodik."

A héten minden reggel imádságokat, és a végén egy hosszabb levelet írtunk Jézusnak. Ezekből néhányat szívesen megosztunk másokkal is:

"Drága Jézus! Először is köszönöm, hogy megint itt lehettem az ifjúsági táborban, és újból rengeteg élménnyel gazdagodhattam. De ami még fontosabb, hála a reggeli áhítatoknak, újból növekedésnek indulhat az életem. Emellett kérlek, bocsásd meg vétkeimet, amiért Neked kellett kereszthalált halnod, ezzel mentve meg minket. Továbbá ha kérhetlek, adj nekem bátorságot, hogy nem keresztyén közegben sem valljak szégyent! Ámen"

"Drága Uram! Neked köszönhetek mindent! Köszönöm, hogy élhetek egészségben, szeretetben. Köszönöm, hogy ilyen rendes emberek vesznek körül, s azt, hogy szeretetben és boldogságban tudunk együtt eltölteni minden napot. Sok mindent köszönhetek Neked, a családomat, akik szeretetben neveltek fel. De mégis legfontosabb a hit. Hit nélkül senki se lehet boldog! Így tehát számomra a legfontosabb a hit és a szeretet. Köszönöm Uram, hogy megváltottad az életem. Mióta hiszek Benned teljesen jó irányba változott meg az életem. Köszönöm, hogy van egy fiú, akit nagyon szeretek, s ő is ugyanúgy szeret engem...Ámen"

"Drága Jézus! Hálatelt szívvel mondok Neked köszönetet. Köszönetet azért, hogy azon az úton járhatok, ahol Te végig fogod a kezemet, hozzád bátran fordulhatok bizalommal, mert tudom Te meghallgatod könyörgésemet. Jó azt érezni és tudni, hogy nap, mint nap körülvesz a Te szereteted. Bátorító szavaddal, üzeneteddel egyengetsz azon az ösvényen, ahol még nagyon sokat kell tanulnom Tőled, de nem csüggedek, Benned bízom. Mert nincs ennél nagyobb parancsolat, mint: Szeresd a Te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből, és minden erődből. Köszönöm, hogy velem vagy örömben, bánatban; tudom rád számíthatok. Köszönöm, hogy élhetek. Mert mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem. Ámen"

"Kedves Jézus! Hálaadással van csordultig a szívem. Hálát adok azért, hogy eljöhettem ebbe a csodálatos táborba. Köszönöm neked, hogy azokkal vagyok, akikkel szeretek lenni. Köszönöm a remek programokat és a jó időt. Kérlek bocsásd meg, ha néha valakihez nem úgy szóltam, ahogyan kellett volna, és add, hogy ő is megbocsásson nekem. Köszönöm neked azt a segítséget amit te nap, mint nap nyújtasz nekem, hiszen tudom, hogy nélküled az életem nem lenne jó. Hálát adok azért is, mert még élnek a szüleim. Köszönöm, hogy nem csak egy testvérem van és mindegyikkel jó a kapcsolatom. Kérlek, vezesd azokat a szeretteimet a göröngyös útra akik még nem ezen járnak, hiszen olyan jó lenne velük is rólad beszélgetni. Kérlek Jézusom, adj egy hozzám illő emberkét akit teljes szívemből szerethetek. Az utolsó dolog amiért fohászkodom, hozzád, talán a legfontosabb: Kérlek add, hogy a TE dicsőséged látszódjon rajtam!!! Ámen"

"Jézus, drága Jézus! Te nagyon szeretsz engem. Ismered a szívem, tudom szükségem van Rád! Ez a kis dalocska elárulja, hogy miért írok Neked. Köszönetet szeretnék mondani azért, hogy szeretsz, hogy velem vagy minden napon a világ végezetéig. Köszönöm, hogy mindig meghallgatsz, ezért elmondhatok bármit. Jó tudni és érezni azt, hogy nem csak emberekben, hanem CSAK benned bízhatok. Csak Te tudod mi bánt éppen, vagy miért örül a szívem. Még a legapróbb bajaimról és örömeimről is tudsz. Köszönöm, hogy élhetek. Jézus, hálás a szívem azért, hogy rátaláltam arra az útra, amin járok. Köszönöm, hogy már a 6. ifis tábort élhettem meg és egyre többet tanulhattam. Kérlek Téged, segíts ezen az úton. Segíts, hogy soha ne térjek le és meg tudjak állni a hitben. Növeld ezt a 6 évvel ezelőtt kialakult ébredő hitet. Fogd a kezem, vezess, hiszen Te vagy az út, az élet, az igazság. Segíts megmutatni az igazi feltétel nélküli szeretetet is. Ámen"

A sámsoni Ifjúság nevében: Nagy Kitti, Hadházi Ágnes, Varga Nóra, Szabó Dorina, Hadházi Dóra