Az „én” Jézusom a Krisztus, - ki a körülötte lévő tömegre nézve, fölment a hegyre, leült és szólásra nyitotta ajkait: „Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa." (Mt 5, 10) Hozzá tette még: „Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok!” (Mt 5, 12) Isten azoknak adja országát, - akiket üldöznek az igazságért. Az igazság pedig, az Isten szándéka szerinti élet.

Az nem is olyan nagy titok, hogy az igazságért, - a Jézusért üldözöttek, -
miért lehetnek boldogok.
Érthetetlenebb az, hogy a kereszténység, mely a béke és szeretet vallása,
miért vált ki, - végig a történelmen, - ellenkezést és üldözést.
Miért kellett megkövezni Istvánt, az első vértanút?
Keresztre feszíteni Pétert, - lefejezni Pált?
Oroszlánok elé dobni a római keresztényeket?
Vagy ne menjünk olyan messzire…
Miért nyomta el a kereszténységet a Szovjet hatalom, - hetven éven át?
Ávós pribékek miért rettegtek annyira attól, hogy a börtönben, - rab papok, - titkon miséztek?
Miért üldözik még mai is, - oly sok országban, - a hitüket gyakorló keresztényeket.
A 20. század vértanúinak száma messze felül múlja
az első 3 keresztény évszázad vértanúinak számát!
Csak egy lehet a magyarázat.
Mindazok, kik korlátlanul szeretnének uralkodni az emberek felett,
veszedelmes ellenfélnek gondolják azokat, kiknek élete Krisztusban gyökerezik.
Kik készek Istenért, hitükért, - akár még életüket is feláldozni.

Maga az üldöztetés nem öröm, - nem élvezet.
Sok-sok magyar pap, szerzetes, - hívő ember, tapasztalata ez…
Ám Isten kegyelméből, - meggyőződéssel vallhatja az üldözött,
hogy van egy ajtó melyet nem képes lezárni semmiféle üldözés, lesajnáló megvetés.
A mennyország ajtaja, - mely Istenhez vezet.
E remény boldogságát tapasztalják meg az üldözöttek, az igazságért szenvedők.
Ez készteti őket, - ujjongó hálaima zengésére,
- még a hétköznapi üldöztetések közepette is.

Szép vasárnapot!