A magyar népi kalendárium szerint Szent János napján a borászok ősi idők óta bort szenteltetnek. Erdő Péter bíboros, a Prímási Borrend létrehívója az elmúlt évek során Esztergomban is felelevenítette ezt a hagyományt.
A magyar népi kalendárium szerint Szent János napján a borászok ősi idők óta bort szenteltetnek. E népi hagyomány hazánk számos helyén él ma is: a katolikus egyház papjai ezen ünnepen liturgikus keretek között áldják meg a szőlőhegyek legszebb borait.
Dr. Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek a Magyar Katolikus Egyház prímása, a Prímási Borrend létrehívója az elmúlt évek során Esztergomban is felelevenítette azon hagyományt, amelyben a Teremtő áldását kérjük a magyar borászokra, valamint egész éven át tartó áldozatos munkájuk gyümölcsére.
Hamvas-fürt díjat kapott a Prímási Borrend
Az egyik legrangosabb európai borművészeti elismeréssel, a Hamvas-fürt díjjal tüntették ki a Prímási Borrendet. A Hamvas Bélát ábrázoló bronz kisplasztikát szombaton Esztergomban, a János napi boráldás keretében nyújtották át a magyar katolikus egyházfő által alapított borrend képviselőjének.
„A Prímási Borrend éppen az isteni arcot igyekszik tükrössé, áttetszővé tenni, üzenve, hogy ez a különleges érték a magyar borműveltségben benne rejlik” – utalt egy Hamvas Béla-i bölcsességre Molnár Pál újságíró, a Hamvas-fürt kuratóriumának elnöke a Szent Adalbert Központban rendezett ünnepségen. Az elnök laudációjában kiemelte, hogy a Prímási Borrend a Szent Korona örök tartományaiban szervezi a borhoz kapcsolódó művelődési értékek megóvását és sokasítását; valamint közvetíti a minőség feltétlen tiszteletét, és a bor iránti elkötelezettség gondolatát a társadalom számára.”
Mihály Gábor Munkácsy-díjas szobrászművész, a Hamvas-fürt kisplasztika alkotója azt hangsúlyozta, hogy a borműveltség természetes része a derű, az olyanfajta emelkedett jókedv, amilyen Hamvas Bélát jellemezte a borról folytatott filozofálgatás közben. A nagy magyar íróról készült bronz kisplasztikát a szobrászművész nyújtotta át Lomnici Zoltán volt legfelsőbb bírónak, a Prímási Borrend alelnökének.
A díjátadáson jelen volt Kovács Álmos, az Állami Számvevőszék elnöke mint a borrend tagja, s megjelentek a magyar borászat nagy alakjai, köztük Konyári János, a 2008. esztendei Év borásza, balatonboglári mester.
A Szent János napi díjátadáson Szarka Gyula, Ghymes együttes énekese Balassi és Petőfi költeményeinek megzenésített változatait énekelte el a népes közönségnek, dallammal kifejezve a régi igényt: „Jó borokkal töltett aranyos pohárok járjanak mi közöttünk.”
Nagy elismerést aratott a szentendrei Vincze László papírmerítő mester díszoklevele; az iparművész egy XIX. századi, a történelmi Magyarország borvidékeit ábrázoló, merített papírból készült különleges térképet is adott az immár Hamvas-fürt borművészeti díjas Prímási Borrendnek.
A borünnep története
A magyar népi kalendáriumban december 27-e Szent János napja. A szőlősgazdák ezen a napon bort szenteltetnek, s minden hordóba öntenek belőle egy pár cseppet, hogy boruk meg ne romoljon, a többit pedig elteszik gyógyítószerül.
Azért gyűltek egybe országunk e kitüntetett helyén, hogy Szent János ünnepén, méltó módon tisztelettel illethessék e nemes, ősi mesterség neves honi művelőit, és fáradságos munkájuk palackba zárt gyümölcsét: a lélek italát.
Több ezer évvel ezelőtt is tudták az emberek, hogy a bor az emberi boldogság egyik forrása. Fáradságos munkával ezért művelték szőlőültetvényeiket, készítették a présházakban türelemmel, szorgalommal, tudással a fehér- vagy vörösbort, ami „felvidítja az ember szívét”, ahogyan a Zsoltárok könyvében olvashatjuk. (104:14–15)
A színbor, „a szőlő vére, a mámorító ital” ahogyan Mózes ötödik könyvében (32:14) olvassuk, felszabadítja bennünk, halandó emberekben a jóra való hajlamot, és a mértékkel fogyasztott mámorító ital mindnyájunkat vidámmá, boldoggá teszi, képessé arra, hogy jól s jót cselekedjünk.
A szőlőtő termésében összeforr az égi gondoskodás és az emberi munka. A hívő ember számára mély üzenetet hordoz a szőlőből átnemesült bor: Jézus Krisztus megváltó művének beteljesítése előtt, az utolsó vacsora asztalánál szeretetének és szenvedésének jelét, a kenyér mellett, bor színében hagyta örökül az őt követők számára.
A János-napi borszentelés egy olyan áldott pillanat, amikor a Teremtő szentesíti azokat a nemes alkotásokat, melyeket az Ő segítségével a föld ereje és az emberi tudás, sok-sok verejték és a SZERETET tesz utolérhetetlen, egyedi és felemelő „teremtménnyé”.
