Az amerikai pénzpiacokról kiinduló válság a korábbi várakozásokkal ellentétben begyűrűzött Európába is, ezért sokan hasonlítják az 1920-30-as évek gazdasági világválságához és a "kapitalizmus megsemmisüléséről" beszélnek. Valóban erről van szó? Egyáltalán megalapozott a párhuzamvonás a régmúlt és a ma között?

Az amerikai pénzpiacokról kiinduló válság a korábbi várakozásokkal ellentétben begyűrűzött Európába is. Az elmúlt két napban részben államosították a brit jelzálogkölcsönzőt, a Bradford & Bingleyt és segítségre szorult a német ingatlanfinanszírozó, a Hypo Real Estate is.

A belga Dexia bank 6,4 milliárd dolláros tőkeinjekciót kapott a Benelux államok költségvetéséből, a belga-holland Fortis bankot ennek majd a duplájával kellett kisegíteni. Adja magát a kérdés: az 1929-ben kirobbant gazdasági világválsághoz hasonlókat kell megélnünk a következő években, vagy most elkerülhető lesz a reálgazdaság totális összeomlása?

A reálgazdaság teljes összeomlása még elkerülhető, azonban a recesszió már biztos, hogy beköszönt - így lehet összefoglalni az elmúlt napok elemzői vélekedéseit. A JP Morgan bankcsoport legutóbbi összeállítása szerint a most véget ért harmadik negyedévre az eddig várt fél százalékos amerikai éves növekedés helyett zéró növekedéssel, az idei negyedik és a jövő évi első negyedévben pedig egyaránt fél százalékos GDP-visszaeséssel számol, a korábbi egy, illetve két százalékos növekedési prognózis helyett. Az 1920-30-as évek depressziójának megismétlődését azonban a City nem jósolja, bár elemzői körökben ismét divatossá vált az 1929-es évszám emlegetése. Ez a nagy gazdasági depresszió kiindulópontjának tekintett Wall Street-i krach éve. A londoni elemzői közösségben azonban a jelenlegi válság kezdete óta óvatosan bánnak az összehasonlítással, rámutatva a kirívó különbségekre.

Az amerikai recessziót - esetleg súlyos recessziót - sok nagy londoni ház jósolja, de a '30-as évekhez hasonló depresszióval a citybeli elemzők zöme nem számol, elsősorban azért nem, mert össze sem lehet hasonlítani az amerikai háztartások jelenlegi foglalkoztatási és vagyoni helyzetét a nyolc évtizeddel ezelőttivel.

Az 1920-30-as évek depressziójának idejére vetítve az átlagos amerikai munkanélküliségi ráta 25 százalékos volt; jelenleg 6 százalék felett jár ugyan, ami az utóbbi évtized átlagában magas, mégis alacsonyabb a legtöbb európai uniós országénál. Az amerikai fogyasztó emellett - nemzetgazdasági szinten - továbbra is nagyon gazdag. Az amerikai háztartások összvagyona a Moody's Investors Service nemzetközi hitelminősítő adatai szerint meghaladja az 50 ezer milliárd dollárt; ez az éves amerikai GDP-értéknek majdnem a négyszerese.

Az Economist Intelligence Unit (EIU) - a világ legnagyobb, nem befektetési banki jellegű gazdaságelemző és előrejelző háza - havonta kiadott világgazdasági prognózisaiban azt írja: az 1929-ben kezdődött gazdasági visszaesést nem elsősorban a meredek tőzsdei korrekció okozta - az 1987-es krach ebből a szempontból például súlyosabb volt -, hanem az akkori pénzügypolitika "látványos kudarca". A Federal Reserve - az amerikai jegybank szerepét betöltő szövetségi tartalékbank-hálózat - ugyanis, amely a visszaesés ellenére mereven ragaszkodott az aranystandard fenntartásához, egészen 1931-ig folytatta a monetáris szigorítást.

Ma azonban rendkívül valószínűtlen, hogy a Fed ugyanezeket a hibákat megismételné - véli az EIU. A Federal Reserve élén, Ben Bernanke személyében, a '30-as években bekövetkezett Nagy Depresszió történetének egyik vezető szakértője áll, és a bank - agresszív kamatcsökkentéseivel és igen aktív pénzpiaci intervencióival - már eddig is demonstrálta, hogy bármely szükséges lépést kész megtenni az új depresszió elkerülésére - vélik az EIU londoni elemzői.

Különbségek és hasonlóságok

Mindkét válság kitörését felívelő konjunktúra és vak eufória előzte meg - írta a Der Spiegel összehasonlítva 1929-et a mai helyzettel. A húszas években a befektetők ugyanolyan szilárdan hittek a részvények folyamatosan emelkedő árfolyamában, mint mai unokáik abban, hogy házuk és lakásuk értéke egyre csak növekedhet. Mindkét esetben bekövetkezett az a pont, amelyen képtelenek voltak tovább törleszteni hiteleiket. A jelenlegi dráma az ingatlanpiacon vette kezdetét, mielőtt elérte a hitelezőket. 1929-ben előbb a részvénypiacok omlottak össze, ezt követte a bankok összeomlása.

Milton Friedman szerint az amerikai jegybank annak idején könnyen ellenhatást fejthetett volna ki azzal, hogy gondoskodik a forgalomba hozott pénzmennyiség folyamatos és kellő mértékű növeléséről. Ehelyett megfosztotta a likviditástól (készpénztől) a gazdaságot, tovább súlyosbítva a helyzetet. Két évtizeddel később az akkor fiatal közgazdász, Ben Bernanke azzal egészítette ki Friedman meglátását, hogy különösen a bankoknak lett volna szükségük erőteljes segítségre, elkerülendő a hitelínséget.

Ennek megfelelően cselekszik ma Bernanke, aki nemrég az amerikai jegybank elnöki székébe került. Minden elődjénél mélyebben és gátlástalanabbul nyúl bele a pénzpiacok mechanizmusába: milliárdokkal árasztja el őket, hatalmas lépésekben csökkenti az irányadó kamatlábakat, még egy bajba jutott biztosítótársaságot is oltalmába vesz. Mottója így hangzik: a jegybank nem más, mint tűzoltó szervezet, amely gyorsan és határozottan cselekszik - ideális esetben megelőző jelleggel - fogalmaz a Der Spiegel, mely arra a következtetésre jut: ma sok minden nem hasonlítható össze az 1929-es esztendő történéseivel.

Soha nem volt ilyen nehéz helyzetben az Európai Központi Bank

Az egy éve tartó pénzügyi válság olyan próbatétel elé állította az Európai Központi Bankot, amivel az tízéves működése óta még sohasem szembesült - fejtette ki az Európai Központi Bank elnöke. Jean-Claude Trichet Frankfurtban kifejtette: okulni kell a tapasztalatokból, hogy a történtek ne ismétlődjenek meg. Konkrétan a bankok működési szabályainak felülvizsgálatát nevezte meg.

Trichethez csatlakozott szerdán az Európai Bizottság is, kijelentve: a stabilitás érdekében a jövőben szigorítani kell a bankok tőkekövetelményeire vonatkozó szabályokat. A bejelentéssel párhuzamosan José Manuel Durao Barroso, az "uniós kormány" elnöke szorosabb együttműködésre szólított fel az EU-n belül a válság kezelésére. Az unió mindazonáltal még mindig nem jelentett be együttes fellépést a jelenlegi válságjelenségekkel szemben, bár vannak erre irányuló jelek.

Franciaország, Németország, Nagy-Britannia és Olaszország vezetői várhatóan szombaton találkoznak, hogy a pénzügyi válság kérdéseiről tanácskozzanak, de az időpontot és a megbeszélések részleteit még nem véglegesítették - közölte szerdán a német kormány szóvivője.

Közben az USA elnöke az amerikai gazdaság "keserves és hosszadalmas" szenvedését helyezte kilátásba arra az esetre, ha a törvényhozás nem szavazná meg a pénzügyi szektor talpra állítását célzó több száz milliárd dolláros állami segélycsomagot. A piacokat mégis némileg megnyugtatta az elnök beszéde, nem folytatódott a 700 milliárd dolláros csomag hétfői kongresszusi elutasítását követő pánik az amerikai, és ennek hatására az európai tőzsdéken is.

A válság minket is érint

Romlanak a magyar gazdaság növekedési kilátásai. Török Zoltán, a Raiffeisen Bank elemzője szerint a válság Magyarország fő exportpiacain rontja a magyar kivitel lehetőségeit, a magyar növekedési kilátásokat, ezért Török a GDP-re vonatkozó 2009-es növekedési előrejelzését 2,8 százalékról 2-2,5 százalékra csökkentette.

Vértes András, a GKI Gazdaságkutató elnöke is úgy ítélte meg: bár a világban zajló pénzügyi konszolidáció, és az amerikai segélycsomag kongresszusi elutasításának magyarországi hatásai ma még pontosan nem látszanak, de a növekedési kilátásokat mindenképpen rontják. Hozzátette: a pénzügyi válság a vártnál sokkal súlyosabb lett.