Keresztény vallások összefoglaló oldala
Ajánlom az oldalt másnak Hozzáadás kedvencekhez
Főoldal Történelem Ünnepek Böngésző Gyermekeknek Galéria Fórum Eseménynaptár Archívum
Keresztény Magyarország Portál - Történelem - Egyháztörténelem - Vallások összefoglaló oldala! - vallás, egyház, katolikus, református, evangélikus, teológus, templom, szent, egyháztörténelem, ünnep, szertartás, képeslap, fórum, hírek Bertalan napja
2 felhasználó online
0 tag, 2 vendég



Képek a galériából

Értékes
Csillag
Egyháztörténelem
A keresztény újkor. Az egyház helyzete a reformáció küszöbén
8. rész: Hitújítás Németalföldön, az észak- és kelet-európai államokban
1. Vallási harcok Németalföldön

a/ A spanyol elnyomás következménye
A mai Hollandiát és Belgiumot egyesítő Németalföldön a reformáció elterjedését segítette a spanyolok elleni szabadságharc. (1477-ben meghalt Merész Károly burgundiai herceg. Lánya, Mária eljegyezte magát III. Frigyes császár fiával, Miksa főherceggel és ekkortól kezdve Németalföld s Habsburg-ház hűbérbirtoka lett.) Amikor V. Károly után fia II. Fülöp vette át az uralmat, ő fokozta az ország gazdasági kizsákmányolását és a vallási terrort. Az elégedetlenek élére Orániai Vilmos herceg és Egmont gróf, helytartó állt. A küzdelmet támogatták a gazdag nemesek, a polgárok, a parasztok és munkások is.

Ezalatt lezajlott egy kálvinista színezetű hitújítás. (Confessio Belgica, 1555)

A felszabadító mozgalom kezdő éve 1564. A fanatikus kálvinisták 1566-ban kezdték lerombolni a templomokat, kolostorokat, elpusztítani a templomi képeket, szobrokat. Ugyanakkor megkezdődött a szabadságharcok sora. (1566-1609, - 1621-1648) Az első felkelés leverése után Alba herceg rémuralma következett.

b/ A németalföldi harcok végeredménye
Alba rémuralmának az lett a következménye, hogy 1572-ben Orániai Vilmos újrakezdte a szabadságharcot és 1576-ban a déli tartományok (a katolikusok) is csatlakoztak ehhez a mozgalomhoz. Alessandro Farnese herceg, Pármai Margit fia kitűnő diplomáciával elérte azt, hogy a mai Belgiumot megőrizte a katolicizmus számára és hosszú időre a Habsburg-birodalom számára is.

Németalföld 1579-ben végleg szétesett. Az északi tartományok kimondták függetlenségüket, köztársasági alkotmányt fogadtak el. A kálvinizmus lett az államvallás, a katolikusoktól minden jogot megvontak. Katolikus szempontból az ország missziós terület lett, élén az utrechti apostoli vikáriussal.


2/ Reformáció Észak Európában

A skandináv államokat a Hansa-ellenes, feudális és dán kezdeményezésre 1397-ben megkötött Kalmári Unió fogta egybe. Egyházilag három érsekség adta a keretet: Lund, Uppsala és Trondheim. Itt hamar teret nyert a reformáció többek között azért is, mert a kereszténység még nem vert elég mélyen gyökeret és a nép nagy tömegei nem is tudták, hogy miről van szó, mert a hitújítók a régi szokások és szertartások egy részét megőrizték.

Dánia
II. Keresztély (1513-1523) próbálta bevezetni a reformációt, de zsarnoki természete miatt elvesztette trónját. Utóda unokaöccse lett I. Frigyes néven (1523-1533). Ő is Luther tanait követte és terjesztette, majd III: Keresztély (1534-1559) az Ágostai Hitvallást tette meg államvallásnak, amikor 1538-ban a Schmalkaldeni Szövetséghez csatlakozott. A katolikus vallást betiltották, katolikus papnak halálbüntetés terhe mellett tilos volt az országban tartózkodnia. Róma a 17. század második felétől kezdve missziós vikáriusok kinevezésével gondoskodott az ottani katolikusokról.

Norvégia
Egészen más volt a norvégek viszonya a protestantizmushoz ismét csak nemzeti, politikai okokból. A dán uralom alól nem tudtak megszabadulni egészen 1814-ig, ezután pedig 1905-ig perszonál-unióban voltak Svédországgal. Számukra az új hit az elnyomók vallása volt. Olav Engelsbirtson trondheimi érsek vezetésével küzdöttek szabadságukért és katolikus hitükért - eredmény nélkül. III. Keresztély dán király a norvégek számára is államvallássá tette a Confessio Augustana-t és az ország Dániával egyesült. A norvégek a mai napig történelmük legszomorúbb dátumának tekintik 1536-ot. A nép körében a katolikus szokások (Mária-tisztelet, zarándoklatok) tovább éltek.

Izland osztozott Norvégia sorsában. A középkorban, 1200 körül 2 püspöksége, 200 temploma és 290 papja volt az országnak, a tudományos élet és a művészet virágzott, szentjei is voltak. A dán hódítók és a lutheri tanok ellen eredményesen küzdött Jón Arason püspök (Hólar, Észak-Izland), árulás következtében azonban az ellenség kezére került és kivégezték 1550-ben. Az egyházi élet központja, a skalholti székesegyház ma üresen és elhagyottan áll.

Svédország
II. Keresztély dán király az egyház segítségével akarta letörni a svédek függetlenségi törekvéseit. A svéd szabadság-mozgalmat Sten Sture (ifjabb) vezette. A dánokkal való egység szószólója Gustav Trolle uppsalai érsek volt. X. Leó 1519-ben Sturet és követőit kiközösítette. A dánok és svédek között fegyveres összeütközésre került sor. Sture elesett, II. Keresztély visszafoglalta svéd birtokait és 1520-ban svéd királlyá koronázták. Ő rendezte meg 1520. november 8-án a „stockholmi vérfürdőt”, ahol 82 svéd nemest kivégeztek. (A perben a vádló az uppsalai érsek volt.)

Ezután a svédek nem csak a dán hódítók, hanem a katolikus egyház ellen is fellázadtak 1521-ben.Vasa Gusztávnak, Sture unokaöccsének a vezetésével. Ezt a küzdelmet a Hansa is támogatta és így sikerrel végződött. A svédek 1523-ban felmondták a Kalmári Uniót, kivívták függetlenségüket és Vasa Gusztávot 1523-ban királlyá koronázták. Hosszú uralkodása alatt (1523-1560) a katolikus egyházat erőszakkal háttérbe szorították, az egyházi javak tulajdonosa a korona lett.

Az igazi svéd reformátor Olav Petri (Laurentius Petri) volt, aki Wittenbergben tanult és hazájában a király támogatásával terjesztette a lutheranizmust. Svéd nyelvre fordította az Újszövetséget, kiadott egy katekizmust, énekeskönyvet, szertartáskönyvet, prédikáció-gyűjteményt (postillont) és egy misekönyvet. („Svéd mise.”) A püspöki hivatalt és sok külső szertartást megtartottak, így a kezdetben ellenálló (főleg földműves) népet könnyebben átvezették az új hitre.

A svéd egyház mai arculatát III. János idejében (1568-1592) alakították ki. Az uralkodó békülni akart Rómával, csak a papok nősülésének engedélyezését, a két szín alatti áldozást (laikus kelyhet) és a nemzeti nyelvű liturgiát kérte. Hogy a megegyezés nem sikerült, annak nem csak a pápa legátusa (Possevino S.J.) volt az oka, hanem most már az új hitre tért nép is ellenállt.

Új helyzet állt elő III. Zsigmond trónra lépésével, aki 1587-től már lengyel király volt, majd svéd uralkodó 1592-1599 között, és mint ilyen, katolikus érzelmű. A rekatolizálás azonban nem sikerült. Zsigmondot elűzték, nagybátyja IX. Károly lett a király (1604-1611) és ezután kitiltották a katolikusokat az országból. Ettől kezdve Svédország hosszú ideig küzdött szomszédai, Lengyelország és Oroszország ellen.

A finn egyház (a politikai egység miatt) mindenben követte a svéd példát.


3. A reformáció elterjedése a balti államokban

A livóniai (livlandi) német lovagrend vezetése alatt álló balti országokban már az 1520-as évek elején behatolt a lutheranizmus, de végleges győzelmet aratni csak később tudott, amikor Livónia az orosz támadás következtében a 16. század második felében szétesett.

Lettországban az új vallás térhódítását mind a rigai érsek, mind az utolsó nagymester is elősegítette. Az országban azonban véglegesen akkor szilárdult meg a reformáció, amikor a lettek nagy része a 16. század második felében svéd fennhatóság alá került.
Kurland lovagi tartományt a lovagrend utolsó nagymestere, Kettler 1562-ben világi fejedelemséggé alakította át és bevezette az Ágostai Hitvallást.
Észtország 1561-ben került svéd fennhatóság alá. Ennek lett a következménye a reformáció bevezetése.
Litvániában azért maradt meg a katolikus vallás, mert az ország perszonál-unióban volt Lengyelországgal. Bár Zsigmond Ágost lengyel király rokonszenvezett a protestantizmussal, Hosius bíboros és a jezsuiták buzgólkodása megőrizte a litván nép nagy tömegeit a katolikus egyház számára.


4. Lengyelország

A lengyeleknél nagy mértékben II. Zsigmond Ágost (1548-1572) uralkodása idején terjedt el a protestantizmus többféle hajtása, a lutheránusok, a kálvinisták, a cseh testvérek és az unitáriusok felekezete. 1573-ban már a teljes vallási egyenjogúságot is kivívták maguknak. Az új vallás azonban csak a felsőbb körökben tudott gyökeret verni, a nép széles rétegei hűek maradtak őseik hitéhez. Közben Hosius Szaniszló ermlandi püspök és bíboros elindította a katolikus megújulás folyamatát, amelyben legfőbb munkatársai a jezsuiták voltak.
Hirdetés
Hasznos oldalak Impresszum Copyright Médiaajánlat Vélemény Oldaltérkép