Keresztény vallások összefoglaló oldala
Ajánlom az oldalt másnak Hozzáadás kedvencekhez
Főoldal Történelem Ünnepek Böngésző Gyermekeknek Galéria Fórum Eseménynaptár Archívum
Keresztény Magyarország Portál - Történelem - Egyháztörténelem - Vallások összefoglaló oldala! - vallás, egyház, katolikus, református, evangélikus, teológus, templom, szent, egyháztörténelem, ünnep, szertartás, képeslap, fórum, hírek Vanda, Paula napja
8 felhasználó online
0 tag, 8 vendég



Képek a galériából

Kakukkfű  si.
Spanyol lépcső nappal
Egyháztörténelem
Az egyház története felszabadulásától a 2. trullai zsinatig
11. rész: Az egyház alkotmányának és kormányzásának fejlődése
1. A püspöki hatalom és a belőle származó hivatalok bővülése

a/ A püspöki hatalom és annak területi kiterjedése

A püspök hivatala, hatásköre a város közigazgatási határáig terjedt és egyházmegyék csak akkor jöttek létre, amikor kialakultak a vidéki plébániák. A püspököt a helyi egyház papjai választották a nép bevonásával, a metropolita ezt megerősítette és felszentelte az új püspököt. Kivételes esetek itt is voltak: létezett közfelkiáltás, előzetes jelölés, állami kiválasztás. (Keleten a fontos püspöki székeknél az állam magának követelte a döntő szót.)

b/ A püspöki hatalomból származó hivatalok
A püspök közjogi méltóság is lett, megkapta pl. a bíráskodási jogot. Papi ténykedésben a püspököt az első pap, az archipresbiter helyettesítette. Kormányzati, joghatósági ügyekben az első diakónus, az archidiakonus képviselte püspökét. Általában ő lett a püspök utóda.
A püspöki vagyon kezelői az ökonómusok (oikonomosz= a ház gondnoka) ill. vicedominusok voltak.
Az írásbeli munkát a jegyzők, levéltárosok végezték.
Peres ügyekben a "defensores" - a védők intézkedtek.

c/ A plébániák keletkezése
A városok után a vidék is kereszténnyé lett és új intézmény alakult ki, a choriepiszkopoi - a segédpüspökök, társpüspökök intézménye. Ezek a segédpüspökök a püspök engedélyével püspöki és papi teendőket végeztek. A 4. századtól az ilyen püspökök hatáskörét korlátozták, őket később papokkal cserélték fel. A vidéki püspökségek így eltűntek, a vidéki egyházakat papok látták el. Ők voltak a nép papjai, praesbyteri de plebe - plebani - plébánosok. Keleten előbb jelentek meg a plébániák, Nyugaton csak az 5-6. században. A plébániák területén lassan lelkészségek alakultak ki, de a plébánia bizonyos funkciókat, szerepeket fenntartott magának, pl. a keresztelést.

d/ A klérus (papság) tagozódása, kiképzése, helyzete
Kialakultak a nagyobb és kisebb rendek. Nagyobb rendek: püspök, pap, szerpap.(Ezeket csak püspök szentelhette.) Kisebb rendek: alszerpap, lektor, akolitus, exorcista, ostiarius. A képzés a püspök, ill. a pap környezetében történt. Az idősebbek tanították a növendékeket, a fiatal papokat. Hispániában külön intézetek létesültek. Itt a szülők által papi pályára szánt gyermekeket tanították és nevelték.

A papi nőtlenség gyakorlatát illetően Keleten és Nyugaton eltérő szokás alakult ki.
Különböző helyzetek voltak:
- Szentelés előtt házasságot kötöttek, szentelés után a házasságban meg is maradtak.
- Szentelés után lemondtak a meglévő házasságról.
- Egyáltalán nem kötöttek házasságot.
Nyugaton Hispániában az elvirai zsinaton 306-ban úgy döntöttek, hogy a nagyobb rendektől elvárják a coelibátust. Maguk a pápák Siricius óra (384-399) szorgalmazták. A szubdiakonusok (alszerpapok) nősülését I. Leó (440-461) tiltotta meg.
Keleten aki nőtlenül vette fel a nagyobb rendeket, nőtlennek kellett maradnia, aki házas emberként, megmaradhatott házasságában. Ugyancsak Keleten a püspökök nőtlensége az 5. századtól lett szokás és ezt a trullai zsinat is megerősítette.


2. Az egyházmegyéknél nagyobb közigazgatási egységek helyzetének módosulásai

a/ Az egyháztartományok (eparchiák, provinciák, metropolita-kerületek)

Az állami provincia fővárosának, a metropolisnak a püspöke lett az egyháztartomány vezetője. (Kivételes helyzet volt ÉszakAfrikában. Itt a rangidős püspök töltötte be a metropolita szerepét, a karthágói püspöknek pedig három tartomány felett prímási jogai voltak.)

A metropoliták jogai:
- elnököltek az évenként megtartott tartományi zsinaton,
- döntöttek a tartomány püspökeivel kapcsolatos ügyekben (választás, szentelés , panaszok, vitás ügyek...)

b/ A patriarkátusok Pátriárkai széknek ismerték el 325-ben Alexandriát, Antiochiát és Rómát. Átmeneti képződmény volt a főmetropolita. A nikajai zsinat ezeknek több tartomány felett gyakorolt joghatóságát elismerte. (Pl.: Efezus - Ázsia provinciában ilyen szerepet töltött be. Az intézményt exarchátusnak, vezetőjét exarchának nevezték.) Ezekből két új patriarkátus alakult ki: Konstantinápoly és Jeruzsálem.

Patriarkátusok jelenleg az ősi alapításokon kívül:
Babiloni kald, alapítva 1553-ban, székhelye Bagdad.
Örmény: alapítva 1742, székhelye Bejrut.
Keleti-indiai: alapítva 1886, székhelye: Goa.
Lisszabon: 1394-től érsekség, V. János király idejében 1716-ban lett patriarkátus. Először az érsekséget, ill. a fővárost egyházi szempontból két részre osztották: egyik része lett a patriarkátus, székesegyháza a királyi kápolna, a másik rész volt a történelmi érseki szék. Idővel a kettő újra egyesült patriárkátus címmel.

Velence: Aquileia várost 180-ban alapították. Katonai kolónia volt az illírekkel szembeni védekezés támogatására. A legenda szerint Szent Márk alapított itt püspökséget. Először 558-560 között nevezték pátriárkai széknek. A későbbi századok folyamán joghatósága Pannonia, ill. Germánia határáig terjedt. 1596-ig saját rítusa, ill. liturgiája volt. Ezt a patriarkátust 1751-ben Mária Terézia kérésére XIV. Benedek pá pa megszűntette és helyébe két érsekséget hozott létre. Olasz területre Udinet, német (osztrák) területre Görz érsekséget. A patriarkátus temploma a Szentszéknek közvetlenül alárendelt plébánia-templom lett.

Grado: Egy Trieszt közelében levő szigeti városka volt három templommal. 568-ban Paulinus de Aquileia a longobárd veszély miatt Aquileiaból ide helyezte át a pátriárkai széket. Ebből később két patriarkátus alakult ki:
a gradói és egy szakadár Aquileiában, longobárd uralom alatt.
Miután a skizma megszűnt, vita alakult ki arról, hogy melyik az igazi patriarkátus. Egy 1180-ban létrejött megoldás szerint mindkettő megmaradt. Grado (Nova Aquileia) metropolitai jogokat élvezett az adriai sziget-püspökségek felett. 1156-tól a gradói pátriárka Velencében élt.
1451-ben a gradói pátriárkátus megszűnt és megalapították a velenceit.

A pátriárka jogai általában:
- megerősíti és felszenteli a metropolitát,
- püspöki és tartományi zsinatok fellebbviteli fóruma,
- kihirdeti az egyházi törvényeket és őrködik azok megtartása felett,
- közvetít a patriarkátus és a pápa, illetve a patriarkátus és a császár között.


3. A kollektív egyházkormányzás szerve a zsinati intézmény már a Konstantin előtti időben megvolt és jelentős szerepet töltött be a vitás kérdések eldöntésében, fegyelmi ügyekben, a hit tisztaságának a védelmében, stb.

a/ A 4. században tovább fejlődött és új formákat vett fel
A 4-5. században lett általános szokás a tartományi zsinat. A nikajai zsinat 325-ben úgy döntött, hogy évenként két tartományi zsinatot kell tartani, egyet tavasszal (nagyböjtben), egyet pedig ősszel. Észak Afrikában plenáris (pátriárkai) zsinatok is voltak. A 6. századtól tartottak egyházmegyei zsinatokat. Az egyetemes zsinatokat a császárok hívták össze, áthelyezték, elnapolták, finanszírozták, viszont a pápa jóváhagyása szükséges volt ahhoz, hogy a zsinat egyetemes legyen, döntései pedig érvényesek az egész egyházra nézve.

b/ A II. trullai zsinat, mint korfordulót mutató jelenség
Ezt a zsinatot II. Jusztinianosz császár hívta össze azzal a céllal, hogy kiegészítse az V. (553) és a VI. (680) egyetemes zsinatokat. Ezen azonban csak keleti püspökök voltak jelen, csak keleti ügyekkel foglalkoztak, több Nyugaton érvényes szabályt elvetettek és általában is Róma-ellenes volt a hangulat. A szír I. Szergiosz pápa (687-680) elutasította az akták aláírását. Ezt a császári küldöttség erőszak alkalmazásával sem tudta elérni, a pápát Rómából elhurcolni szintén nem tudták, mert ezt a nép megakadályozta.

A helyzet két dolgot jelzett:
- a császári hatalom már nem korlátlan Itáliában,
- Róma és Konstantinápoly annyira eltávolodott egymástól, hogy a végleges szakítás csak idő kérdése volt.


4. A római püspök primátusa

a/ Kialakulásának okai
Részben történelmi körülmények, tények magyarázzák¸ hogy Róma püspöke különleges helyet foglalt el az egyházban már kezdettől fogva. Péter Rómában működött, ott is halt meg, Pál szintén. Róma volt a birodalom fővárosa és vallásilag is vezető szerepe volt.

b/ Róma püspökei tudatában voltak kiváltságos helyzetüknek
Ennek elméleti igazolása először csak a 3. században vált szükségessé, Ciprián és István pápa vitájával kapcsolatban. Először I. Damasus pápa hivatkozott a Mt 16,18-ra. A 3. század végétől kezdődtek a dogmatikai viták és ebben a helyzetben kellett az egyetlen hivatkozási fórum, az erős kéz, Róma püspöke. A konstantinápolyi pátriárkák hatalmi igényeivel szemben is igazolni kellett Róma elsőbbségét.

c/ Szinte minden egyház (a keletiek is!) Rómához fordult vitás kérdésekben
Az egyház legnagyobb része azt ismerte el igazhitűnek, aki a római püspökkel egy nézeten volt. Ebben a folyamatban fontos állomás I. Damasus ideje (366-384). Ekkor fogalmazták meg, hogy Jézus megbízása, ígérete nem csak Péternek, hanem utódainak is szólt. Damasus és utódai igyekeztek hatalmukat az egyház minden területére kiterjeszteni. A megtérő ariánusoknak pl. alá kellett írniuk az un. "Damasus-formulát". 378-ban 150 püspök dokumentumot írt alá a pápa tekintélyéről.

380-ban Nagy Theodosziosz törvénye kimondta, hogy Damasus, Róma püspöke hirdeti az igaz hitet.

Nagy Szent Leó (440-461) Rómát megvédte attól, hogy Attila vezér feldúlja, a hit tisztaságát megvédte a monofizitizmussal szemben és érvényesítette a pápa egyetemes püspöki hatalmát.

Hormiszdasz (514-523) megszűntette az Akakiosz-féle skizmát, 519-ben Kelet 250 püspökével elfogadtatta a pápa iránti engedelmességet.

Nagy Szent Gergely 590-604) idejében a longobárdok előretörtek Itáliában és Gergely a bizánci császár hatalmától függetlenítette magát és a barbárok megtérítésével többet foglalkozhatott. Amikor a konstantinápolyi pátriárka felvette az "ökumenikus pátriárka" címet, Gergely "Servus servorum Dei"-nek ("Isten szolgáinak szolgája") nevezte magát.


A PÁPASÁG INTÉZMÉNYE

1. A római pápa hivatalos és teljes címe:
"Róma püspöke, Jézus Krisztus helytartója, az Apostolfejedelem (Szent Péter) utóda, az egyetemes egyház főpapja, Nyugat pátriárkája, Itália prímása, a római egyháztartomány érseke és metropolitája, a Vatikán-állam szuverénje".

A pápa szó atyát, apát jelent (görögül pappa, ill. pappasz), eredetileg Keleten az apátok (szerzetesi közösségek vezetői), püspökök és pátriárkák címe volt. Az elnevezés Rómában először a 4. század második felében bukkant fel, egy sírkövön olvasható. Az 5. században vált szokássá, hogy Róma püspökét pápának nevezték (Sziriciusz -384-399- volt az első római püspök, aki irataiban pápának nevezte magát tiszteletből éppen úgy, mint a konstantinápolyi, alexandriai, antiochiai és jeruzsálemi pátriárkát is. A keresztény középkor kezdete óta és főleg VII. Gergelytől kezdve a nyugati latin egyházban ezt a címet kizárólag Róma püspöke viselte. Egyébként Nagy Szent Gergely óta (590-604) a pápák aláírásaikban az "Isten szolgáinak szolgája" címet használják.

2. A pápák 955 óta új nevet vesznek fel, amikor egy Octavianus nevű férfi, miután pápa lett, a XIL János nevet vette fel. Az első eset 533-ban történt, amikor a megválasztott Mercurius saját nevét túlságosan pogány hangzásúnak tartotta ahhoz, hogy pápaként viselje, és ezért a II. János nevet vette fel. (533-535 között volt pápa.) Utoljára a 16. században két pápa viselte eredeti keresztnevét: Utrechti Adorján (VI. Adorján - Hadrián) és Marcello Cervini (II. Marcellus- 1555).

3. A pápák nemzetiségi megoszlása:

római: 103 francia: 12 németalföldi: 1
itáliai: 105 lotharingiai, burgund, szavojai: 4 német: 5
görög: 18 aragóniai: 2 lengyel: 1
dalmát: 2 portugál: 2 zsidó: 2
szír: 6 angol: 1

A Nagy Szent Gergely pápa óta választott 200 pápa közül 70 volt szerzetes. (Többek között 4 ferences, 3 bencés, 4 dominikánus.)

4. A pápák név-választásnál csak három apostol-név szerepel: János (23), Pál (6), János-Pál (2).

A leggyakoribb pápa-nevek: János 23 Leó 13
Gergely 16 Pius 12
Benedek 15 Bonifác 9
Kelemen 14 István 9
Ince 13 Sándor 8
(A XVI. János nevet viselő pápa ellenpápa volt. XX. János nevű pápa egyáltalán nem volt.)

5. A pápák lemondhatnak hivatalukról és ezt többen meg is tették:
IX. Benedek három alkalommal:
1044 szeptemberében,
1045 májusában, ekkor pénzért adta át másnak a pápai széket és
1048. július 16-án véglegesen.

V. Cölesztin 1295-ben. (Az egyház szentté avatta.)

XII. Gergely törvényes pápa a konstanzi zsinat idején 1415-ben.

XXIII. János ellenpápát lemondtatták szintén 1415-ben.

Szilvériusz pápát (536. júl. 8.-537. március18.) letették, - az egyház szentként tiszteli.
Amikor VII. Pius pápát Napóleon elhurcolta, az egyházfő írásban adta lemondását arra az esetre, ha teljesen megfosztanák cselekvési szabadságától. XII. Pius szintén, a németek római bevonulása idején.

6. II. János Pál pápasága a 264. az egyháztörténelemben, viszont ő a 262. pápa. Ez a hivatalos felsorolás, amely a pápai évkönyvben szerepel (Annuario Pontificio), de sok történetíró, sok kézikönyv más számozást követ. (Pl. 1409-15 között V. Sándor és XXIII. János pápa a hivatalos névsorban nem szerepel, de sokan, mint "zsinati pápát" felsorolják őket.)

A 11. században előfordult, hogy egy pápa három ízben viselte ezt a hivatalt. Ez IX. Benedek volt, aki 1032-1044 között, ezután 1045-ben egy rövid ideig, majd harmadszor 1047-48-ban volt pápa.

A legrövidebb ideig II. Szent István volt egyházfő, mindössze három napig (752. március 22-25, vagy március 23-26 között). A leghosszabb ideig IX. Pius töltötte be hivatalát 1846 - 1878 között, 31 és fél évig.

Az egyház 84 pápát szentként tisztel, az ellenpápák száma 39.

(A " sedia gestatoria" - hordszék - használata II. István idejében kezdődött (752), utoljára I. János Pál idejében (1978) szerepelt.
Hirdetés
Hasznos oldalak Impresszum Copyright Médiaajánlat Vélemény Oldaltérkép