11 felhasználó online
0 tag, 11 vendég
|
Pápák
140. számú pápa | 1003 - 1003 |
XVII. János
| XVII. János pontifikátusa mindössze szűk öt hónapon keresztül tartott, ami nem is csoda, hiszen a pápaság egyik legsötétebb korában lépett trónra. János a Rómában elszabadult nemesi önkényuralom idején vezette az egyházat, de érvényt sosem tudott szerezni hangjának. Engedély nélkül el sem hagyhatta a Lateránt. Pontifikátusáról ezért nem maradt fenn semmi. |
141. számú pápa | 1004 - 1009 |
XVIII. János
Pontifikátusának hat évében Róma mindvégig a nagyhatalmú Crescenti család uralma alatt állt, így megválasztását is a családot támogató pártnak köszönhette. A hatalmat ténylegesen kezében tartó III. Crescenti János szinte semmilyen beleszólást nem engedett Jánosnak az európai politikába. Mégis az új egyházfő ügyes taktikával lassan belefolyhatott ezen ügyekbe is. Az viszont nem vitás, hogy uralkodása során mindvégig a város zsarnokának befolyása és ellenőrzése alatt állt.
Uralkodása során Rómát többször is pestis pusztította, és a Tirrén-tenger partjain is gyakoriak voltak a Szicíliából kitörő szaracénok támadásai. Jánosnak nagy szerepe volt a katasztrófák enyhítésében. Pénz híján legalább hitet próbált adni az embereknek |
142. számú pápa | 1009 - 1012 |
IV. Sergius
| IV. Sergius is akkor került a legmagasabb egyházi hivatalba, amikor Rómát az elnyomó Crescenti család tartotta a markában. Pontifikátusára ez rá is nyomta bélyegét. A nemesi família befolyása miatt nem igazán uralkodhatott, csak ritkán hagyhatta el a Lateránt. Több kolostort is felmentett a világi egyház joghatósága alól, és sokat segített az éhező római szegényeken is. Uralkodásának legfontosabb momentuma az a pápai bulla volt, amelyik felszólítja Európa keresztényeit, hogy űzzék ki az iszlám hódítókat a Szentföldről. Ez a rendelet vezetett később a keresztes hadjáratokhoz. Sergius bullájának apropója az volt, hogy 1009-ben az arab seregek elérték Jeruzsálemet, és a pogányok lerombolták a Feltámadás Templomát. |
143. számú pápa | 1012 - 1024 |
VIII. Benedek
| Trónra lépését sokan ellenezték, és ezért sokak vére folyt el mire VIII. Benedek elfoglalhatta szent hivatalát. Ő volt az első a tusculumi grófi családból, akit egyházfővé szenteltek fel. Noha laikus volt, és erőszakkal emelkedett a legfőbb keresztény hatalomba, Benedek erős és jóságos uralkodónak bizonyult. Kortársai inkább hadvezérként, államférfiként tekintettek rá mintsem egyházfőként. Nem is csoda, hiszen Benedek nemcsak Rómát szelídítette meg, hanem egész Itáliában békét teremtetett. A középkor egyik legnagyobb hatású egyházfője volt, akinek végre sikerült uralkodnia Róma felett, és külföldön is tisztelték személyét és hivatalát. |
144. számú pápa | 1024 - 1032 |
XIX. János
XIX. János léphetett a pápai trónra a történelem folyamán 144.-ként.
IV. Sergius pápa halála óta Rómát egy új nemesi família uralta, a tusculumi grófok családja. Ennek tagjaként, laikusként emelkedett az egyházfői hivatalba. János nem volt jó főpásztor. Pontifikátusát nem itatta át a vallásos hit, sőt inkább kapzsiság és hatalomvágy jellemezte féktelen uralmát. |
145. számú pápa | 1032 - 1044 |
IX. Benedek
| IX. Benedek pontifikátusát méltán nevezhetjük a legkülöncebbnek a pápák története folyamán. Nagyon fiatalon, családja miatt - VIII. Benedek és XIX. János unokaöccse volt - szinte ajándékba kapta meg a keresztény egyház legszentebb hivatalát. Ezért nem tisztelte, és teljességgel alkalmatlan volt ennek a posztnak a betöltésére. Az egyedüli szentatya volt, aki háromszor foglalhatta el a Szentszéket. |
146. számú pápa | 1045 - 1045 |
III. Szilveszter
III. Szilvesztert egy hosszú és kegyetlen lázadás juttatta a trónra, amikor a 20 éves IX. Benedeket elűzték trónjáról. Szilveszter hatalma mégsem lehetett tartós. Benedek hamar visszatért egy erős sereg élén, elfoglalta Rómát, és elűzte Szilvesztert a trónról.
|
147. számú pápa | 1045 - 1045 |
IX. Benedek
| IX. Benedek pontifikátusát méltán nevezhetjük a legkülöncebbnek a pápák története folyamán. Nagyon fiatalon, családja miatt - VIII. Benedek és XIX. János unokaöccse volt - szinte ajándékba kapta meg a keresztény egyház legszentebb hivatalát. Ezért nem tisztelte, és teljességgel alkalmatlan volt ennek a posztnak a betöltésére. Az egyedüli szentatya volt, aki háromszor foglalhatta el a Szentszéket. |
148. számú pápa | 1045 - 1046 |
VI. Gergely
| VI. Gergely trónra lépésének évtizedében szinte az egyetlen olyan egyházfő volt, aki alkalmas, és megbecsült feje lett volna az egyháznak. Azonban Gergely pontifikátusa inkább függött a római és császári politikától, mint saját érdemeitől. Gergely keresztapja volt IX. Benedeknek, tőle vette meg a hivatalát 650kg aranyért, mert Benedek meg akart nősülni. Kicsit később Benedek visszatért, és Gergely nevében, de szinte Ő kormányzott. III. Henrik, német-római császár végül úgy döntött, hogy helyettük új pápát ültet Szent Péter trónjára. |
149. számú pápa | 1046 - 1047 |
II. Kelemen
| II. Kelemen személyében olyan uralkodó foglalt helyet az egyház legfőbb hivatalának élén, aki mindenekelőtt feltétlen hűséget esküdött III. Henriknek, a Német-római Birodalom császárának. Mindemellett Kelemen igen szigorú erkölcsökkel rendelkezett, és ezeket egyházára is át akarta örökíteni. A sok ellenséggel trónra kerülő Kelemen alig egy éves pontifikátus után váratlanul meghalt. Ekkor Benedek 1047 novemberében elfoglalta a Lateránt, és ismét a pápai trónra ült. |
150. számú pápa | 1047 - 1048 |
IX. Benedek
| IX. Benedek pontifikátusát méltán nevezhetjük a legkülöncebbnek a pápák története folyamán. Nagyon fiatalon, családja miatt - VIII. Benedek és XIX. János unokaöccse volt - szinte ajándékba kapta meg a keresztény egyház legszentebb hivatalát. Ezért nem tisztelte, és teljességgel alkalmatlan volt ennek a posztnak a betöltésére. Az egyedüli szentatya volt, aki háromszor foglalhatta el a Szentszéket. |
151. számú pápa | 1048 - 1048 |
II. Damasus
| II. Damasus a harmadik német származású egyházfő, és a második, akit maga III. Henrik, német-római császár helyezett a szent székre. Damasus igen rövid ideig uralkodhatott, 23 napot sikerült hivatalában megélnie. |
152. számú pápa | 1049 - 1054 |
Szent IX. Leó
IX. Leót is III. Henrik német-római császár emelte a pápai trónra. Leó művelt, okos és jámbor ember volt, a negyvenes éveiben járt. Pontifikátusa alatt kezdődőtt el a Kelet és Nyugat közötti nagy egyházszakadás, a szkizma. Róma és Konstantinápoly összeütközése nem teológiai okokból, hanem területek feletti érdekek miatt történt (mindkét fél igényt tartott Dél-Itáliára és Bulgáriára).
IX. Leó rendelte el a Glória (ima) énekének belefoglalását a szentmisébe. |
153. számú pápa | 1055 - 1057 |
II. Viktor
| II. Viktor pápaként szinte mindenben követte IX. Leó politikáját, hevesen kiállt az igaz hit védelmében, és hadjáratot indított a szimónia valamint a papi bujaság ellen, viszont védelmébe fogadta a cölibátus intézményét. |
154. számú pápa | 1057 - 1058 |
IX. István
| IX. István folytatni akarta azt a reformot, amelyet elődei elindítottak. Elkötelezte magát a szimónia ellen és a cölibátus mellett, nem hagyott fel a normannok ellen indítandó háborúk folytatásával sem. Pontifikátusának fontos szereplője volt Hildebrand bíboros, akinek kiváló politikai érzékét István is felhasználta. |
155. számú pápa | 1059 - 1061 |
II. Miklós
II. Miklósnak igen jelentős és hosszú távon is következményekkel járó pontifikátust tulajdonítanak. Miklós uralkodását a kortársak bátornak, merésznek és céltudatosnak nevezték. Ugyanakkor személyét a mélyen vallásos, megbocsátó, határozott és következetes jelzőkkel látták el.
Miklós 1059 húsvétján hívta össze Lateránba híres zsinatát, amelynek legfőbb témája a pápaválasztás szabályainak megújítása volt. Olyan nagy jelentősége volt ennek a gyűlésnek, hogy az itt lejegyzett autentikus szöveg értelmezésén még a 19. században is heves vita folyt.
Rövid uralma során igen karakteres egyházfőként ismerték meg, és döntései sokszor mindmáig alapját képezik a katolikus kánoni törvényeknek. |
156. számú pápa | 1061 - 1073 |
II. Sándor
| II. Sándor a reformeszmék szellemében lépett fel a pápai trónra. Minden energiáját arra összpontosította, hogy uralkodásának elején sikerüljön győztesként kijönni a trónharcokból. Hildebrand és Damiáni Péter segítségével komoly európai hálózatot épített ki, és szigorú reformpolitikát vezetett be az egyházi életbe. Különösen ellenezte a világi invesztitúrát, a szimóniát, a papi házasságot és bujaságot. |
157. számú pápa | 1073 - 1085 |
Szent VII. Gergely
| A szent egyházfő méltán viselheti az utókor által ráruházott érdemeket, amelyek alapján őt nevezik az egyik legkiemelkedőbb vezetőnek, és a középkor egyik meghatározó alakjának. Nevéhez fűződik a Canossa-járás, a gregorian reformok bevezetése az egyházban, és a lenteni zsinat. A reformokat ki akarta terjeszteni az egész keresztény világra. Kiállt a cölibrátus mellett, és ellenezte a szimóniát.
Gergely úgy tartotta, hogy az egyházat Isten alapította, méghozzá azzal a céllal, hogy egyesítse az embereket egy olyan közösségben, amelyben az isteni akarat az egyetlen törvény. Ez tulajdonképpen a keresztény világ összefogására irányult. Mivel az egyházat maga a Mindenható teremtette meg, ezért felsőbbsége nem kérdőjelezhető meg egyetlen állam által sem. |
158. számú pápa | 1086 - 1087 |
Boldog III. Viktor
| III. Viktor a történetírók szerint Monte Cassino legkiemelkedőbb apátja volt, de Róma élén csapnivalóan irányította az egyházat. Ebben nagy szerepet játszott az is, hogy elődje, VII. Gergely élesen szembefordult IV. Henrik császár birodalmával, ezért a nagy kavarodást okozó egyházfő halála után a császár III. Kelemen ellenpápa mögé állt. Ez jelentősen megnehezítette Viktor uralkodását, de mivel akarata ellenére választották meg a legfőbb egyházi tisztségbe, nem is igen törte magát, hogy rendet teremtsen egyháza berkeiben. |
159. számú pápa | 1088 - 1099 |
Boldog II. Orbán
| Az 1088-ban trónralépő II. Orbán egyike a leginkább ismert pontifexeknek. Nevéhez kötődik ugyanis a keresztes háborúk elindítása, az első hadjárat kihirdetése. A francia származású pápa ugyan nem tölthetett sok időt Rómában mégis a Római Kúria, azaz a Vatikán hivatali rendszerének alapítóját is tisztelik személyében. 1099-es halála után boldoggá avatták. |
160. számú pápa | 1099 - 1118 |
II. Paszkál
| II. Paszkál közel tizenkilenc éven át irányította a Szentszék politikáját. Hosszú pontifikátusa során nagy népszerűségre tett szert egész Európában. A keresztes háborúk tüzének fenntartásáért és főként az invesztitúra gyakorlásának egyháziasításáért a krónikák az első utazó egyházfőként emlegették. A középkori keresztény világ több országába is személyesen látogatott el, ezzel széles körben elvetve a reformok magvait. |
|
Hirdetés
|
