Keresztény vallások összefoglaló oldala
Ajánlom az oldalt másnak Hozzáadás kedvencekhez
Főoldal Történelem Ünnepek Böngésző Gyermekeknek Galéria Fórum Eseménynaptár Archívum
Ön jelenleg itt van: Főoldal - Történelem - Pápák
Keresztény Magyarország Portál - Történelem - Pápák - Vallások összefoglaló oldala! - vallás, egyház, katolikus, református, evangélikus, teológus, templom, szent, egyháztörténelem, ünnep, szertartás, képeslap, fórum, hírek
Kelemen, Klementina napja
1 felhasználó online
0 tag, 1 vendég



Képek a galériából

Advent.
A csantavéri Pádovai szt. Antal plébániatemplom
Pápák

232. számú pápa
1605 - 1605
IX. Leó
IX. Leó a befolyásos és gazdag Medici-család tagjaként foglalhatta el az egyházfői trónust, amelyben nem kis szerepet játszott a firenzei uralkodócsalád messze gyűrűző kapcsolatrendszere sem. X. Leó és VII. Kelemen után ő volt a harmadik egyházfő a családban, mégis személyiségén megmutatkozott az elmúlt korok szellemisége. Nem hasonlított már a fényűzést és luxust hajszoló elődjeihez, akik a hatalmat inkább családjuk és személyes érdekeik gyarapodására használták fel. Leó teljesen más karakterrel rendelkezett. Néri Szent Fülöp egyik legközelebbi barátja és tanítványa volt, és a későbbi szent többször is javasolta őt a pápai trónra. Leó erkölcsös életet élt, és eszerint próbált uralkodni is. Koronázása után azonban súlyosan megbetegedett, és huszonhét nappal megválasztása után meghalt. Rövid uralkodása miatt ráragadt a Papa Lampo, azaz Villám Pápa becenév.
233. számú pápa
1605 - 1621
V. Pál
V. Pál egyházfő nem csak a katolikus egyház belső reformját, hanem az ellenreformációt is hatékonyan támogatta. Pontifikátusa alatt került sor a fehérhegyi ütközetre II. Ferdinánd, német-római császár és a protestánsok között. Igazi jogászpápa volt, aki kizárólag az írott törvénykezésben látta a jövőt, ami gyakran a pápai hatalom középkori erejének álomképeit vetítette uralkodására. Ezirányú törekvése a Velencei Köztársasággal súlyos összeütközéshez vezetett. Az ellentétek rövid egyházszakadáshoz vezettek, és Pál nem riadt vissza még a dózse, a Szenátus kiközösítésétől, valamint Velence interdictum alá vetésétől sem. A pápa és Velence küzdelme végül is francia közvetítéssel megeggyezéssel végződött. Pálnak kiterjedt külkapcsolatai is jellemzőek voltak uralkodásának tizenhat évére. Ezek közül kiemelkednek az Angliával és Japánnal folytatott tárgyalásai.
234. számú pápa
1621 - 1623
XV. Gergely
XV. Gergely magas kora és betegsége miatt a kúriai ügyek vezetését unokaöccsére, Ludovico Ludovisi bíborosra bízta, így sikerült regnálásának rövid idejét is energikus lépésekkel és jelentős döntésekkel a történelem lapjaira felvésni. Kiegyensúlyozott és higgadt politikával kezelte mind a belügyi, mind a külügyi problémákat. A Pápai Állam és az egyház belső ügyeit a reformok jegyében folytatta. Legjelentősebb lépéseként megreformálta a pápaválasztás szabályait, amely mind a mai napig a konklávék alapját képezi. Emellett 1622-ben megalapította a Hitterjesztési Kongregációt, azaz a Congregatio de Propaganda Fidét, amely elsőként állandó kongregációként foglalkozott a katolikus hit terjesztésével. Külpolitikájában is a katolicizmus terjesztésére helyezte a hangsúlyt, így támogatta II. Ferdinánd csehországi hadjáratát és befolyásolta a választófejedelmek listáját.
235. számú pápa
1623 - 1644
VIII. Orbán
VIII. Orbán firenzei származású Barberini család tagjaként több szempontból is mérföldkőnek tekinthető a pápaság történetében. Huszonegy éves uralkodása önmagában is figyelemre méltó, de ez volt az utolsó olyan pontifikátus, amely alatt a Pápai Állam terjeszkedni tudott. Orbán volt az utolsó olyan egyházfő, aki a nepotizmussal családjának igen nagy előnyöket juttatott. Orbán több szempontból is szakított elődje politikájával. XV. Gergely több figyelmet szentelt a belügyekre, és a külpolitikába csak ritkán és meggondoltan szólt bele. Ezzel szemben Orbán pontifikátusának legvitathatóbb történései a harmincéves háborúhoz köthetők. A pápa furcsa módon a pápaság és az itáliai hegemónia érdekében többször is a protestánsok pártját erősítette. A költőként is remekelő egyházfő rengeteg építészeti emléket hagyott az utókorra, ami a háborúkkal együtt óriási adósságot rótt a pápai kincstárra és Rómára is.
236. számú pápa
1644 - 1655
X. Ince
X. Ince alakja, éppen úgy, mint elődje, VIII. Orbán esetében, a pápák történetének politikailag legvitathatóbb szerepvállalói közé tartozott. Pápaságának tizenegy éve alatt ért véget a harmincéves háború, és az azt lezáró vesztfáliai békében neki kellett elődje szerencsétlen politikájának árát megfizetnie. Az európai uralkodók Ince tiltakozása ellenére semmi tekintettel nem voltak a pápaság érdekeire. Emellett Ince igen aktív külpolitikát folytatott. Az elűzött Barberinik miatt szembekerült Mazarin bíborossal, Párma ellen kirobbantotta a második castrói háborút, és belefolyt az angol polgári forradalomba is. A krónikák Incét gyanakvónak, néha kissé konoknak írják le, aki csak saját ítélőképességében bízott. Gyakran legbensőségesebb kardinálisai sem szólhattak bele uralkodásába. De bátyja halálával mindez megváltozott. Ince viselte gondját elhunyt testvére özvegyének, Olimpia Maidalchininek, aki nagy befolyással bírt a pápa politikájára. Egyházfőként szerette a művészetet, és több műremeket hagyott emlékül maga után. Diego Velázqueztől származó portréja a leghíresebb és legsikeresebb pápa-arcképek közé tartozik.
237. számú pápa
1655 - 1667
VII. Sándor
VII. Sándor Itália egyik legbefolyásosabb és leggazdagabb családjából származó Sándor a francia és spanyol érdekellentétek harcából nyolcvan napos konklávé után foglalhatta el a pápai trónt. A bíborosok akkor még úgy vélték, hogy a nepotizmus nem fog rést ütni az erkölcsös és reformtisztelő Fabio pontifikátusán. Sándor tizenkét éves pontifikátusának legmeghatározóbb jellemzőjévé azonban éppen ez vált. A pápa szinte egyáltalán nem törődött a kormányzással és a diplomáciával, és visszavonultan tanulmányainak és a tudományos műveinek szentelte idejét. Ezalatt a Pápai Állam és a pápaság tekintélye visszaesett, a rokonai és bíborosai által irányított egyházi reformok pedig bonyolult, bürokratikus rendszerré változtatták a Római Kúria intézményét, amely elsősorban az arisztokrácia érdekeit szolgálta. Sándor uralkodása során végig szemben állt Franciaországgal és a janzenizmus is újabb nyílt támadást intézett a pápa ellen. A római barokk kiteljesedését Sándor is támogatta.
238. számú pápa
1667 - 1669
IX. Kelemen
IX. Kelemen mindössze két éves pontifikátusa alatt annyi tiszteletet vívott ki magának mind a klérus tagjaiból, mind a rómaiakból, mint a 17. század egyházfői összességében. Szelíd, békére törekvő jelleme határozta meg pontifikátusát. Kiváló személyiségével éppen olyan jól megtalálta a hangot az egyszerű emberekkel, mint az arisztokráciával. Népszerű jelleme nemcsak Rómában aratott osztatlan sikert, de a nemzetközi diplomáciában is a béke és megértés hírnökeként vonult be. Hosszas megtagadás után ő építette ki a függetlenedett Portugália egyházi szervezetét, közvetítőként szerepet vállalt az aacheni békében, helyrehozta a Franciaországgal megromlott viszonyt, békére törekedett a janzenizmus követőivel és minden igyekezetével vissza akarta szorítani a törököket Európából.
239. számú pápa
1670 - 1676
X. Kelemen
X. Kelemen megkoronázásakor még éppen nem töltötte be nyolcvanadik életévét, de mindenképpen látszott rajta a hosszú évtizedek megviseltsége. Elődje, a tőle tíz évvel fiatalabb IX. Kelemen pápa halálos ágyán szentelte fel őt bíborosnak, mintegy előre megérezve azt, hogy a halála utáni konklávé senkiben nem tud majd megegyezni. Ezért a bíborosok a régi bevált módszer mellett döntöttek, és megválasztották azt a bíborost, aki kora miatt nem sokáig uralkodik majd. Kelemen hevesen tiltakozott megválasztása ellen, de végül rábeszélték az uralkodásra, amely hat éven keresztül tartott. Mindenekfelett erkölcsös és békeszerető ember volt, de magas kora miatt leginkább bíboros-neposa, Paoluzzi-Altieri bíboros kormányzott. Kelemen szabályozta a szentek relikviáinak tiszteletét, a római kereskedelmi adók megemelésével főleg a városban szolgáló követeket bőszítette fel. 1575-ben Szentévet hirdetett meg, segítette a lengyelek és a magyarok harcait a törökök ellen, és vitába keveredett XIV. Lajos, francia királlyal.
240. számú pápa
1676 - 1689
Boldog XI. Ince
Boldog XI. Incét, már jelölték IX. Kelemen utódjaként pápának, de a francia udvar megakadályozta megválasztását. X. Kelemen halála után XIV. Lajos francia király ismét elutasította Odescalchi személyét. A bíborosi testület és a római polgárok azonban ragaszkodtak jelöltjükhöz, ezért a francia király – vonakodva ugyan – elfogadta a jelölését. Azonnal nekilátott a vatikáni adminisztráció átalakításának. Az elődei alatt szétzilálódott és eladósodott pápai kincstárat újjászervezte, takarékossági intézkedései folytán néhány éven belül a kiadások és bevételek mérlege újra pozitívumot mutatott. Rendeletben betiltotta a bíborosok között uralkodó nepotizmust. Pápaságát végig beárnyékolta elkeserítő küzdelme XIV. Lajos francia királlyal. A francia papság ugyanis királya támogatásával megfogalmazta a gall cikkelyeket (1682), melyben kimondták, hogy a pápa – a lelki ügyeket kivéve – mindenben alá van vetve az egyetemes zsinatnak. Erre válaszul a pápa megtagadta a cikkelyeket támogató püspökök kinevezését. A francia király 1685-ben visszavonta a nantes-i ediktumot, amely a protestánsok szabad vallásgyakorlatát engedélyezte. Az ezt követő – a hugenottákkal szemben elinduló- erőszakhullámot XI. Ince mélyen elítélte. Emellett XIV. Lajos Habsburg-ellenes politikája, és háborúi keresztezték a pápa egyik legfontosabb célját, a törökök kiűzését Európából. Végül XI. Ince fáradozásait siker koronázta. A Bécs 1683-as sikertelen ostroma után megindított ellentámadás Buda visszafoglalásához vezetett (1686. szeptember 2.), és a XVII. század végére sikerült a magyar területeket felszabadítani. Szent életű bíborosként élt Rómában, pápává választását csak akkor fogadta el, amikor a többi bíboros aláírta reformprogramját. Egyszerűsége, szent jelleme miatt nagy népszerűségnek örvendett. Elítélte a korrupciót, a nepotizmust (állások betöltése rokonokkal).



241. számú pápa
1689 - 1691
VIII. Sándor
VIII. Sándor közel másfél éves működése alatt jelentős egyházi reformokat nem tudott megvalósítani. Pápaságának legfontosabb mozzanata az volt, amikor szembefordult XIV. Lajos gallikán egyházat támogató törekvéseivel, de annyira félt a francia szakadástól, hogy csak 1690-ben ítélte el a tételeket, de akkor sem nyilvánosan. Magyar szempontból fontos, hogy 1690-ben boldoggá avatta Kingát, IV. Béla király szentéletű leányát.
242. számú pápa
1691 - 1700
XII. Ince
XII. Ince nem sokkal pápaságának kezdete után, 1692. június 22-én kiadta Romanum decet Pontificem kezdetű bulláját, mellyel a nepotizmust kívánta visszaszorítani: kimondta, hogy ezentúl minden pápa csak egy nepos bíborost nevezhet ki, akinek maximum jövedelmét 12 000 dukátban határozta meg. Intézkedései ellenére még három nepotista család alakult ki: XI. Kelemennel az Albaniké; XII. Kelemennel a Corsiniké és VI. Piusszal a Braschiké. Incének sikerült rábírnia XIV. Lajost, hogy elhatárolódjék a gallikán egyháztól és törekvéseitől. A pápát foglalkoztatta a spanyol trónöröklés kérdése is. II. Károlynak, az utolsó Habsburgnak a spanyol trónon, nem született fia, országára pedig két rokona is bejelentette igényét: XIV. Lajos francia király és I. Lipót német-római császár. Károly az egyházfőhöz fordult tanácsért, aki azt javasolta neki, hogy a Wittelsbach-házból való József Ferdinánd bajor herceget jelölje utódjául, aki azonban váratlanul meghalt. Ince ezután a francia követeléseket támogatta, ezzel belekeveredve a Bourbonok és a Habsburgok között fellángoló összeütközésbe. XII. Ince azonban már nem élte meg a fegyveres konfliktus kezdetét.
Hirdetés
Hasznos oldalak Impresszum Copyright Médiaajánlat Vélemény Oldaltérkép