Keresztény vallások összefoglaló oldala
Ajánlom az oldalt másnak Hozzáadás kedvencekhez
Főoldal Történelem Ünnepek Böngésző Gyermekeknek Galéria Fórum Eseménynaptár Archívum
Ön jelenleg itt van: Főoldal - Történelem - Pápák
Keresztény Magyarország Portál - Történelem - Pápák - Vallások összefoglaló oldala! - vallás, egyház, katolikus, református, evangélikus, teológus, templom, szent, egyháztörténelem, ünnep, szertartás, képeslap, fórum, hírek
Kelemen, Klementina napja
3 felhasználó online
0 tag, 3 vendég



Képek a galériából

Rafael Arnaíz Barón (1911-1938)
Egri Ciszter templom
Pápák

251. számú pápa
1800 - 1823
VII. Piusz
VII. Piusz családi néven Luigi Barnaba Chiaramonti, gróf. 1804-ben Napóleont császárrá felkente. 1809-ben Napóleon elfogatta, a pápai államot Franciaországba kebelezte, Piust Fontainebleauba hurcoltatta és csak 1814-ben térhetett vissza Rómába. Ő állította vissza a jezsuita rendet.
252. számú pápa
1823 - 1829
XII. Leó
XII. Leó 1790. a Sixtinában nagy tapintattal halotti beszédet mondott II. József császár fölött, 1793. tiruszi érsekké, 1794. kölni nunciussá, 1816. bíborossá s 1823. pápává lett. 1824 máj. 3. kiadott enciklikájában föllépett az indifferentizmus és a bibliai társulatok ellen. 1825. adakozásra szólította föl a hiveket a szt. Pál-bazilika retaurációjára, határozottan kikelt a titkos társulatok, szabadkőművesek s carboonarik ellen, Ázsia néhány szakadár egyházát egyesítette Rómával. Államában lényeges javításokat tett, kevesbítette az adókat, kórházakat alapított, a jezsuitáknak visszaadta a Collegium romanumot. Sírját Thorwaldsen által készített emlék díszíti.
253. számú pápa
1829 - 1830
VIII. Piusz
VIII. Piusz meg volt győződve róla, hogy a vallási közömbösség és a protestáns missziós társulatok tevékenysége okozza a társadalom végromlását, párosulva a titkos társaságok, például a szabadkőművesek és az olasz carbonarik aknamunkájával. Dekrétumaiban elítélte ezeket a csoportokat, és elrendelte, hogy az egyháznak csak a legvégső esetben szabad engedélyeznie a vegyes házzasságokat, és kizárólag akkor, ha a gyermekeket katolikus hitben nevelik fel. Nagy örömet szerzett neki a brit parlament határozata a katolikusok egyenjogúságáról 1829-ben.
254. számú pápa
1831 - 1846
XVI. Gergely
XVI.Gergelyt nagy határozatlanság után választották pápává. A 45 bíborosból 32 szavazott Bartalomea Alberto Capellari bíborosra, aki még nem volt püspök, ezért mielőtt megkoronázták volna a tiarával püspökké kellett szentelni. A nagy örökséget hordozó Gergely nevet vette fel, napjainkig ő az utolsó, a XVI. ezen a néven. Mint pápa a hitbuzgó konzervatív bíborosoknak és Metternich hercegnek, a Habsburgok kancellárjának a választottja volt, akik olyan abszolutista pápát szerettek volna, aki nem ad utat a kor politikai őrültségeinek. XVI. Gergely pontosan ilyen pápa lett. Az egyházat tökéletesen tartotta, ellensége volt minden új dolognak, a karbonárik forradalmi mozgalmától a vasutak építéséig. Hatalmát évekig az osztrák szuronyok tartották fenn. Politikájában készséggel támogatta Luigi Lambruschini bíboros, akit a pápa 1836-ban államtitkárának nevezte ki. A pápai államban költséges zsoldos csapatok felállításával próbálták megerősíteni az elnyomó rendszert. Tették mindezt akkor, amikor pedig a belgiumi Felicité Lamennais „A jövő“ című lapjában a katolikusok és a demokraták szövetségét sürgette, és a vélemény- és sajtószabadság alapjára helyezkedett. Fellépése az új katolikus közéleti felfogást jelentette. Az 1830-as évek hozták az eredetileg az anglikán egyház megújítására törekvő Oxford-mozgalom kibontakozását, amelynek legjelentősebb tagjai – köztük Jonh Henry Newman (1801 – 1890), a kiváló teológus – katolizáltak, ami az angliai katolicizmus látványos újjáéledésére vezetett. XVI.Gergely megerősítette a tengerentúli misszionárius tevékenységet. Közel kétszáz missziós püspököt nevezett ki, 1839. december 3-ai levelében elítélte a rabszolgaságot és a rabszolga kereskedelmet, 1845-ös institúciójában pedig a helyi papság kinevelését és a helyi hierarchia kialakítását tűzte ki célul. Sokat köszönhettek neki a római régészeti kutatások és múzeumok. Ő nevezte ki bíborossá Giuseppe Mezzofantit (1774 – 1849), a nagy nyelvtehetséget, aki tizenkét nyelven – köztük magyarul – beszélt, és további ötvenhat nyelven meg tudta magát értetni.
255. számú pápa
1846 - 1878
Boldog IX. Piusz
IX. Piusznak nem sikerült hosszú pápasága alatt az egyházat a kor követelményeihez igazítani. Tagadhatatlan azonban, hogy Piusz pápa fényes adottságokkal is rendelkezett. Végtelenül kedélyes, kedves ember volt, aki szívesen érintkezett mindenkivel. Mélyen vallásos és imádkozó főpap volt, valódi lelki pásztor, és értett hozzá, hogy az egyházi vallásosságot, a katolikus életet az egész világegyházban jelentős színvonalra emelje. A bíborosi kollégiumot meglehetősen nemzetközivé tette megindította és irányította a katolikus világegyház elterjedését és segítette a missziókat.
Pápasága kezdetén – jóllehet lélekben mindig is radikális konzervatív volt – megpróbálta az egyházi államot az olasz függetlenségi nemzeti törekvésbe bekapcsolni. Garibaldi radikalizmusa ugyan elfogadhatatlan volt számára is, de az olaszországi osztrák egyházi (jozefinizmus főleg Lombardiában) és a világi politikával ő sem értett egyet. 1846. július 17-én politikai amnesztiát bocsátott ki, 1847. októberében új államtanácsot, 1848. március 14-én pedig újminisztériumot állított fel, biztosította sajtó – és gyülekezési szabadságot. IX. Piusz népszerűségének tetőfokán állott. Az Itália egyesítésén dolgozó piemonti kormány ekkor őt arra szólította fel, hogy indítsanak hadat Ausztria ellen. Piusz pápa, miután a bíborosok többsége a semlegesség mellett foglalt állást, 1848. április 29-én visszautasította az ajánlatot. A csalódás az olasz hazafiak körében mérhetetlen volt: Piuszból, a haza atyjából a haza árulója lett. A pápa ezután már nem volt ura a helyzetnek. 1848. májusában új főként világiakból álló minisztériumot volt kénytelen kinevezni, de ennek elnökét, Pellegrino Rossit, november 15-én meggyilkolták és kitört a forradalom.
256. számú pápa
1878 - 1903
XIII. Leó
XIII. Leó 25 éven át kormányozta a Katolikus Egyházat, amellyel a negyedik leghosszabb ideig uralkodó pápa lett Szent Péter, IX. Piusz pápa, és II. János Pál pápa után. Nemzetiségét tekintve ő is olasz volt, mint az előtte lévő 37 pápa is. Pápai tevékenységét végigkísérték a nagy tudományos felfedezések, a század végi háborúk sora és az emberek életszínvonalának növekedése is. Legfontosabb célja az egyház és a kultúra összhangba hozása, valamint a modern társadalom megnyerése volt, amelyet azonban nem tudott elérni. A rendkívül szorgos pápa - ő írta a legtöbb, összesen 85 enciklikát a pápák között - a katolikus élet minden aspektusába beavatkozott, és foglalkozott minden nemzettel. Erkölcsi tanításában a keresztény embereknek mutatott helyes utat a politikától kezdve a munkáig. Olyan nevekkel illették, mint a „munkások pápája” vagy „szociális pápa”, de társadalmi kérdésekben a konzervativizmust és a szocializmust egyaránt kritizálta. A béke híve volt, és többször is felemelte szavát a háborúk ellen. A Vatikánt alig hagyta el, de tevékenysége az egész világra kiterjedt. Ő volt az első modern pápa.
Hirdetés
Hasznos oldalak Impresszum Copyright Médiaajánlat Vélemény Oldaltérkép