Keresztény vallások összefoglaló oldala
Ajánlom az oldalt másnak Hozzáadás kedvencekhez
Főoldal Történelem Ünnepek Böngésző Gyermekeknek Galéria Fórum Eseménynaptár Archívum
Ön jelenleg itt van: Főoldal - Történelem - Pápák
Keresztény Magyarország Portál - Történelem - Pápák - Vallások összefoglaló oldala! - vallás, egyház, katolikus, református, evangélikus, teológus, templom, szent, egyháztörténelem, ünnep, szertartás, képeslap, fórum, hírek
Cecília napja
3 felhasználó online
0 tag, 3 vendég



Képek a galériából

Rózsákat
Nádasd Evangélikus templom
Pápák

257. számú pápa
1903 - 1914
Szent X. Piusz
X. Piusz pápasága idején az egyházpolitikai helyzet olyan áttekinthetetlennek tűnt, hogy alig tudott államtitkárt találni, amire szinte nincs is példa az egyháztörténelem során. A pápa 1904. január 20-án kibocsátott Commissum nobis kezdetű konstitúcióban kiközösítés terhe mellett megtiltotta a vétó-emelést, majd az év karácsonyán a Vacante Sede Apostolica konstitúcióban összefoglalta a pápaválasztás egyedüli törvényes rendjét. A pápa hazájában pártolta a katolikusok politikai ténykedését, de nem egy "katolikus párt" alapítását. Az olasz katolikus sajtó jelentőségét hamar felismerte s velencei pátriárkaként egyszer – mert nem volt más személyes értéktárgya – mellkeresztjét adta zálogba, hogy a helyi katolikus lapot átsegítse annak anyagi gondjain. Az 1910-es portugál forradalom során kitört egyházüldözések ellen a pápa tehetetlen volt. Angliában viszont a katolikus megújulás békésen folytatódott. A külső szemlélők számára a francia kapcsolatok romlása egyet jelentett az osztrák-magyar kapcsolatok erősödésével. Az Osztrák-Magyar Monarchia volt a katolikus nagyhatalom, és az 1912-es, Bécsben megtartott eucharisztikus kongresszuson ez jutott kifejezésre. X. Piuszt bizonyos távolságtartás jellemezte a politikai megnyilatkozásokban. Az Amerikai Egyesült Államokban X. Piusz megszüntette a missziós rendszert (1908) és 11 új egyházmegyét alapított meg. Kanadában, Mexikóban és Dél-Amerikában is püspökségekkel gyarapodott a helyi egyház. X. Piusz kiváló kapcsolatban állt a magyar katolikus egyházzal. 1905-ben saját maga szentelte föl gróf Zichy Gyula pécsi, Balás Lajos rozsnyói és Prohászka Ottokár székesfehérvári megyéspüspököket. A három kassai vértanú, Körösi Márk esztergomi kanonokot, Pongrácz István és Grodecz Menyhért jezsuita atyák a pápa kifejezett óhajára vétettek föl a boldogok sorába ugyancsak az 1905-ös esztendőben. X. Piusz már első, E Supremi Apostolatus Cathedra kezdetű enciklikájában meghirdette programjához: "Mindent megújítani Krisztusban - Instaurare omnia in Christ" - a kezdetektől munkássága legvégéig hűségesen ragaszkodott. Ennek a megújúlásnak volt szükséges előföltétele a hit tisztaságának megőrzése, ami egyben a modernizmus elleni küzdelmet jelentette. A modernizmus gyűjtőfogalma alatt a kor összes divatos tévedését kell érteni, a filozófiai indíttatású kétkedésektől kezdve a Szentírás "csodátlanításán" keresztül a pápaság megszüntetését rajongva követelő szépirodalmi művekig. Egyháziak és világiak, papok és filozófusok, írók és művészek egyaránt jelen voltak a modernizmus elszánt hívei között, s amikor a pápa 1907. július 3-án közzétette a Lamentabili sane exitu kezdetű dekrétumot, amely a modernizmus tanításából 65 tételt súlyos tévedésnek ítélt, a magukat modernnek tartók kórusban hördültek fel a pápa tényközlése ellen. Ezt követve pedig 1907.szeptember 8-án a pápa kiadta a Pascendi Dominici Gregios kezdetű enciklikáját, amely kellő megalapozottsággal, nagy körültekintéssel tette vizsgálat tárgyává a katolikus tanítással ellentétes nézeteket, s erőteljes hangon elítélte azokat. A pápa a modernizmussal egy tőről fakadó amerikanizmust is elítélte. X. Piusz hasonló határozottsággal ítélte el 1910-ben a francia szociális mozgalmat, amely egy szélsőséges mozgalom volt és a kereszténységgel összeegyezhetetlen eszméket vallott. Az olasz, magát katolikusnak föltüntető szocialista irányzatot a pápa szintén elítélte. X. Piusz ajánlotta a napi szentáldozást és a fiatal gyermekek elsőáldozását is ő vezette be. Pápasága előtt a hívek csak a bérmálkozás alkalmával áldozhattak először.
258. számú pápa
1914 - 1922
XV. Benedek
XV. Benedek pápává választására a konklávé egy hónappal az I. világháború kitörése után gyűlt össze. A 65 szavazásra jogosult bíborosból 60 személy vett részt a pápaválasztáson. Augusztus 31-től szeptember 3-ig tartott a konklávé. Giacomo Della Chiesa bíboros a XV. Benedek nevet vette fel Lambertini bíboros tiszteletére, mert két századdal korábban ő is Bologna érseke volt, és pápaként a XIV. Benedek nevet viselte. Programadó enciklikája, az Ad beatissimi apostolorum principis (1914) egyik része a világi társadalomnak, másik része az Egyháznak szólt. A világi társadalomnak a pápa békefelhívást intézett. Az Egyházról szóló részben rögzítette pápasága célkitűzéseit. Megerősítette a modernizmus minden megjelenési formájának elítélését. Másik célkitűzése a papság képzése volt. Legnagyobb érdeme az volt, hogy az Egyházat a világháború ideje alatt is kormányozni tudta és a Szentszék semlegességét sikerült megőriznie, de semmit nem tudott azért tenni, hogy feltartóztassa a háborút. Minden békefelhívása elfogadatlan maradt a háborúban részt vevő nagyhatalmak között. 1917-es békefelhívását Oroszország, Franciaország és Olaszország még csak válaszra sem méltatták. Az 1917-es kudarc után Benedek letett minden további békeközvetítői próbálkozásáról és a háború utolsó szakaszában már csendben maradt. A Párizsban tartott béketárgyalások során a Szentszéket kizárták. Bár a Szentszék diplomáciai tevékenységei kudarcba fulladtak, humanitárius lépései hatalmas méreteket ért el. A háború alatt a Vatikánnak sikerült a foglyoknak és a sebesülteknek segítenie. A pápa segélyezése nem tett különbséget sem vallási, sem nemzeti azonosság szerint. Az örmények 1921-ben szobrot állítottak Benedeknek Isztambulban, mivel az örmény népirtáskor egyedül XV. Benedek szólalt fel értük. Svájcban foglyokat sikerült kicserélni, közel 100 ezer sebesülten segített, az egész katolikus világban pénzgyűjtést szervezett és a Vatikán 82 millió aranylírát fordított saját vagyonból a sebesültek, az árva gyermekek és a foglyok megsegítésére. A német püspöki karnál működő központok 800 ezer kérést teljesítettek, míg az állami hivatalok nem voltak képesek semmilyen közlést nyújtani, a papi hivatalok az eltűntek nyolcadát tudták azonosítani. Folytatta a modernizmus elleni harcot. 1915-ben megalapította a Szemináriumok és Egyetemek Kongregációját. A missziós apostolkodásról a Maximum illud enciklikát írta. 1916. február 25-én kiterjesztette az egyetemes Egyházra az imanyolcadot. Diplomáciai tevékenysége alatt a meglévő 14 konkordátum száma 26-ra emelkedett. A legfontosabb közölük Franciaországgal kötötte, melyben az évekig tartó viszály után helyreállította a hivatalos diplomáciai kapcsolatokat a Vatikánnal.
259. számú pápa
1922 - 1939
XI. Piusz
XI. Piusz volt az első tudós pápa XIV. Benedek pápa óta. Jelentős nyelvismerete, hatalmas tudása, nemzetközi kapcsolatai és a modern tudományos haladás ismerete miatt becsülték. "Az élet cselekvés" - ez volt az egyik bölcs mondása. Papként erősen szerette az Egyházat. Még nyolcvanévesen is megőrizte azokat a vallásgyakorlatokat, amik a szemináriumi időkben már szokásává váltak: a rózsafüzért, a szentségimádást és a lelkigyakorlatokat. Ratti pápa elkerülte a nepotizmus minden formáját. Rokonait nem a magánlakosztályban fogadta, hanem a nyilvános kihallgatási termekben. Nekik is szabályos kérelmet kellett a pápai házhoz benyújtaniuk, mint bárki másnak.
1930. december 31-én kiadott enciklikája a Casti connubii, a keresztény házasság elveit fekteti le újra.
260. számú pápa
1939 - 1958
XII. Piusz
XII. Piuszt 1939. március 2-án választották pápává. Első megnyilatkozásában a békéért emelte fel szavát, mert tisztában volt vele, hogy nemsokára kitör a II. világháború. Két hét sem telt el az új pápaságból, amikor Németország lerohanta Csehszlovákiát. Nem sokkal később ugyanezt tették az olaszok Albániában. Ekkor minden tekintet a pápa felé fordult, aki nem maradt néma, hiszen többek között kötelezte őt pápai jelmondata is „Opus iustitiae pax” (A béke az igazságosság gyümölcse”). A címerében lévő galambbal is a békét jelképezte. 1939 Húsvét vasárnapján a Szent Péter bazilikában beszédet mondott a béke érdekében. Többször is felemelte szavát a békéért, de sajnos nem járt sikerrel. 1939. augusztus 24-én rádióbeszédében drámai erővel figyelmeztette a hatalmon lévőket, hogy „semmi sem vész el a békével; de a háborúval minden elvész“. Még pápasága első évében 1939. szeptember 1-jén kitört a II. világháború.
Első enciklikája már a világháború kitörése után íródott és szintén a békéről szólt. XII. Piusz pápaságának első hat évét a világháború okozta szenvedések enyhítése foglalta le. Legfőbb feladata az volt, hogy felemelje szavát a háború ellen és, hogy mindig békéért kiáltson.
Negyvenegy enciklikája jelent meg és körülbelül ezerszer lépett fel nyilvánosan. Egyike volt a legtöbbet tanító pápáknak. Nagy gondja volt arra, hogy a világ eseményeiben mindig a keresztény elvek érvényesüljenek. Az 1956-os forradalmat ő intézte el, hogy ne torolják meg véresen. Három enciklikát adott ki a magyarok miatt és mellett, még a rádióban is felszólalt e nemzet sorsáért. Segítséget kért, vagy legalábbis a harcok és a vérontás végét, de szavai süket fülekre találtak.
XII. Piusz többszöri súlyos betegség után 1958. október 9-én halt meg.
261. számú pápa
1958 - 1963
Boldog XXIII. János
XXII. János pápasága csak viszonylag rövid ideig – kevesebb, mint öt évig – tartott, mégis tudott ez alatt maradandót alkotni: teljesen váratlanul összehívta a II. vatikáni zsinatot, a katolikus egyház 21. egyetemes zsinatát, amelynek feladata az egyház reformja, valamint a többi keresztény felekezettel és a nem hívő világgal való viszonyának rendezése volt. Ezzel új korszakot nyitott a katolikus egyház történelmében. A kubai rakétaválság idején segítette a kapcsolatfelvételt Kennedy és Hruscsov között. Nyolc enciklikát írt, ezek közül a Pacem in Terris (Béke a földön) kezdetű enciklikája lett a leghíresebb, ebben az igazságon, az igazságosságon, a szabadságon és a szereteten alapuló nemzetek közötti békét szorgalmazta. Nyitottan igyekezett közeledni hívők és nem hívők felé egyaránt. Szerette a korát, optimista módon gondolt a jövőre. Egyszerű és közvetlen stílusával, humorával szinte mindenkivel megtalálta a közös hangot. A Time magazin 1962-ben az Év Emberévé választotta. Élete végefelé sokat betegeskedett gyomrával, gyomorrákban halt meg. Haláltusáját a média segítségével az egész világ végigkövethette. II. János Pál pápa 2000. szeptember 3-án boldoggá avatta, emléknapját október 11-én (a II. vatikáni zsinat megnyitásának évfordulóján) tartja a katolikus egyház.
262. számú pápa
1963 - 1978
VI. Pál
VI. Pál támogatta XXII. János döntését a II. vatikáni zsinat összehívására. Az ő uralma alatt fejeződött be a vatikáni zsinat 1965-ben. Ugyanebben az évben felállította a püspöki szinódust, de két dolgot kivont a hatáskörükből: a papi nőtlenséggel és a fogamzásgátlással kapcsolatos döntéseket; később mindkét témakör nagy port felverő enciklikái témája lett. Feloszlatta a nemesi testőrséget és a palotaőrséget, és a Svájci Gárdát tette meg a Vatikán egyedüli fegyveres erőivé. Ő volt az utolsó pápa, akit a pápai tiarával koronáztak meg; utódja, I. János Pál uralma alatt eltörölte a ceremóniát. VI. Pál tiaráját, melyet milánói egyházmegyéjétől kapott ajándékba, a Washington D.C.-ben álló Szeplőtelen Fogantatás Bazilikájának adományozta, ajándékképpen az amerikai katolikusok számára.
263. számú pápa
1978 - 1978
I. János Pál
I. János Pál mindössze 33 napos uralkodása (1978. augusztus 26. – 1978. szeptember 28.) nem tette lehetővé, hogy bíborosokat nevezzen ki, és nem jutott idő pápai megnyilatkozások (enciklika) kiadására. Egyszerű, közvetlen és derűs személyisége miatt azonnal óriási népszerűségre tett szert, ezért a köznyelv elnevezte "mosolygós pápá"-nak. Nyilatkozatai szerint folytatni kívánta a II. Vatikáni Zsinat által elindított reformfolyamatokat, valamint alapvető változásokat tervezett a katolikus egyház adminisztrációjában. Az általa elképzelt reformokat végül is II. János Pál pápa végezte el, aki alapvetően reformálta meg ez egyházat. (II. János Pál pápa nevét I. János Pál tiszteletére vette fel, ezzel jelezve, hogy az ő nyomdokain akar járni.) I. János Pál érzékelte az egyház hanyatlását (a kapitalista társadalmakban csökkenő egyházi befolyás, a szocializmussal kialakult modus vivendi), aggodalommal töltötte el a Harmadik Világ élete, helyzete, a Vatikán helyzete (a fényűzés ellen, a bíborosok ellen akart fellépni, rendbe kívánta tenni a Vatikáni Bankot), és az egyházat nyitottá akarta tenni az emberek előtt. Mint teológus, konzervatív nézeteket vallott, VI. Pál pápa 1968-as nézeteit (Humanæ Vitæ) vallotta a szexualitással kapcsolatban is.
I. János Pál pápa megválasztása után 33 nappal halt meg, máig rejtélyes körülmények között. A hivatalos közlemény szerint halálát szívelégtelenség (szívinfarktus) okozta. A pápák holttestét nem boncolják fel, így ez a hivatalos közlemény csak a tapasztalt tünetek alapján született. A pápa testét halála után egy nappal helyezték el örök nyugalomra a Szent Péter Bazilika grottájában.
264. számú pápa
1978 - 2005
II. János Pál
II. János Pál pápa a Római Katolikus Egyház feje 1978-tól haláláig. II. János Pált 1978. október 16-án választották pápává. Ő volt az első szláv, 455 év óta az első nem olasz pápa és a 264. az egyházfők sorában. Pápai tevékenységét végigkísérte a népek és vallások közti egyetértés elősegítése, ennek jegyében bocsánatot kért az egyház múltbéli bűneiért. Erkölcsi tanításában konzervativizmus, valamint az emberi élet és méltóság melletti kiállás jellemezte. Társadalmi kérdésekben egyaránt kritizálta a „létező” szocializmust és a kapitalizmust. Szorgalmazta a keresztény gyökerek megemlítését az Európai Unió alkotmányában. A béke híve volt, többször felemelte szavát a háborúk ellen.
1981. május 13-án egy török férfi, Mehmet Ali Ağca rálőtt II. János Pálra. Egyes feltevések szerint a bolgár titkosszolgálat, végső soron pedig a Szovjetunió állt a merénylet mögött, mivel az félt a pápával szoros kapcsolatban álló lengyel Szolidaritás mozgalomtól. A pápa később meglátogatta merénylőjét a börtönben és megbocsátott neki. Ağcát Olaszországban 30 év börtönbüntetésre ítélték. 2000-ben a pápa közbenjárására kegyelmet kapott.
Több mint 100 utazást tett külföldre, nagyobb utat járt be, mint az összes addigi pápa. A világsajtó hamar elkeresztelte „utazó pápá”-nak. 1338 embert avatott boldoggá és 482-t szentté. Boldoggá avatta többek között Kalkuttai Teréz anyát 2003-ban; a magyar szentek közül ő avatta szentté Kingát, IV. Béla király egyik lányát 1999-ben, valamint Hedviget, Nagy Lajos leányát.
II. János Pál volt a harmadik leghosszabb ideig hivatalban lévő pápa Szent Péter és IX. Piusz után.
Hirdetés
Hasznos oldalak Impresszum Copyright Médiaajánlat Vélemény Oldaltérkép