Keresztény vallások összefoglaló oldala
Ajánlom az oldalt másnak Hozzáadás kedvencekhez
Főoldal Történelem Ünnepek Böngésző Gyermekeknek Galéria Fórum Eseménynaptár Archívum
Ön jelenleg itt van: Főoldal - Történelem - Pápák
Keresztény Magyarország Portál - Történelem - Pápák - Vallások összefoglaló oldala! - vallás, egyház, katolikus, református, evangélikus, teológus, templom, szent, egyháztörténelem, ünnep, szertartás, képeslap, fórum, hírek
Erzsébet napja
3 felhasználó online
0 tag, 3 vendég



Képek a galériából

Újévi
Angyal zöld ruhában (A)
Pápák

40. számú pápa
401 - 417
Szent I. Ince
Szent I. Ince a Liber Pontificalis szerint Albano városában született egy keresztény családban. Erőskezű egyházfő hírében állt, akinek pontifikátusa alatt érezte meg először Róma városa, hogy a hatalmas birodalom hamarosan romokba dől. 408-ban ugyanis Alarik, a vizigótok királya megostromolta a várost. Ugyan az első roham nem járt sikerrel, mégis köztudott volt, hogy a hajdani dicső központ nem bírja sokáig tartani majd magát. 409-ben maga Ince vezetett küldöttséget Alarik táborába. Nem sikerült megegyezni a királlyal, így a pápa elmenekült Rómából, és 410-ben a gótok feldúlták a szent várost. A harcok mindemellett nem irányultak a keresztény egyház ellen, így Ince továbbra is irányíthatta nyáját. Ezt egészen erős kézzel tette. Minden áron fenn akarta tartani a római Szentszék elsőbbségét. Mint minden korakeresztény egyházfő, Ince is sokat harcolt az eretnek tanok ellen. Talán az egyetlen sikertelen egyházi vitája volt az, amikor megpróbálta visszahelyezni konstantinápolyi érseki székébe Aranyszájú Szent Jánost, akit törvénytelenül fosztottak meg hivatalától. Ez a vita kisebb szakadást eredményezett a keleti egyházakkal.
41. számú pápa
417 - 418
Szent Zoszimosz
Szent Zoszimosznak ugyan rövid ideig tartott pontifikátusa, mégis sok maradandó ügyet hagyott maga után az utókorra. Makacs és önfejű egyházfő volt, aki úgy felkavarta a kényes vitákat, hogy azok még sokáig tovagyűrűztek halála után. Életéről, származásáról nem sokat tudni, az azonban ismeretes, hogy apját Abramnak hívták. Görög származása biztos, de atyja nevéből kiindulva zsidó származású is lehetett. Nevét leginkább egy eretnek tannal, a pelagianizmussal kapcsolatban lehet felhozni. Ennek virágkora éppen Zoszimosz rövid uralkodása alatt volt.
42. számú pápa
418 - 422
Szent I. Bonifác
Szent I. Bonifác uralkodása eleinte ellenállásba ütközött, majd ezt megoldva neki is a különböző eretnek irányzatok ellen kellett harcolnia. Rómában született, és a papi pályán már I. Ince pápa idején nagy tisztelet övezte. Tekintélye akkor teljesedett ki, amikor a pápa Konstantinápolyba küldte Bonifácot. A császár, III. Constantius ugyanis nem támogatta Bonifác megválasztását, így Eulalius személyében ellenpápát állítottak. A császár felesége, Galla Placidia azonban Bonifác pártjára állt, és arra kérte férjét, hogy valahogy rendezze a keresztények zavaros helyzetét. Ennek hatására a császár rendeletet adott ki, amelyben mindkét egyházi vezetőt kitiltotta Rómából. A következő húsvétra azonban Eulalius visszatért a szent városba, hogy celebrálja az ünnepi misét. A császári parancsot megszegte, ezért III. Constantius megfosztotta pápai rangjától, és száműzte Róma városából. Így Bonifác egyedül tölthette be az egyházfői hivatalt.

43. számú pápa
422 - 432
Szent I. Celesztin
Szent I. Celesztin 10 éven át uralkodott a keresztény egyház felett. Nagy erővel látott neki az egyház megtisztításának, és a rend fenntartásának. Lelkesedése és fanatizmusa hamar felkavarta az egész egyházat. Első éveiben Novatianus követői ellen lépett fel határozottan. Hosszas, majdnem 9 évig tartó vitákban sikerült felülkerekedni az eretnek tanokon. Idő közben megújította a liturgia egyes részeit, és leveleiből kitűnik, hogy mindvégig hangoztatta a római klérus elsőbbségét, és a pápa jogát a felügyeletre és irányításra az egész egyházon belül. Nem volt hajlandó semmiféle újításra, ragaszkodott elődei szabályaihoz, törvényeihez.
44. számú pápa
432 - 440
Szent III. Szixtusz
Szent III. Szixtusz nevét már tudatosan választotta meg, és így a Sixtus név összefonódott azokkal az egyházfőkkel, akik nagyobb szabású építkezésekbe fogtak. Mindemellett Sixtus nemcsak fizikai értelemben építkezett, hanem az egyházban is rendet teremtett. Életéről mindössze csak annyi ismeretes, hogy Rómában született. Nagy tudású és határozott emberként ismerték, viszont nem volt annyira ellene a reformoknak, és nem is volt olyan törtetően fanatikus, mint elődje. Egyesek szerint Mária csak az emberi rész anyja lehetett. A viták végén abban állapodtak meg a jelenlévők, hogy Szűz Mária megkapja a görög Theotokos jelzőt, ami istenszülőt jelent. Ezzel elismerték Mária anyaságát mind emberi mind isteni értelemben. Nyolc évig tartó uralkodása alatt a nyugati gótok rombolásai nyomán hatalmas építkezésekbe fogott egész Itáliában. Rómában az Aventinus dombon felépíttette a Santa Sabina templomot. A krisztológiai viták emlékére emeltette a Santa Maria Maggiore templomot.
45. számú pápa
440 - 461
Nagy Szent I. Leó
Nagy Szent I. Leó több mint 21 éves uralkodása alatt megváltoztatta a keresztény világot. Alapjaiban szilárdította meg Róma hatalmát. A pápa befolyása az élet és a romjaiba dőlt birodalom minden területén soha nem látott mértékű lett. Munkássága után méltán kapta meg az utókortól a Nagy jelzőt. A Liber Pontificalis szerint Toszkánában született. Életéről egyéb forrás nem is maradt fenn. Szent hivatást választott magának, és iskoláit kiemelkedő eredményekkel végezte. Alapos teológiai tudással rendelkezett, de emellé társult jó politikai készsége, tekintélytudata és spekulatív készsége. Már igen korán ismertté vált a klérus körében és a császári udvarban. I. Celesztin pápa idején lett Róma diakónusa, majd III. Sixtus pápa fődiakónusának nevezte ki. Tekintélyének növekedését mutatta, hogy Alexandriai Szent Cirill pátriárka őt kereste meg levelével, hogy kérje meg Celesztint, hogy védje meg őt Juvenalis jeruzsálemi püspök túlkapásai ellen. Politikai képességeit maga a császár is kamatoztatta. A korai keresztény történelem legenergikusabb pápája volt.
46. számú pápa
461 - 468
Szent Hilarius
Szent Hilarius Leó pápa uralkodása alatt kitűnt hitbuzgóságával, és a választók nem tévedtek nagyot, amikor Leó méltó utódát látták benne. Az új pápa mindenben követte elődje politikáját. Legfőbb célja az volt, hogy a római apostoli szék hatalmát tovább erősítse. Ehhez megvolt törvényi alapja is, hiszen III. Valentinianus császár 445-ben írásban fektette le a római pápák döntéseinek primátusát és törvényi erejét. A Liber Pontificalis több templom és egyéb épület emelését is Hilariusnak tulajdonítja. Így például a Lateráni palotát is kibővítette két imaházzal, amelyek közül az egyiket Keresztelő Szent János, a másikat Szent János apostol tiszteletére emelt.
47. számú pápa
468 - 483
Szent Simplicius
Szent Simplicius pontifikátusa még mindig a nagy hatású Leó pápa nyomait viselte. Legfőbb elvei között találhattuk a féktelen hitet és a római primátus fontosságát. Egy olyan korban uralkodott, amikor Róma politikai helyzete megingott, és végleg hanyatlani látszott. Az új világi hatalommal való egyezkedés leterhelte Simplicius erőit, így a Róma primátusát mindig is ellenző keleti egyházak ismét kikezdték a pápai hatalmat. Új erőre kaptak a monofiziták, és immár egész Bizáncot maguk mellé állítva küzdöttek a római apostoli szék hitelvei ellen. Pontifikátusának legnagyobb részében Simplicius gigászi küzdelmet vívott a nyugati egyház összefogásáért. A birodalom összeomlása után az egyház legfőbb feladata volt a lelki támasz nyújtása az embereknek, és a pogány hordák közti misszionárius tevékenység. A pápa legnehezebb feladata mégis az volt, hogy a hirtelen különböző királyságokba szakadt egyházmegyéket összetartsa, és ne hagyja őket elpusztulni. Sok feladatot és nehéz pontifikátust hagyott maga után.

48. számú pápa
483 - 492
Szent III. Félix
Szent Félix pontifikátusa során át kellett értékelnie kapcsolatait a keleti egyházakkal, és a világi hatalom befolyása ellen is küzdenie kellett. Életéről semmit sem írnak a krónikák, egészen amíg meg nem választották egyházfőnek. A III. Félix nevet választotta, de gyakran nevezik II. Félixnek, ugyanis I. Félix pápa után egy ellenpápa viselte még a Félix nevet. Mivel az ő pontifikátusa nem tekinthető legálisnak, ezért III. Félix a második hivatalos pápa ezzel a névvel. Az új pápától tehát azt várták, hogy új állásfoglalásával ismét rendezik a megbolydult kelet–nyugati kapcsolatokat. A pápa határozottan elítélte a monofizita művet, és Akaikosz konstantinápolyi pátriárkát minden hivatalától és méltóságától megfosztotta. Félix kiközösítette Antiochia püspökét is, és még 484-ben Alexandria püspöke is hasonló sorsra jutott. Akaikosz válaszul töröltette a római pápa nevét azok közül, akikért imádkoztak a szentmisén, és megszakította kapcsolatait a nyugati egyházzal. Hivatalosan tehát ekkor kezdődött az első kelet–nyugati egyházszakadás, amely 519-ig tartott.
49. számú pápa
492 - 496
Szent I. Geláz
Szent I. Geláz 4 és fél éven át töltötte be hivatalát. Az utókor III. Félix pápa méltó utódaként emlegeti, aki követte elődei magatartását és nem egyezett ki a keleti egyházakkal. Ezen felül gyakran emlegetik íródeák pápaként is, hiszen sok műve maradt fenn mind a mai napig. Gelasius szándéka nem az volt, hogy fenntartsa az egyházszakadást, hanem hogy azt megpróbálja a római apostoli szent szék akarata szerint helyreállítani. I. Anastasius, Bizánc császára is kapott levelet a pápától, amelyben Gelasius kifejtette az Istentől való két világot kormányzó két hatalom elméletét. Ez a teória azt mondta ki, hogy a vallási dolgokban a császárnak el kell fogadni a pápai primátust, míg világi ügyekben az egyház van alárendelve a császári hatalomnak. Uralkodásának nagy részét az egyházszakadás felszámolásával töltötte, de Róma városában is sok dolga akadt. Így az ő idejében sikerült végre felszámolni az egyik legnagyobb hagyományos római fesztivált, a Lupercaliát. Ez az ünnep még a város pogány éveiből maradt fenn, amelyet a termékenység és lelki megtisztulás jegyében tartottak. Végül Gelasiusnak sikerült elérnie, hogy Andromachus szenátor eltörölje a fesztivált, és helyette Szűz Mária ünnepét vezesse be.
Pontifikátusa alatt Rómában ismét elterjedt a manicheus eretnekség. Amikor a titkos szekta létezésére fény derült, Gelasius azonnal ellenük fordult. A keresztény szokások szerint borral és kenyérrel áldoztatta meg a város minden hívét. A manicheusok azonban csak borral áldozhattak. Így hamar kiderült, hogy ki hova tartozik. Rövid pontifikátusának fantasztikusan sok írásos emléke maradt fenn. Ezek egyikében teljessé teszi a római pápák primátusának elvét. A Vatikán archívuma ma is 42 levelét őrzi, és további 49 levelének töredékét. Ezen levelek főként a keleti egyházakhoz szólnak, és a pápai elsőbbséget hirdetik. De vannak amelyek a kánonokról szólnak.
50. számú pápa
496 - 498
II. Anasztáz
II. Anasztáz sok félreértés és intrika között uralkodott, aminek az lett az eredménye, hogy évszázadokon keresztül a pápák fekete bárányának bélyegezték. Életéről mindössze annyit tudunk, hogy Rómában született. Személyében olyan pápát választott meg, aki békét hirdetett. Azonban a nyugati egyház klérusa kemény, állhatatos szembeszállást várt a keleti egyházakkal szemben. Anasztáz rövid pontifikátusa alatt igyekezett megkeresni az orvosságot az egyházszakadás helyrehozatalára. Követeket küldött az új hatalmi központba, Konstantinápolyba a császárhoz, és békeajánlatot a pátriárkához. Ezen üzenetekben a keresztény egyház egységét emelte ki a római primátus alatt. Tehát a pápai hatalom megtartása mellett, a vallási egységgel érvelve próbálta újra összekovácsolni nyugat és kelet egyházait. Azonban a római klérus Bizáncból hamis értesüléseket kapott. Ezek szerint Anasztáz a békéért feláldozta Róma elsőbbségét. Így érthető, hogy a papság és Róma köznépe is Anasztáz ellen fordult. A nagy ellenszegülés gátat vetett a békének, de Anasztáz 498-ban hirtelen meghalt, így nem tudta igazát bizonyítani a rómaiak előtt, és feltörni a gátat.
51. számú pápa
498 - 514
Szent Symmachus
Szent Symmachus pontifikátusa elején meg kellett küzdenie a keleti egyházak és Bizánc befolyása ellen. Uralkodása sok ellentmondást hozott. Sokan bűnös pápának kiáltották ki, míg a barbár csapatok dúlta vidékeken imába foglalták nevét. Nem egyedül került az egyház élére, ugyanis a nyugati primátust hevesen ellenző Bizánc és Konstantinápoly egy másik pápát nevezett ki, Laurentius Saint Praxedes archipresbiterének személyében. A két ellenlábas Róma osztrogót urától, Nagy Theodorik királytól várta a végleges megoldást. A király Symmachusnak kedvezett, de Laurentiustól sem vonta meg véglegesen bizalmát. Ezzel megkezdődött a négy évig tartó úgy nevezett laurentiánus skizma. Symmachus megpróbálta megerősíteni labilis hivatalát, Laurentiust a campaniai Nocera egyházmegye élére helyezte. Itt fogadtatta el azt a dogmát is, amely szerint azt a klerikust, aki a hivatalban lévő pápa ellen egy másik jelöltet állít, ki kell tagadni az egyházból. Ezzel felpezsdítette a keleti egyházakat, és a bizánci császárt is, és Laurentius mellé állva többször is megvádolták Symmachust. Nagy Theodorik királynak elege lett a civakodásból, és 502-ben zsinatot hívott össze, amelyen megvonta minden addigi támogatását Laurentiustól, és száműzte őt az örök városból. Ezen felül megerősítette, hogy a pápa ügyében világi hatalom nem dönthet. Ezzel véget ért a laurentiánus skizma és az ellenpápaság. A megszilárdult pápai hatalom újult erővel vette fel a harcot a keleti egyházakkal, és a monofizita elveket elvetve továbbra is fenntartotta az egyházszakadást. Pontifikátusának viharos kezdete után minden erejével megpróbálta fenntartani egyházát. Segítette a szegényeket és elesetteket, menhelyeket és templomokat építtetett. Nagy összegekkel támogatta az afrikai püspököket, akik az ariánus vandálok uralma alá kerültek. Sok pénzzel támogatta Észak-Itália lakóit is a barbár népek támadása után.

Hirdetés
Hasznos oldalak Impresszum Copyright Médiaajánlat Vélemény Oldaltérkép