Keresztény vallások összefoglaló oldala
Ajánlom az oldalt másnak Hozzáadás kedvencekhez
Főoldal Történelem Ünnepek Böngésző Gyermekeknek Galéria Fórum Eseménynaptár Archívum
Ön jelenleg itt van: Főoldal - Történelem - Pápák
Keresztény Magyarország Portál - Történelem - Pápák - Vallások összefoglaló oldala! - vallás, egyház, katolikus, református, evangélikus, teológus, templom, szent, egyháztörténelem, ünnep, szertartás, képeslap, fórum, hírek
Cecília napja
6 felhasználó online
0 tag, 6 vendég



Képek a galériából

Oltár
Feszület
Pápák

52. számú pápa
514 - 523
Szent Hornisdas
Szent Hormisdas személyében rátermett és okos egyházfő lépett az apostoli trónra. Ezt igazolja az is, hogy ügyes politikai fellépéseivel sikerült elérni a római és konstantinápolyi egyházak újraegyesülését. Pápaként első dolga volt, hogy eltüntesse Rómában Laurentius utolsó nyomait. Ezért az ellenpápa több hívét is visszafogadta az egyházba, ezzel mutatva, hogy nem fél tőlük. Ez a gesztus szinte minden esetben sikeres volt. Miután saját háza táján rendet teremtett, a keleti egyházak felé fordította minden figyelmét.
53. számú pápa
523 - 526
Szent I. János
Szent I. János rövid pontifikátusáról alig tudunk valamit, de az bizonyos, hogy életének ebben a szakaszában nagy próbát kellett kiállnia. A világi és egyházi hatalom Itáliában elhidegült egymástól ezalatt az idő alatt, viszont a kelet szorosabb kapcsolatba került a pápával. Pontifikátusának legjellemzőbb momentuma konstantinápolyi útja volt, amely megalapozta sikerét és halálát is. Az újraegyesített egyház keleti részén, a bizánci császár, I. Justinus szigorú, fanatikusan vallásos uralkodása váltotta ki I. János utazását. Justinus császár ugyanis 523-ban szigorú rendeletet hozott a birodalmában élő ariánusok ellen. Vallásuk megtagadása mellett arra kényszerítette őket, hogy a keresztényektől elfoglalt templomokat visszaadják. Ennek a híre hamarosan elért Itáliába is, ahol az osztrogótok királya, Nagy Theodorik elítélte a bizánci üldözéseket. Theodorik ugyanis maga is ariánus volt, ezért vallásának védelmére kelt. Ellenére volt az is, hogy az egyház egységesen I. Justinus döntése mellé állt, ráadásul a római szenátus titokban támogatta a császár itáliai ambícióit. Így aztán azonnal követeket küldött Konstantinápolyba, hogy így érvényesítse befolyását a bizánci császári udvarban. A követség tagjai között négy hűséges szenátor volt, és a legátus vezetőjének I. Jánost tette meg. Theodorik megkapta a híreket, I. János kudarcát. Éktelen haragjában megölte apósát és egyik filozófusát. Minden haragját a pápára összpontosította, és nem érdekelte, hogy Róma egyházi hatalma végre újra tetőpontján van keleten. Amikor I. János hajója befutott Róma kikötőjébe, a diadalittas pápát azonnal letartóztatták.
54. számú pápa
526 - 530
Szent IV. Félix
IV. Félix elődje uralkodásakor a világi és egyházi vezetők ellentétbe kerültek egymással, és ez IV. Félix pontifikátusán is érződött. Azonban végül egyházát sikerült megszilárdítani. Szokás III. Félixnek is nevezni, ugyanis II. Félix ellenpápaként lépett fel. Életéről sokat nem tudunk, egy Castorius nevű ember gyermeke, aki Samniumban született. A papi hivatást választotta, és szülővárosának érseke lett még Hormisdas pápa uralkodásának idején.
55. számú pápa
530 - 532
II. Bonifác
II. Bonifác a történelem első olyan pápája, akit nem választottak, hanem elődje nevezett ki. Ez a tény sok gondot okozott Bonifácnak pontifikátusa során. Amikor 530. szeptember 22-én felszentelték, jámbor és adakozó lelkű pápa került az egyházi hierarchia csúcsára. Sajátos "megválasztása" miatt sokan nem akarták elfogadni törvényes pápának. Ugyanis elődje, érezvén a közelgő halált meg akarta kímélni a gót és bizánci pártra szakadt Rómát és egyházat a választási harcoktól. Ezért még életében ki akarta jelölni utódját. Akik ellenezték Bonifác megválasztását, egy diakónust, Dioszkuroszt tettek meg pápának. Pontifikátusának kezdetén megerősítette az Orange-i zsinat döntéseit, amelyben a szemipellagianusok ellen foglalt állást. Ezt Caesarius arlesi érsek kérésére tette, aki régről fogva barátja volt Bonifácnak. Jelentősebb egyházi feladatot jelentett az afrikai püspökök levele, akik a vandál uralom végén újjáépítették a keresztény egyház szervezetét Afrikában. A levélben azt kérték, hogy erősítse meg a Karthágói érsek primátusát a térségben. Bonifác jótékonykodásairól is ismert volt Rómában. Amikor egy évig tartó éhínség tört rá a városra, a pápa többször osztott ennivalót a szegények között

56. számú pápa
533 - 535
II. János
II. János rövid, mindössze két éves pontifikátusa alatt igazán nem volt alkalom arra, hogy megmutassa igazi uralkodói arcát. A ravennai udvar viszont egyre nagyobb befolyással bírt a pápai ügyekben. Az új pápa első dolga volt, hogy a királyt és a szenátust megkérje, hogy a szimónia ellen védjék meg az egyházat. Így született meg a római szenátus utolsó ismert határozata 533 második felében. Ez tiltotta a szimónia minden formáját pápaválasztás idején. Athalarik is megerősítette ezt a határozatot majd márványba vésette, és a Szent Péter Bazilika átriumában állíttatta fel. Bizánc élére közben új császár került, I. Justinianus személyében. Az új uralkodó hűségéről biztosította Jánost, és egyúttal felhívta figyelmét a birodalmában ismét felújuló Szentháromság-tani vitákra. A vita Hormisdas pápa formulájának egyik sorából indult ki, amelyet úgy is lehet értelmezni, hogy a Szentháromságból csak a Fiú volt megfeszítve, de mivel a Szentháromság egy és oszthatatlan, ez elvileg nem helytálló. I. Justinianus egy formulát adott ki, amelyben a monofiziták megnyerése volt legfőbb célja. Az úgynevezett theopaszkhita formulát János elfogadta, és ezzel lezárta a már hosszú ideje fel-fellángoló Szentháromság körüli vitákat. Azonban a pápa döntését nem fogadta el mindenki.
57. számú pápa
535 - 536
Szent I. Agapét
Szent I. Agapét rövid pontifikátusa alatt (mindössze 10 hónap), jelentős eredményeket ért el a keleti egyházakkal való megbékülés és egység megteremtésében. Konstantinápolyi útját még halála után sokáig emlegették egyházi berkekben. Eközben a világi politika is változásokon ment végbe. Megerősítette a karthágói zsinat rendelkezéseit is. A zsinat a vandálok uralma alól felszabadult észak-afrikai tartományok egyházi rendjét akarta helyreállítani. Az arianista papok megtéréséről és befogadásáról tartott vita arra az eredményre vezetett, hogy azoknak a papoknak, akiket már a zsinat előtt felszenteltek írásbeli hűségesküt kell tenniük. Azok az egyháziak, akik a jövőben akarnak megtérni az ariánus hitből, nem szabad befogadni a keresztény egyház klérusába.
I. Justinianus bizánci császár hadvezére könnyű rohamban elfoglalta Szicíliát, és nem titkolta ama célját, hogy egész Itáliát el akarja foglalni. A gót király, Theodatus ezért a pápához ment, és könyörgött neki, hogy utazzon el Justinianushoz Konstantinápolyba, és bírja rá a császárt a békére. A város hatalmas pompával fogadta az egyházfőt, és Justinianus megfelelő fogadást adott tiszteletére. Miután a pápa elmondta látogatásának okát, a császár azt válaszolta, hogy örül az egyházfő látogatásának, de Itália ügyébe nagyon elkötelezett, és ezért nem fogadja el a békeajánlatot. Akkoriban a konstantinápolyi pátriárka hivatalát Anthimosz töltötte be, aki Theodora császárné bizalmát élvezte, és az úrnő hatására egyre közelebb került a monofizita tanokhoz. Hamarosan az egész trabezundi egyházmegyét monofizita vezetés alá helyezte. Agapét ezt látva azonnal eretneknek és jogbitorlónak nevezte Anthimoszt, és felszólította, hogy írásban küldjön neki hűségesküt. A császárt bosszantotta ez a helyzet, és felesége hatására száműzetéssel fenyegette meg Agapétot. A pápa a következőket írta: "Mohó vágyakozással érkeztem meg ide, hogy csodáljam a legnagyobb keresztény császárt, Justinianust. De ideérve nem találtam mást, csak egy Diocletianust, aki fenyeget engem, noha meg nem rettent." Ezek a mondatok elgondolkodtatták a császárt, és végül meg is győzték Anthimosz hűtlenségéről. Így az egyház történetében először a császár írásban ismerte el a római pápa jogát arra, hogy megnevezze és felfüggessze a bitorlókat, és személyesen nevezzen ki helyükre utódokat.
58. számú pápa
536 - 537
Szent Silverius
Szent Silverius Hormisdas pápa fiaként született. Apját követve ő is szent hivatást választott, és hamarosan Róma egyik aldiakónusa lett. Amikor I. Agapét pápa Konstantinápolyban meghalt azonnal kiújult a harc a gót király és a bizánci császár között, a pápai trón utódlásának kérdésében. Theodora császárné azonnal megkereste azzal a kérésével, hogy egyesüljön a monofizita egyházzal. Miután Silverius ezt határozottan megtagadta, a császárné dühében elhatározta, hogy minden áron elmozdítja trónjáról a pápát, és helyére korábbi választottját, Vigiliust ülteti. Eközben Rómában elszabadult a pokol. Meghalt a gót király, és utódja, Vitiges az egyházat okolta azért, mert Belisarius bizánci seregei már Róma falai alatt állomásoztak. Ezért megostromolta a várost, lerombolta az összes templomot, és meggyalázta a vértanúk sírjait. Egy meghamisított levél folytán Silveriust száműzik. Patara püspöke azonban hamarosan rájött az árulásra, és fellebbezett az igazságtalanság ügyében I. Justinianus császárnál. Bizonyítékai megnyerték a császárt, aki elrendelte Silverius ügyének újratárgyalását Rómában. Az elűzött pápa hajója így hamarosan kikötött Itáliában, Nápoly környékén. De Vigilius sem tétlenkedett, és felkészült ellenlábasa fogadására. A kikötőből azonnal a Tirrén-tenger egyik kis szigetére, Palmarolára hurcolták Silveriust, ahol a kegyetlen bánásmódba belehalt.
59. számú pápa
537 - 555
Vigilius
Virgilius törvénytelenül, a bizánci uralom nyomására ülhetett a pápai trónra. A monofizita álláspontot védelmező Theodora császárné nagy várakozásaival ellenszegült. Sokáig próbálta megvédeni az egyházi vezetés függetlenségét a császári hatalomtól, de ez egyre nehezebb feladat volt. Az új egyházfőnek Theodora császárné legnagyobb meglepetésére esze ágában sem volt felhagyni elődjei politikájával. Nem fogadta vissza az egyházba Anthimoszt, és a monofizitizust is elítélte. Theodora még próbálkozott egy levéllel, amelyben a pápa írásban ismeri el, hogy támogatja a monofizitákat, de arról gyorsan kiderült, hogy hamis. A császár hogy tisztázza a pápa monofizitákról vallott nézeteit hivatalos írást kért Vigiliustól. A pápa 540-ben két teljesen egyforma levelet küldött Konstantinápolyba. Az egyik Justinianus udvarába érkezett meg, a másik Mennász pátriárkához. Ebben a levélben Vigilius elismeri a kalkedóni zsinat döntéseit, megerősíti I. Leó nézeteit és Anthimosz kiközösítését. Vigilius éppen Szent Cecília ünnepén celebrált misét a Szent Cecília Bazilikában, amikor a császár követei megszakították a szertartást, és azonnal magukkal vitték Vigiliust a Tiberisen várakozó hajóra. Vigilius több hajónyi gabonát is küldött az éhezőknek, azok az ellenség kezébe kerültek. A pápa hajója hosszabb időre Szicílián maradt, majd innen folytatta útját, és végül 547 januárjában ért Konstantinápolyba. A császári udvarban Vigilius arra kérte Justinianust, hogy küldjön segítséget Róma népének. Végül hosszas ellenkezés után Vigilius elítélte a kalkedóni zsinat három fejezetét, amely sértette a monofizitákat. Ez akkora felháborodást keltett az egész egyházban, hogy Justinianus 553-ban egyetemes zsinatot hívott össze Konstantinápolyba, hogy ott is elfogadtattassa rendeletét. A zsinaton Vigilius nem vett részt, így az nélküle fogadta el a három fejezet törlését. A császár nyomására 554-ben a pápának írásban ismét el kellett ismernie a konstantinápolyi zsinat eredményeit. A hosszú viták után, így végül 555 tavaszán hazaindulhatott Rómába. De a szent várost már sosem érte el, ugyanis úton hazafelé Siracusában meghalt.
60. számú pápa
555 - 561
I. Pelagius
I. Pelagius igen sokáig szolgálta az egyházat, míg a legfőbb hatalom birtokosa lett. Kiváló diplomáciai érzéke volt és nagy befolyása. Pontifikátusa alatt erősítette az emberekben a pápaság támogató szerepét. A szegények és elhagyottak gyámolítójaként nagy népszerűségre tett szert egész Itáliában. Pápaságának öt évének legnagyobb feladatává nőtte ki magát a három fejezet eltörlésének magyarázata és az itáliai klérus kibékítése. Terjedni kezdtek azok a pletykák is, amelyek szerint maga Pelagius ölte meg Vigilius pápát. Ezt megelégelve Pelagius egy patríciussal, Nersesszel az oldalán az evangéliumot és a szent keresztet feje fölé tartva esküdött, hogy nem bántotta elődjét. Azután uralkodásának további tisztaságát igazolva újabb rendeleteket hozott a szimónia ellen. A papság egy része azonban nem hitt neki, és a milánói és aquileiai egyháztartomány megszakította kapcsolatait a pápasággal. A skizma feloldása mellett Pelagius kiemelkedő feladata volt a végigpusztított Itália újraépítése és segítése is. Ismét saját vagyonát felhasználva templomokat újított fel, kolostorokat építtetett újjá, és mindenben igyekezett segíteni a szegényeket. Ezért hatalmát sikerült megszilárdítani Róma közvetlen környezetében.
61. számú pápa
561 - 574
III. János
III. János 13 éves pontifikátusáról alig maradt fenn valamilyen dokumentum. Ennek valószínűleg köze lehet a történelmi felforduláshoz is, amely III. János uralkodásának legfőbb vonásait adta meg. Nagylelkű és segítőkész pápának tartották, aki elsődleges feladatának tartotta a nép jólétét. 567-ben a Lyon-i zsinaton két püspököt, Saloniust, Embrun püspökét, és Sagittariust, Gap püspökét elítélték, mert jogtalanul kerültek méltóságukhoz. A két püspök fellebbezett Jánoshoz, és Guntram, burgund király közbenjárására sikerült elnyerni ártatlanságukat. János legfontosabb tettei a nagy tábornokhoz, Narseshoz kötődnek. A konstantinápolyi udvar intrikái ugyanis azzal vádolták meg a nemes tábornokot, hogy felségárulást követett el. Ez azt jelentette, hogy az egyetlen harcképes hadvezérnek el kellett hagynia Itáliát. Ez a hír eljutott a langobárdok táborába is, így hadaik élén betörtek Itáliába. János felismerve a veszélyt könyörgött Narsesnak, hogy ne hagyja el Rómát, mert elpusztul. A hadvezér meghallgatta a pápát, és visszatért a városba. De a császári párt hamarosan ellenük hergelte a város lakóit, így Narsesnek és Jánosnak is menekülnie kellett a városból. Ekkor mondták rá először, hogy egy olyan pápa ül a trónon, aki egy összeomló világban is megtalálja a módját a segítségnek. A pápa csak 572 táján költözött vissza a Lateránba. A katakombákat pedig annyira megszerette, hogy többet is felújíttatott és szent tárgyakat vitetett oltárukra. A háború elültével a langobárdok szinte körbezárták Rómát. Ebben a még mindig bizonytalan helyzetben halt meg III. János.
62. számú pápa
575 - 579
I. Benedek
I. Benedek zavaros időszakban töltötte be hivatalát. Politikai kudarcai mellett nem járt sikerrel jótékonykodása sem. A longobárd támadások felőrölték pontifikátusának minden pillanatát. Pontifikátusáról szinte alig maradtak fenn adatok. A bő 4 éven át tartó pontifikátus alatt Benedek legfőbb célja volt, hogy a lakosságot megpróbálja ellátni élelemmel és ruhával, azonban ez egyre nehezebb feladat volt, ahogy a longobárdok közeledtek Rómához. Másrészt Benedek megpróbálta felvenni a kapcsolatot az új hódítók vezetőivel, de azok elutasították a tárgyalást. Így maradt az egyetlen politikai szövetségesbe vetett remény, Bizánc segítségét kérte a pápa. De a császár nem akart segíteni a városon, épp elég volt a birodalomnak saját erőit karban tartani. A közeledő ellenség elől a vidék lakói nagy tömegekben menekültek be Róma falai mögé. A zsúfoltság hamar éhínséget és járványokat szült, amelyen bármennyire is igyekezett, nem tudott úrrá lenni Benedek. Végül a longobárdok 579-ben megostromolták Rómát. A csatában lelte halálát a pápa is.
63. számú pápa
579 - 590
II. Pelagius
II. Pelagius a langobárdok ostromolta Rómában a császár megerősítése nélkül kezdte meg pontifikátusát. Legfontosabb célja volt valahogy kivédeni a langobárd támadásokat, és enyhíteni a pusztítás után a nép szenvedését. Majd békeidőben ismét napirendre kerülhettek a Három fejezet miatt kirobbanó skizmatikus kérdések Aquileia és Isztria vezetőivel. Uralkodása alatt azonban nemcsak Észak-Itáliával került szembe, hanem a keleti egyházakkal is. Pelagius egyik legjelentősebb egyházi rendelete a cölibátushoz kapcsolódott, ugyanis a pápa szigorú keretek közé szorította a papi nőtlenség szabályait. Ezek olyan szigorral íródtak meg, hogy később még a fanatikusan vallásos I. Nagy Gergely pápa is erős szabályoknak vélte Pelagius rendelkezéseit, ezért módosította azokat.
64. számú pápa
590 - 604
Nagy Szent I. Gergely
Nagy Szent I. Gergely a középkor egyik legnagyobb hatású egyházi vezetője, akinek uralkodása alatt a népvándorlás zavarai közepette megerősödött a keresztény vallás. A nép pápája megreformálta a katolikus egyház felépítését, műveiben pedig hatással volt a világi társadalom felépítésének módozataira is. E jelentősége indított több, a Heribert Illig-féle "kitalált középkor"-elméletet eleve el nem vető kutatót arra a feltevésre, hogy egy fiktív háromszáz éves időszaknak a történelembe iktatása Gergely nevéhez köthető.
Hirdetés
Hasznos oldalak Impresszum Copyright Médiaajánlat Vélemény Oldaltérkép