Keresztény vallások összefoglaló oldala
Ajánlom az oldalt másnak Hozzáadás kedvencekhez
Főoldal Történelem Ünnepek Böngésző Gyermekeknek Galéria Fórum Eseménynaptár Archívum
Ön jelenleg itt van: Főoldal - Történelem - Pápák
Keresztény Magyarország Portál - Történelem - Pápák - Vallások összefoglaló oldala! - vallás, egyház, katolikus, református, evangélikus, teológus, templom, szent, egyháztörténelem, ünnep, szertartás, képeslap, fórum, hírek
Erzsébet napja
3 felhasználó online
0 tag, 3 vendég



Képek a galériából

Marcali Szent Orbán kápolna
Gödöllöi templom
Pápák

65. számú pápa
604 - 606
Sabinianus
Sabinianus rövid uralkodásáról nem sok emlék maradt fenn az utókornak. Az viszont kiderült, hogy hatalmas elődjének munkásságát nem tudta fenntartani. Ráadásul a rómaiak között is népszerűtlen volt. Életéről szinte semmit sem tudunk. Pontifikátusát a világi papság támogatásával építette fel, ellentétben elődjével, aki a szerzetesrendekre alapozta uralkodását. A lateráni palota szerzetes hivatalnokait hamarosan híveivel helyettesítette. Rövid regnálása idején a pápaságnak két feszítő problémával kellett szembenéznie. Az egyik a lombard fenyegetés volt, amely köztudottan Sabinianus nagy félelme volt. A kiújuló harcokban elhagyta Róma veszélyes övezeteit, és nem segítette a békét és a várost. A másik fontos feladat az éhező nép ellátása volt, amelyet Sabinianus egyedi módszerrel oldott meg. Megnyittatta ugyan az egyházi gabonaraktárakat, de a kiosztott étel minden mázsájáért pénzt kért. A nincstelenek így továbbra is éhen maradtak, és átkozták az új pápát.
66. számú pápa
607 - 607
III. Bonifác
III. Bonifác majdnem egy éves interregnum után foglalhatta el trónját Rómában. Energikus, hithű pápa volt, akinek rövid pontifikátusa fontos tartalommal telítődhetett. Korának egyik legjobb politikusaként is megemlékeznek róla kortárs írások. Az egyház élén két fontos rendeletet is hozott, amelyet egy zsinat elfogadott. Mindkettő a pápaválasztással kapcsolatban adott útmutatásokat. Az első alapján ezentúl tilos volt egy pápa vagy akár egy püspök utódjáról vitázni, beszélni, amíg az illető hivatalban van. Ennek igazi célja az volt, hogy ne alakuljanak ki pártok míg a választás aktuálissá nem válik. A második rendelet pedig arról döntött, hogy a pápa halála után legkorábban három nappal lehet gondoskodni a trón betöltéséről. Ezek megszegése egyházi kirekesztéssel járt. Talán ettől is fontosabb esemény volt Bonifác uralkodása alatt, hogy sikerrel kérte meg a császárt egyetemes hivatalának elismeréséről, tehát a konstantinápolyi pátriárka hasonló jogainak eltörléséről. Phocas rendeletben ismerte el, hogy "Szent Péter apostol széke minden egyház feje." Ezért szokták III. Bonifácot úgy emlegetni, mint a római katolikus egyház alapítóját.
67. számú pápa
608 - 615
Szent IV. Bonifác
IV. Bonifác csaknem kilenc hónapos interregnum után állhatott az újra egyközpontúvá alakult keresztény egyház élére. Pontifikátusát nem sorolhatjuk a legaktívabbak közé, Bonifác mégis fenntartotta Róma vezető szerepét az egyházban. Ezen felül zsinata megalapozta az angliai egyház kiépülését. Sok dolga akadt jótékonykodás terén is, ugyanis uralkodásának szűk hét éve alatt több természeti csapás is sújtotta Itáliát. Bonifác pontifikátusa alatt Rómába érkezett Mellitus, London első püspöke, hogy megvitassa a pápával az újonnan alapított angol egyház ügyeit. Az egyházfő egy zsinaton fektette le a távoli vidék klerikus felépítését. Mellitus az örök városban több tanítást is végighallgatott, amely a szerzetesi életről és békéről szólt. A római látogatás végén megkapta a zsinat hivatalos iratait, és azzal indult vissza Britanniába. Uralkodása alatt újra felszínre került az itáliai papi vezetők bő fél évszázados vitája a konstantinápolyi zsinatról. Agilulf, a langobárdok királya rábeszélte Szent Kolumbánt, hogy írjon Bonifácnak egy éles hangvételű levelet, amelyben Rómát eretnekséggel vádolja, amiért elfogadta a három fejezet eltörlését. A levél azt követeli a pápától, hogy egy zsinaton tegyen hitesküt és ítélje el a konstantinápolyi zsinat döntéseit. A fenyegető levél azonban nem folyt bele túlságosan a három fejezet teológiai vitáiba, ezért aztán a levél által felvert por hamar elült. Bonifác pápasága idején Itália földjét többször is sújtotta pestisjárvány, éhség vagy árvíz. A patrimóniumok bevételét mesteri igazgatással szedette be és osztotta szét a rászorulóknak.
68. számú pápa
615 - 618
Szent I. Adeodatus
Szent I. Adeodatus pontifikátusának évei alatt Itália lakói háborúkat és természeti csapásokat szenvedtek el. A nagy felfordulásban a szent pápa legfőbb feladata a hit és remény fenntartása, valamint az elesettek támogatása volt. A zavaros időszakból más igazán nem is maradhatott fenn az emberséges egyházfőről. A pápai birtokok gazdaságát erős kézzel irányította, hogy jusson a nélkülözőknek. A háborús időkben leadta egyházfői kényelmét, és segítette a szegényeket, elesetteket. Többször végigutazta Itáliát, hogy lelket öntsön az elszegényült, kirabolt püspökökbe és más egyháziakba. Egyes krónikák szerint Adeodatus benedek rendi szerzetes volt, de ezt nem bizonyították kétséget kizáróan. Az bizonyos, hogy szoros kapcsolatban állt a termelő szerzetesrendekkel, és sokszor támogatásukat kérte. Forrásaink szerint az ő nevéhez kötődnek azok az ólom pecsétek is, amelyekkel később minden pápai levelet lezártak. Ezeket bullae-knak, vagyis pápai bulláknak nevezték. Adeodatus bullájának előlapján a Jó Pásztor képe látható nyája között, alatta az alfa és ómega betűk jelzik Isten hatalmát minden felett.
69. számú pápa
619 - 625
V. Bonifác
V. Bonifác pontifikátusa elején Itáliát még veszedelmes seregek dúlták, így jóságáról, adakozó oldaláról hamar megismerhették az emberek. Rendeleteivel igyekezett megszilárdítani az egyházat. Mindig különös figyelemmel fordult Anglia felé, ahol terjeszteni akarta a keresztény vallást. Az egyik legfontosabb egyházi döntése volt, a templomi menedékjog lefektetése. Ez több évszázadon át fennmaradt és a világi törvény legtöbbször tiszteletben tartotta. A templomi menedékjog értelmében a bűnös, akármit követett el, Isten házában menedéket lelhet, és amíg ott van a világi hatalmak nem rendelkezhetnek fölötte. Ezen kívül Bonifác elrendelte, hogy a pápai jegyzők végrendelet kérdésében vegyék át a császári gyakorlatot. Pontifikátusa alatt előírta azt is, hogy a ministránsok nem fordíthatják le a vértanúk hagyatékait kedvük szerint, és nem vezethetnek le kereszteléseket a diakónusok helyett. Építkezéseiről nem maradtak fenn adatok, viszont azt tudjuk, hogy a Via Nomentana mentén ő fejezte be és szentelte fel a Szent Nikomédész temetőt. Legjellegzetesebb momentuma közé tartozik az angol egyház felé irányuló szeretete. A pápa nemcsak az angliai klérussal vette fel a kapcsolatot levélben, hanem Beda szerint Bonifác 625-ben sürgető üzenetet továbbított a northumbriai udvarba, Edwin királynak, amelyben az uralkodót a bálványok ledöntésére és a kereszténység terjesztésére kérte. Ezen kívül Ethelberga királynőnek is írt levelet, amelyben Bonifác arra kéri, hogy minden befolyását vesse latba férjénél, hogy Northumria földje is Isten országához csatlakozzon.
70. számú pápa
625 - 638
I. Honorius
I. Honorius 13 évnyi pontifikátusa még több száz év múltán is nagy vitákat kavart. Nem lenne elfogult a kijelentés, ha Honoriust a pápák történetének egyik legvitatottabb alakjának számítanánk. Kiváló teológiai ismeretekkel rendelkezett, és uralkodása alatt több jelentős lépést is tett. Mégis az utókor számára leginkább krisztológiai vitái maradtak fenn. Ezek alapján Honorius meggondolatlannak tűnhet. Több kolostort alapított saját vagyonából, és rengeteg templomot hozott rendbe Rómában. Építkezésekbe is belefogott, amelynek ma is látható nyoma a római Sant'Agnese templom. Ennek egyik mozaikjában megörökítették a bőkezű pápát. Ezen felül megjavíttatta Traianus vízvezetékét is, ezzel javítva a rómaiak életkörülményeit. Rendszeresen adakozott a szegényeknek. Sokoldalúságát mutatja, hogy a lombard trónutódlásba is igyekezett beleszólni. Legjelentősebb sikerét Itáliában érte el, amikor Hérakleiosz császár közbenjárásával sikerült felszámolni az aquileiai egyházmegye skizmáját a három fejezet elvetése miatt. Több levelet is küldött Hispániába, amelyben az ott élő zsidók megtérítését szorgalmazta.
71. számú pápa
640 - 640
Severinus
Severinus a bizánci uralkodó jóváhagyásáért több mint másfél évig harcolt. Így végül hivatalosan kicsivel több mint két hónapot uralkodott. Pontifikátusa alatt építtette a Szent Péter Bazilika egyik szentélyét, ahol örök nyugalomra helyezték.
72. számú pápa
640 - 642
IV. János
IV. János kétéves pontifikátusa alatt szigorúan védelmezte a katolikus hitet Írországtól egészen Dalmáciáig. Térítőket küldött a szlávokhoz, és a krisztológiai vitákba is beleszólt. Miután hivatalosan is elfoglalhatta trónját, János figyelmét szülőföldje kötötte le. Dalmácia földjére ugyanis szláv törzsek nyomultak be. A pápa enyhíteni akarta az ott élők szenvedéseit, így minden erejével igyekezett békére bírni a barbár népeket. Az egyházfő Márton apátot küldte el Isztriába és Dalmáciába, hogy a pápai kincstár vagyonából váltsa meg a keresztény foglyokat. Miután a lerombolt templomokat nem lehetett újjáépíteni, így a pápa elrendelte a dalmát és isztriai relikviák Rómába szállíttatását. János az Itáliába szállított szent ereklyék tiszteletére kápolnát emeltetett az örök városban, amely még ma is látható.
73. számú pápa
642 - 649
I. Theodórosz
Szigorú orthodoxia, fanatikus vallásosság jellemezte. Ebből kifolyólag jelentős küzdelmet folytatott a monotheletizmussal. Jóságos, egyházépítő pontifexként ismerték kortársai. A ravennai exarcha hamar megerősítette tisztségében. Legfőbb feladatának a monotheletizmus elleni küzdelmet tartotta. Idő közben Itália a lombard uralom alatt békében fejlődött. A pápának még mindig sok dolga akadt a szegények támogatása terén, és Theodorius igyekezett is eleget tenni kötelességének. Rothari király népének írásba foglalt törvényeket adott, amelynek végső formájába a germán elemek mellett a pápa közbenjárására sok keresztény fejezet is bekerült.
74. számú pápa
649 - 655
Szent I. Márton
I. Márton hosszú ideje az első olyan egyházfő volt, aki nem kérte ki Bizánc engedélyét felszentelésére. Vallásossága a monotheletizmus ellen fordította, ami akkoriban egyet jelentett azzal, hogy a pápa a konstantinápolyi pátriárka és II. Konstans császár esküdt ellensége volt. Ez a vita határozta meg pontifikátusának gerincét, és ez vezetett el vértanúhaláláig. A lelkes és vakmerő pápa első dolga volt, hogy Lateránba zsinatot hívjon össze. 649 októberében 105 püspök jelent meg a zsinaton főleg Itáliából, de Afrika és a Kelet egyes egyházmegyéiből is érkeztek a gyűlésre. A zsinaton elítélték az Ecthesist és II. Konstans Tüposzát is, mint a monotheletizmus szellemében írott műveket. Kiátkozták az egyházból Sergiust, Pürrhoszt, II. Pál pátriárkát és Alexandriai Küroszt. A hivatalos megbeszélésen húsz kánonban foglalták össze a zsinat eredményeit és a katolikus álláspontot Jézus két természetéről. Miután a zsinatról készült hivatalos iratot aláírta a pápa és a jelenlévő püspökök, Márton elküldte azt a keresztény világ minden püspökének, és görög változatát a bizánci udvarba is. A császár elhatározta, hogy eltávolítja Mártont a pápai trónról. A császári üzenet szerint a pápaválasztó zsinatnak új egyházfőt kell választania, mert Mártont a bizánci hajók Konstantinápolyba viszik. Hogy elkerüljék a felesleges vérontást a pápa beleegyezett letartóztatásába. A hajóút sok szenvedést hozott a szent rabnak. 93 napon keresztül tartották fogva. Éhség, szomjúság és hideg is kínozta Mártont, de hitét nem veszítette el egy pillanatra sem. A pápa megtartotta nézeteit, ezért a császár egy téren szinte teljesen levetkőztette, és láncra verve körbe vezettette a városban. A tömegek pedig szitkokat szórtak Mártonra, majd Diomédész börtönébe zárták. 85 nap után felhozatta a börtönből és száműzte Mártont Kherszonészoszba. Ez a város a mai Krím-félszigeten fekszik, és akkoriban éhség pusztította országrész volt. A félsziget lakói között nem hagyott fel a térítéssel, és a krónikák szerint több csodát is tett.
75. számú pápa
654 - 657
Szent I. Jenő
Szent I. Jenő kényes politikai helyzetben kezdődött meg pontifikátusa. Valójában még elődje életében foglalhatta el a római püspöki széket. A törékeny kapcsolatot a császárral némi szerencse közrejátszásával sikerült fenntartani. A monotheletista tanok ellen foglalt állást. Az új pápa első intézkedése volt, hogy követeket küldött Konstantinápolyba, hogy tudassa a császárral megválasztását, és hogy hűségéről biztosítsa az uralkodót. Azonban Konstans nem elégedett meg ennyivel, és a hazatérő követeknek átadta Péter, konstantinápolyi pátriárka levelét. A levél mellé császári legátus is járt, amely ajándékokat vitt a pápának, és azt az uralkodói kérést közvetítette, hogy Jenő ismerje el az új pátriárkát, és lépjen vele unióra. Amikor a pápa felolvasta a levelet a klérus előtt, azok egyértelműen elítélték annak tartalmát. A Márton elrablása miatt dühös rómaiak pedig addig nem akarták elengedni Jenőt a zsinat helyszínéről, amíg az meg nem ígérte, hogy nem fogja elfogadni a császár kérését. Konstans követei meghallgatták a pápa válaszát, azonban nem akarták azt elfogadni, és maguk között úgy gondolták, hogy ha Mártont el lehetett mozdítani trónjáról, akkor császári segítséggel Jenőt is ugyanarra a sorsra lehet ítélni. Jenő életét végül a szerencse mentette meg. Konstans már szervezni kezdte az újabb engedetlen pápa elmozdítását, amikor 654-ben iszlám seregek elfoglalták Rodosz szigetét. A bizánci erők lekötöttsége biztosította a pápa biztonságát, így Jenő írásban ítélte el a monotheletizmust, az Ecthesist és a Tüposzt. Egyéb nem maradt fenn az idős pápa uralkodásából.
76. számú pápa
657 - 672
Szent Vitalianus
Szent Vitalianus 15 éves pontifikátusával a középkor egyik leghosszabb ideig uralkodó egyházfője volt. Ezalatt az idő alatt sok minden megváltozott a világban. Így Itália politikai térképe is átrendeződni látszott, de ennél sokkal fontosabb, hogy Vitalianus uralma alatt a monotheletista Konstantinápoly is más helyzetbe került. Ezen felül Szent Péter utódjának meggyűlt a baja a klérussal Ravennában, és az angol egyház ügyeivel is foglalkoznia kellett. A krónikák szerint a császár minden bronz alkotást elvitt a városból. Rómából Szicília szigetére utazott, ahol serege már jóideje sanyargatta a népet. Ezért 668-ban valaki orvul meggyilkolta Konstanst. Immár fordult a kocka, és nem a pápának volt szüksége a császári támogatásra, hanem Vitalianus segítette trónra IV. Konstantin császárt, Konstans fiát egy trónbitorlóval szemben. Nem vitás, hogy a pápa igyekezett megragadni az alkalmat, és megpróbálta elérni, hogy Konstantin elítélje a monotheletizmust, és az orthodox hitet támogassa. Az egyházfő és az udvar kapcsolata jelentős fordulópontot vett. A távolban elért sikerek mellett Vitalianusnak éppen Itáliában kellett elszenvednie pontifikátusának legnagyobb kudarcát. Maurus, a ravennai egyházmegye érseke függetlenedni próbált az Apostoli Szentszéktől. Amikor a pápa felszólította, hogy orvosolja teológiai nézeteit és túlkapásait, Maurus megtagadta az engedelmességet, és Ravennát Rómától független egyházmegyének kiáltotta ki. Az egyházfő kiátkozta Maurust az egyházból, de ez sem használt, sőt a ravennai érsek vette a bátorságot, és kiátkozta Vitalianust. Ekkor még II. Konstans császár uralkodott, aki azonnal Maurus pártjára állt, és palliumot adott neki. Rendeletben fektette le, hogy Ravenna érseke a mindenkori bizánci császártól kapja meg a palliumot. A pápa tehetetlen volt az ügyben. A keleti egyházak területén azonban sikerült érvényesítenie primátusát, amikor Pál metropolita egy zsinaton jogtalanul megfosztotta hivatalától Jánost, Kréta püspökét. A kiebrudalt János megpróbálta felvenni a kapcsolatot Rómával, de bebörtönözték. Valahogy mégis sikerült megszöknie a keletről, és egyenesen Rómába ment Vitalianushoz. A pápa azonnal levelet írt Pálnak, hogy érvénytelenítse a zsinat döntéseit, és két diakónusát mentse fel hivatalából, mert azok felszentelésük után megnősültek. A császár elismerte a római primátust az ügyben, így a metropolitának vissza kellett ültetnie Jánost a püspöki székbe.

77. számú pápa
672 - 676
II. Adeodatus
II. Adeodatus mindössze négy évig tartó pontifikátusáról alig tudunk valamit. Szerzetesi származása miatt sokat foglalkozott a monostori hatáskörrel, és a monotheletizmus elleni harcból is kivette a részét. A krónikák szerint a Benedek-rendi Szent Erasmus kolostorban szolgálta az Úr akaratát. Elődje, Vitalianus pápa halála után a római zsinat a keresztény egyház vezetőjének választotta meg. 672. április 11-én szentelték fel. Pontifikátusa alatt tökéletesítette a monostori jogköröket összefoglaló kánonokat. Nagy hangsúlyt fektetett az eretnek monotheletizmus elleni küzdelemre. Több kolostort és templomot is építtetett. Két levele maradt fenn az utókor számára.
78. számú pápa
676 - 678
Donus
Donus kicsivel több mint egy évig tölthette be szent pozícióját. Pápaként igyekezett megbékélni a császárral, de az eretnekség ellen foglalt állást. Több építkezés is az ő nevéhez kötődik Rómában. Életéről keveset tudunk. Ő volt az az egyházfő, aki a még ma is látható hatalmas márványtömbökkel boríttatta le a Szent Péter Bazilika előtt lévő átriumot. Pontifikátusa alatt több építkezésbe is belefogott. Donus nevét azonban nemcsak bőkezű adományai és építkezései őrizték meg az utókornak. Uralkodása idején ugyanis Reparatus, ravennai érsek feladta egyházmegyéjének engedetlenségét, és újra egyesült a római Apostoli Szentszékkel.
79. számú pápa
678 - 681
Szent Agaton
Szent Agaton a barátságosságáról és jóságáról különösen nagyra becsült Agaton szerzetesként kezdte papi pályáját. A krónikák szerint nagyon idősen léphetett trónra, mégis hosszú ideje az egyik legjelentősebb pontifikátus kötődik a nevéhez. 680-ban ő hívta össze Konstantinápolyba a hatodik egyetemes zsinatot. Megválasztása után Agaton nem akarta magát elkötelezni Bizánc felé, ezért nem várta meg a császári megerősítést, azonnal felszenteltette magát. Hosszú idő óta ő volt az első egyházfő, aki megtagadta a megválasztás miatt fizetendő díjat Konstantinápolynak. A pápa politikája meggondolt volt, mert a későbbiekben még erőteljesebb lépéseket akart tenni a bizánci udvar befolyása ellen. Röviddel hivatalba iktatása után Rómába érkezett Szent Wilfred, yorki érsek, akit Theodorius Canterbury-i érsek jogtalanul távolított el hivatalából. Az angol főpap ügyének megvitatására Agaton zsinatot hívott össze a Lateránba. Itt megállapították, hogy Theodorius döntése valóban helytelen volt, így 679-ben Wilfredet visszahelyezték hivatalába. A koros pápa nemsokára pontifikátusának legjelentősebb döntését hozta meg. A hosszú hallgatás után el akarta ítéltetni a császárral a monotheletizmust. Ehhez egyetemes zsinatot akart összehívni. Ennek előkészítésére Rómában zsinatot tartott, amelyen kinevezte a pápai küldötteket, és pontosan megfogalmazta Szent Péter akaratát. Ezután IV. Konstantin császárnak írt levelet, hogy hívja össze a hatodik egyetemes zsinatot. Amikor a konstantinápolyi gyűlés véget ért, annak végső határozatát már Agaton nem írhatta alá. Azonban a zsinat részleteiről örömmel értesülhetett még halála előtt.
80. számú pápa
682 - 683
Szent II. Leó
II. Leó a hatodik egyetemes zsinat elfogadójaként vonulhatott be a történelembe. Ugyan a gyűlés határozatait Konstantinápolyban is elfogadták, IV. Konstantin császárral hosszas vitákba bonyolódott. Pontifikátusának fő eseménye a konstantinápolyi zsinat döntéseinek nyugati elfogadtatásaival kapcsolatos. A ravennai egyházszakadás orvoslása is az ő nevéhez kötődik. Azonban az új pápa úgy gondolta, hogy a bizánci császár megerősítésével teljes bizonyosságban lép trónra. De Konstantin nem akarta elfogadni az új erélyes pápa felszentelését. Leó ugyanis kijelentette, hogy elődjéhez hasonlóan ő sem hajlandó fizetni felszentelése alkalmából a császári kincstárnak. A már több mint 100 éve fennálló szokás megszakítása miatt több mint egy éves vita után szentelték fel Leót. Hivatalának elfoglalása után azonnal nekilátott a hatodik egyetemes zsinat döntéseinek elfogadtatásához. Leó pontifikátusa alatt rendeződött véglegesen a ravennai érsekség helyzete is.
81. számú pápa
684 - 685
Szent II. Benedek
Szent II. Benedek valamivel rövidebb mint két éves pontifikátusa alatt hihetetlen kitartással és szorgalommal segítette a bajba jutottakat, elesetteket, betegeket és szegényeket. Halála után ezért szentté avatták. Több egyházi épület restaurálása kötődik nevéhez. Konstantinápolyi kapcsolataiban is nagy eredményeket ért el. Szigorúan őrködött a hatodik egyetemes zsinat döntéseinek betartása felett. A pápai trónon első intézkedése volt, hogy meggyőzze a császárt a pápák megerősítésének reformjáról. A hosszú levélváltás, az esetleges viták ugyanis hosszú interregnumokat okozhatnak a római pápák pontifikátusának folyamatában. Ezért azt kérte az uralkodótól, hogy vagy szüntesse meg ezt a szokást, vagy bízza a megerősítés jogát a ravennai exarchára. A megállapodás ez utóbbi mellett született meg. A sikeres együttműködés alkalmából Benedek örökbe fogadta a császár két gyermekét, elfogadva azok egy-egy fürtjét Konstantintól. Uralkodása alatt fontosnak tartotta a konstantinápolyi zsinat által elítélt monotheletizmus elleni küzdelmet. Pontifikátusa alatt több templomot, szentélyt felújíttatott, de mindenekelőtt jótékonyságra tanította püspökeit, papjait.
82. számú pápa
685 - 686
V. János
V. János valamivel hosszabb pontifikátust hagyott maga mögött, mint egy év. A kilenc keleti származású egyházfő uralma vele kezdődött. Rövid uralkodásának sarkallatos pontja volt a jó kapcsolat a konstantinápolyi udvarral. Hivatalos egyházi ügyei mellett a szegények támogatójaként is tisztelték. Császári megerősítésre nem kellett várnia, miután azt Konstantin már korábban eltörölte. A jó bizánci kapcsolatok miatt a császár mérsékelte a szicíliai és calabriai egyházi birtokokra, patrimóniumokra kivetett adót. Ezen felül több olyan adót is eltörölt, ami az egyház kincstárát karcsúsította. Pontifikátusa alatt sikerült visszaszorítani a szardíniai egyház nagyfokú önállóságát. Azonban a sziget püspökeinek felszentelése nem tartozott ezen jogok közé. Így amikor Cagliari Citonatus Szardínia egyik püspöki székét Turrisnak adta, János közbelépett és kiterjesztette az Apostoli Szentszék hatalmát a szigetre is. Pontifikátusa alatt igyekezett támogatni a szegényeket, és ugyanezt elvárta klérusától is.
83. számú pápa
686 - 687
Konon
Konon rövid pontifikátusa egy évig sem tartott. Uralma alatt új császár került Bizánc trónjára, így teljesen új kapcsolatokat kellett felépítenie és újratárgyalni Róma és Konstantinápoly viszonyát. Amikor V. János pápa meghalt, a pápaválasztó zsinat két pártra szakadt. Az egyikben a klérus tagjai foglaltak helyet, míg a másik a hadsereg képviselőivel volt tele. A vita nem húzódott sokáig, ugyanis Konon személyében olyan egyházfőt találtak, aki mindenkinek megfelelt. Még uralkodásának kezdetén érkeztek meg Rómába a császári követek, amelyek értesítették a pápát IV. Konstantin haláláról, és gyermeke II. Justinianus trónra lépéséről. A birodalom új ura Konannak megírta, hogy elfogadja a hatodik egyetemes zsinat döntéseit, és mindenben követi majd apja gyakorlatát. Biztosítékként a császár újabb adókat engedett el az egyházat sújtó terhek közül. Röviddel trónra lépése után súlyosan megbetegedett.
84. számú pápa
687 - 701
Szent I. Sergius
I. Sergius egyike a kilenc keleti egyházfőnek, akik rendre követték egymást a pápai trónon. Megválasztásakor a több pártra bomló zsinat csak nehezen tudott egyezségre jutni. Több ellenpápa is fellépett pontifikátusának elején. Kiváló angliai kapcsolatai voltak, amelyeket pápasága alatt ápolt is, de ugyanez nem mondható el II. Justinianus császár udvaráról, akivel Sergius komoly összetűzésbe keveredett. Sikerült lezárnia a három fejezet elítélése miatti skizmát is. A zsinaton két tábor vitázott egymással. Az egyik a klérusé volt, míg a másik a római milíciáé. A vitát bonyolította, hogy a hadsereg Theodorust elismerte pápának, míg a klérus egyik archidiakónusa, Paszkál a ravennai exarchát megvesztegetve megszerezte annak támogatását. A két ellenpápa hamarosan egymás ellen kezdett versengeni. Theodorus elfoglalta a Laterán belső épületeit, míg a később érkező Paszkál a külső területeket. A két féktelen jelölt láttán a zsinat úgy döntött, hogy egy harmadik embert választ meg Szent Péter örökébe. A római nép által is támogatott Sergius pápa gyorsan kiűzte a Lateránból a két ellenpápát, és megkezdte pontifikátusát. Pápasága alatt számos kapcsolatot teremtett Angliával. Sergiusnak kevés örömöt okozott keleti politikája. II. Justinianus császár ugyanis 692-ben összehív a császári palota kupolatermben egy zsinatot. Justinianus szerint az ötödik és hatodik egyetemes zsinat egyaránt elfeledkezett összefoglalni a klérus fegyelmi kérdéseit. A zsinat legfontosabb határozata az volt, hogy az egyszerű papok felszentelésükig megházasodhattak, és hitvesi életet élhettek Isten szolgájaként is. Azonban a püspököknek nőtlenséget kellett fogadniuk. Sergius elítélte a császár levelét, és nem volt hajlandó elfogadni sem a trulloi zsinatot, sem a pátriárka jogait. A császár borzalmas haragra lobbant, amikor megkapta a pápa üzenetét, és tiszteket küldött Rómába, hogy Sergiust azonnal vigyék színe elé. De Itáliában az exarcha serege és a rómaiak is szembeszálltak a császári erőkkel, és megakadályozták a pápa elrablását. Justinianust elűzték trónjáról. Helyére egyik hadvezére, II. Leontiosz lépett. Ezzel a bizánci trón bizonytalanná vált, hiszen három év múlva Leontioszt is megfosztották trónjától. Ezért a császári kérések mögött már nem állt világi hatalom. Uralkodása alatt több bazilikát, templomot és kolostort is felújíttatott vagy építtetett. A hagyomány szerint ő vezette be a misébe az Agnus Deit, az áldozás előtti liturgikus éneket.

Hirdetés
Hasznos oldalak Impresszum Copyright Médiaajánlat Vélemény Oldaltérkép