Keresztény vallások összefoglaló oldala
Ajánlom az oldalt másnak Hozzáadás kedvencekhez
Főoldal Történelem Ünnepek Böngésző Gyermekeknek Galéria Fórum Eseménynaptár Archívum
Ön jelenleg itt van: Főoldal - Történelem - Pápák
Keresztény Magyarország Portál - Történelem - Pápák - Vallások összefoglaló oldala! - vallás, egyház, katolikus, református, evangélikus, teológus, templom, szent, egyháztörténelem, ünnep, szertartás, képeslap, fórum, hírek
Cecília napja
4 felhasználó online
0 tag, 4 vendég



Képek a galériából

Topor Márta  Septimus Severus-é
Születésnapra
Pápák

97. számú pápa
816 - 817
IV. István
IV. István rövid pontifikátusa alatt elődjének nyomvonalát követte, és megerősítette szövetségét a frank birodalommal. István első dolga volt, hogy az új frank uralkodót felkeresse levelével, de előtte esküt csikart ki a római nemességből, amelyben I. Jámbor Lajosnak fogadtak hűbéresi viszonyt. Ezután levelében tudatta Lajossal megválasztását, majd 816 őszén Frankföldre utazott. Októberben Reimsba érkezett az egyházfő, aki I. Lajost a Szent Római Birodalom császárává koronázta. A császár ékes ajándékokkal erősítette meg Frankföld és a Szentszék szövetségét. Ezután a pápai felkenést a császárok beiktatásának elengedhetetlen feltételének tartották. Ez egyértelműen a pápai hatalom erősödését jelentette, és Istvánnak sikerült elérnie Lajosnál, hogy az elismerje a pápaválasztás függetlenségét. Frankföldi látogatása során István átadta az érseki palliumot Theodulfnak, akit az Orléans-i egyházmegye élére nevezett ki.
98. számú pápa
817 - 824
Szent I. Paszkál
Szent I. Paszkál uralkodása során igyekezett elődjei politikáját követni, mégis pontifikátusára jellemző volt Róma és a frank uralkodók viszálya. Paszkál mindenáron fenn akarta tartani a Pápai Állam és az egyház függetlenségét. Rómában sem sikerült megszereznie a népszerűséget, és Bizánc is csak az egyházfő gondjait szaporította. Paszkál azonnal felvette a kapcsolatot a frank uralkodóval, I. Jámbor Lajossal, és tájékoztatta őt megválasztásáról, valamint biztosította az egyház támogatását. A kezdeti jó viszony hamar megromlott, ugyanis Lajos reformokat erőltetett a klérusra, átszervezte a kolostorokat és az egyházmegyéket. Ezt Paszkál nem nézte jó szemmel, hiszen ő a független egyház, a független pápaság híve volt. Rómában megalakult a frankellenes párt, amelynek maga a pápa is tagja lett. I. Lothár, Lajos fia házasságának alkalmából gazdag ajándékot küldött a császári udvarba. 823 tavaszán Lothár Rómába látogatott, ahol Paszkál április 5-én Lajos társcsászárává koronázta meg. Röviddel a frank trónörökös távozása után felerősödött a frankokat támogató rómaiak hangja. Közülük is Primicerius Theodor és veje, Leo Nomenculator a pápai palota magas rangú tisztviselői bírálták leginkább Paszkál politikáját. Az egyházfő szolgálói hamarosan megvakították, majd megölték a két tisztviselőt. A hír fölkavarta a frank császári udvart, és Lajos hamarosan számonkérte hívei halálát a pápán. A császári követek Paszkál bűnösségét firtatták, azonban a pápa eskü alatt vallott ártatlanságáról és arról, hogy a két férfi a pápai állam elárulója volt. Elődjeihez hasonlóan, Paszkálnak is akadt tennivalója a keleti egyházak területén. A császár, V. Leó felújította a képrombolást és a vele járó erőszakot. Paszkál követeket küldött a császárhoz, hogy ők térítsék jobb belátásra Leót. De a legátus nem tudott elérni semmit. A dühös császár több kolostort is feloszlatott, és a szerzeteseket száműzte Görögországból. A menekülő szerzetesek Rómában kerestek menedéket. Paszkál több kolostort is építtetett számukra. Rómában ezek mellett több templomot is építtetett. Ekkor épült a Santa Maria in Dominica, a Santa Cecilia és a Santa Prassede-templom is, amelynek Szent Zénó kápolnája híres csodálatos mozaikjairól.

99. számú pápa
824 - 827
II. Jenő
II. Jenő pontifikátusa a frank császárok római befolyásának diadalmenete volt. I. Lothár a frankok császára kiadta a Constitutio Romanat, amely merészen szólt bele az egyház ügyeibe. Eközben keleten ismét fellángolt a képrombolás. Rómában született, azonban egyebet nem lehet tudni Jenő életéről. Jenő elfogadta a Constitutio Romana pontjait, és megeskette a római népet, hogy a pápának esküdött hűség alapján elfogadják, és követik majd a frank császárok döntéseit. Eközben 820-ban Konstantinápolyban meghalt a pápa ádáz ellensége, V. Leó bizánci császár, és helyét II. Mihály foglalta el. Jenő elődjéhez hasonlóan legátust küldött a keleti császárhoz, hogy fenntartsa a Mihállyal kialakult jó kapcsolatot. Azonban a bizánci uralkodó a kezdeti engedmények és megegyezés után visszatért a képromboláshoz. Jenő követei hiába próbáltak meg mindent, hogy meggyőzzék a császárt, Mihály hajthatatlannak bizonyult. Az egyházfőnek több keletről érkező üldözöttet kellett befogadnia Rómába. Jenő segítette a szegényeket és elesetteket, és Róma több templomát is megújította. A Santa Sabina az elsők között újult meg. Nagy összegekkel támogatta a skandináv népek térítését is.
100. számú pápa
827 - 827
Bálint
Bálint pontifikátusáról -egyik legrövidebb- alig maradt fenn valami. Mindenképpen elődje nyomát követte, bár a Liber Pontificalis szerint uralma nem tartott tovább 40 napnál. Archidiakónusi rangban szolgált II. Jenő pápa alatt is, és a frankok támogatása mellett sikerült megőrizni népszerűségét. Így Jenő halála után, a klérus a római nép és a nemesség egyetértésével Bálintot választotta meg az egyház fejének. De az új uralkodó még alig tudta felvenni a kapcsolatokat a frank császári udvarral, I. Lothár gratulációja is már csak Bálint halálos ágyához érkezhetett meg.
101. számú pápa
827 - 844
IV. Gergely
IV. Gergely névbeli elődjeihez hasonlóan aktívan beleszólt a világi politikába, bár ez részben elkerülhetetlen volt. I. Jámbor Lajos császár trónjának utódlása felforgatta egész Európát, és a vitában gyakran Gergely csak eszköz lehetett. Uralkodása alatt Itáliának új ura lett, majd hamarosan az egész frank birodalom összeomlott. A Szent Római Birodalom élére Lothár állhatott, akit Gergely még abban az évben császárrá koronázott. Erőinek nagy részét lefoglalták ugyan a frank trónviszályok, majd Lothár féktelen uralkodásának csillapítása, de igyekezett vallási ügyekben is állást foglalni. Szigorúan felügyelte a pápai patrimóniumok jövedelemeit, és Campaniában új gazdaságokat telepített. Minden erejével támogatta Európa északi részének térítését. A hagyomány szerint Gergely vezette be a Mindenszentek ünnepét.
102. számú pápa
844 - 847
II. Sergius
II. Sergius pontifikátusáról a Liber Pontificalis különböző kiadásaiban másképp tudósít. De az bizonyos, hogy három éves uralkodása alatt Róma fenntartása volt az egyik legnagyobb feladata a meggyengült császár és a kalóz szaracénok támadása között. Amikor elődje meghalt, a római zsinaton az összegyűlt köznép egy diakónust, Jánost akart a trónon látni. De a nemesség Sergiust támogatta. A vita hamar harccá vadult, és egy időre János elfoglalta a Lateránt. A nemesség túlereje végül győzött. Hogy a zavargásoknak véget vessenek Sergiust sietve felszentelték. Az ellenpápát a nemesek ki akarták végezni, de Sergius közbenjárására kolostorba zárták. A gyors felszentelés miatt nem kérték ki a császár véleményét az új pápáról, és ezzel felrúgták a 824-ben a császárral kötött egyezményt. Így amikor I. Lothár fülébe jutott, hogy az egyház élére egy általa nem megerősített pápa került, fiát, II. Lajost sereggel indította a szent városba. A dühödt uralkodót végül sikerült kiengesztelni, és a nemesség is segített Sergiusnak kimagyarázni az egyezmény felrúgását. Lothár birodalma pusztulóban volt, így a császár seregei nem tudtak segíteni Sergiusnak, amikor a szaracénok hajóikkal végigdúlták a félsziget déli részét, és megostromolták Ostiát és Portot is. Róma csak az erős falaknak köszönhette, hogy az arab hódítók nem fosztották ki. Ebben az időben hatalmasodott el az egyházfőn a köszvény. Az ostrom idején mozgásképtelen lett, és a pápai teendőket testvére, Benedek albanói püspök látta el. Pontifikátusa alatt Rómában több templomot, vízvezetéket építtetett és a Lateráni palotát is felújította.

103. számú pápa
847 - 855
Szent IV. Leó
Szent IV. Leó pontifikátusának központjában a 846-os szaracén támadás sebeinek begyógyítása állt. A Római Hercegség területén sok nélkülöző volt ekkoriban, és a városok, templomok jelentős része is elpusztult. A csodatévőként tisztelt egyházfő jó kapcsolatokat ápolt az egykori Frank Birodalom uralkodóival, és Konstantinápollyal is. Amikor 846-ban a pogány szaracén hajóhad megtámadta a Római Hercegséget, mindent feldúltak, és az örök várost is csak erős falai védték meg a kalózok fosztogatásától. Ezért Leó fő feladatának tartotta a Pápai Állam újraépítését és a városok megerősítését. Kijavíttatta Róma falának sérüléseit, és felújíttatta a város 15 tornyát, amelyek már rég pusztulásra voltak ítélve. Ő volt az első pápa, aki fallal vette körül a Vatikán-dombot. A Tiberis folyó partján álló külvárosokat is megerődítette, azóta ezt a városrészt Civitas Leoninanak nevezik, vagyis Leó városának. A hatalmas építkezéseket a pápai patrimóniumokból nem tudta finanszírozni, így a császár és a hercegség lakóinak segítségével sikerült négy év alatt biztos védelmet emelni az örök városnak. A hatalmas falak épüléséről persze a szaracénok is tudtak, és 849-ben flottát szerveztek a szent város elfoglalására. Az egyelőre védtelen Leó szövetségre lépett Nápoly, Amalfi és Gaeta uraival, és az egyesült flotta Ostiánál legyőzte a pogány hadakat. Miután a falak felépültek, Leó újjáépíttette Porto városát, ahová a Szardíniáról elmenekült keresztényeket telepítette le. Az építkezések azonban nem álltak meg a falak befejeztével. Leó Itáliaszerte több templomot és szent helyet építtetett fel vagy újíttatott meg. Rómában helyreállította a Szent Péter Bazilikát, a Lateránt, az angol-szász palotát, rengeteg templomot, a Santa Maria Antiqua romjain felépítette a Santa Maria Nova templomot és a Quatuor Coronati kolostort is renováltatta. Uralkodása alatt három zsinatot hívott össze. Az elsőt 850-ben tartotta meg, amelyen jelen volt II. Lombardiai Lajos is, Lothár császár gyermeke. Leó a császárral egyetértésben Lajosnak ígérte a császári koronát. A gyűlésen egyéb fontos esemény nem történt. 853-ban tartotta meg egyik legfontosabb zsinatát, amelyen az egyházi fegyelem és tanulás kérdésében hozott fontos döntéseket. Igyekezett visszaszorítani a szimóniát, amely elődjei korában virágzott. Ekkor átkozták ki Anasztáz bíborost is. A klérusban többször is rendet kellett teremtenie. Amikor János, Ravenna érseke ellentétes döntéseket adott ki a pápa akaratával, Leó meglátogatta az engedetlen érseket, hogy jobb belátásra bírja. Alig sikerült Ravennában helyreállítani a rendet, amikor egy másik érsek, Reims-i Hinkmar is Róma ellen foglalt állást. Azonban Hinkmar problémáját már Leó nem tudta orvosolni halála miatt. Világi személyek is igyekeztek megkeseríteni Leó pontifikátusát. Leó azonban kiváló kapcsolatokat tartott fenn a konstantinápolyi udvarral. De a bizánci uralkodó mellett a pátriárkával, Methodiosszal már összetűzésbe került, amikor az felfüggesztette Aszbesztasz Gergely, szirakuszai püspök hivatalát, mert az egyházmegyéjét túl nyúlva intézkedett személyi kérdésekben. Nyolc évnyi uralkodás után végül 855. július 17-én meghalt.
104. számú pápa
855 - 858
III. Benedek
III. Benedek megválasztása ugyan kezdeti nehézségekbe ütközött, mégis nagy jelentőségű volt. A pápai primátus védelmezőjeként lépett fel a világi hatalmak ellen. Pontifikátusának ez volt az egyik alapja, a másikat még 846-ból örökölte. Ő is aktív részt vállalt a pogány szaracénok támadása után az újjáépítésből. Amikor Leó meghalt a római nép nagy többséggel Benedeket választotta meg egyházfőnek. De a városi nemesség I. Lothár császár és fia, II. Lombardiai Lajos kegyét lesték, ezért ők Benedek ellen foglaltak állást, és börtönbe vetették a bíborost. A császáriakat egy Leó által kiátkozott érsek, III. Anasztáz meggyőzte erényeiről, így őt emelték a pápai trónra. De ezúttal a köznép nem engedett a nemeseknek és a császárnak, és túlerővel kiszabadították Benedeket a börtönből, majd Anasztázt elűzve a trónról, 855. október 6-án pápává szentelték fel. A nyílt lázadással Lothár sem tudott mit kezdeni, ezért elfogadta Benedeket a Laterán élén. Ezzel megtört a császárok hatalma a pápák megválasztásában. Az eseménydús őszt maga mögött hagyva Benedek is felismerte a világi hatalom hanyatlását, és ezt a pápai primátus érvényre juttatásával akarta kihasználni. I. Lothár császár trónjának utódlásáért heves viták törtek ki gyermekei között. II. Lajos kapta Lombardiát és a császári címet, II. Lothár Lotaringia királya lett, és Kopasz Károlyé lett Burgundia területe. Benedek uralkodása alatt érkezett Rómába az angolszászok királya, Ethelwulf és gyermeke, a későbbi Nagy Alfréd. Benedek áldását adta rájuk és királyságukra. Több templomot is helyre állíttatott, és folytatta a Római Hercegség újjáépítését a szaracén rombolás után.

105. számú pápa
858 - 867
Szent I. Miklós
Szent I. Miklós a középkor egyik legnagyobb hatású keresztény vezetője volt, aki megbolygatta az egész kontinens politikai és egyházi életét. Császári támogatással került hivatalába, annak elsőbbségét mégsem ismerte el soha, és ellentét is támadt az udvar és Laterán között. A romlásnak indult keresztény erkölcsök védelmezőjeként lépett fel, makacsan védelmezte a házasság szentségét, és határozottan közbelépett az elvilágiasodott püspökök és egyházi méltóságok túlkapásaiba. Gyakran úgy emlékeznek meg róla, mint aki Rómához kötötte a nyugati egyházat. A keleti egyházakkal megromlott a pápa kapcsolata, olyannyira hogy 863-ban egyházszakadásra is sor került. Miklós több ügyet is le akart zárni ezért összehívta egyházának gyűlését. Ekkor végleg pont került az Apostoli Szentszék és az egyházmegyék vezetői között dúló vitára. Miklósnak sikerült elismertetnie hatalmát a nyugati világ minden érseke és püspöke felett. Újra a házasság szentségét hirdette, amivel haragra keltette Lothárt. Az egész egyházban hirdette Róma elsőbbségét, és ezért hamar szembe került Konstantinápollyal. Ráadásul a pátriárka trónját akkoriban törvénytelenül bitorolták, és ezért Miklós kiközösítette a keresztény egyházból a konstantinápolyi pátriárkát.
106. számú pápa
867 - 872
II. Adorján
II. Adorjánnak immár harmadjára ajánlották fel neki a megtisztelő címet, és ezúttal sem akarta elvállalni a keresztény egyház vezetését, de végül mégis rábeszélték az egyházfőségre. A 75 évesen trónra ülő Adorján minden erejével igyekezett lépést tartani energikus elődjével. A keresztény erkölcs és az egyházi rend jegyében közvetített Nagy Károly leszármazottjai között, és összehívta a nyolcadik egyetemes zsinatot. A bizánci egyház kérdéseinek megvitatására Baszileiosz levelet írt Adorjánnak, és megegyeztek, hogy 869. október 5-ére összehívják Konstantinápolyba a nyolcadik egyetemes zsinatot, vagyis a negyedik konstantinápolyi zsinatot. Ezen a gyűlésen megfosztották hivatalától Phótioszt, és kiközösítették az egyházból. Helyére Ignatioszt nevezték ki. Ezen a zsinaton rangsort is alkottak a keresztény egyház négy patriarchátusa között, vagyis a konstantinápolyit az alexandriai, antiókhiai és jeruzsálemi elé helyezték.
Ezen a zsinaton tehát hivatalosan véget ért a keleti és nyugati egyházak rövid egyházszakadása. A dicsőséges sikerek mellett azonban Rómának el kellett ismernie, hogy Bulgária a keleti rítusú kereszténységhez csatlakozik.
107. számú pápa
872 - 882
VIII. János
VIII. János a 9. század egyik legnagyobb alakja volt, aki elfoglalhatta az egyház legfőbb trónját. Tíz éves pontifikátusa során nem hagyta érintetlenül az egyház egyetlen részét sem. Kapcsolatai átszőtték a nyugati birodalmakat, és Kelet-Európa kialakuló államait is. Bizánccal jó kapcsolatokat tartott fenn, amire főként azért volt szüksége, mert a nagy nemzetközi befolyás ellenére saját háza tájékán sok ellensége volt. Rómában korrupt püspökök és hivatalnokok harcoltak uralma ellen, míg Itália déli részén a keresztény hercegek és a szaracénok is gyakran János ellen fordultak. János mindenképpen elődjei politikáját akarta folytatni, főként azokat az elveket akarta érvényre juttatni, amelyeket Miklós pápa neve jelzett. Ezen törekvését gyakran hangoztatta, azonban mégsem tudott mindig eleget tenni ennek az elvárásnak. Több lexikon és a hagyomány is úgy tartja, hogy János egyike a középkor nyolc meggyilkolt egyházfőjének. Azonban történelmileg ezt nem támasztja alá semmi.
108. számú pápa
882 - 884
I. Márton
I. Márton két évig regnáló egyházfőről nem tudunk sokat, az viszont bizonyos, hogy megpróbálta elődje, VIII. János pápa útját járni, de nem mindig sikerült megmaradni János ösvényén. Amikor VIII. János tisztázatlan körülmények között meghalt, a zsinat nagyon gyorsan, még aznap új pápát választott meg. Egyik legvisszásabb döntése az volt, hogy kegyelmet ajánlott a korábban kiátkozott Formosus püspöknek. Márton úgy gondolta, hogy ezzel a döntésével Rómában kevesebb ellenséges csoportosulás lesz. De a történelem később nem ezt bizonyította. Bizánccal megromlott viszonya, ugyanis erélyesen fellépett a visszaállított Phótiosz ellen. Márton küldött palliumot Fulk reimsi érseknek, és Alfréd király kérésére elengedte a Schola Anglorumot sújtó összes adót.
109. számú pápa
884 - 885
Szent III. Adorján
Szent III. Adorján egy olyan korban uralkodott rövid ideig, amikor Itáliát és egész Európát bizonytalanság és felfordulás uralta. Így nem csoda, hogy Adorján pontifikátusáról alig tudunk valamit. Valószínűleg csak átmeneti megoldásként választották meg az idős Adorjánt a keresztény egyház élére. A háborúk és pusztítás súlytotta félszigeten kitört éhínség idején Róma népének mindig segítséget nyújtott. 885 szeptemberében aztán Wormsba igyekezett kíséretével, mert III. Kövér Károly császár birodalmi gyűlést hívott össze ebbe a városba. A császár trónja utódlását akarta megtárgyalni a gyűlésen, és a szaracénok elleni küzdelemről is szó lett volna. De Adorjánt útközben utolérte a halál, amikor kíséretével Modena mellett haladt el.
110. számú pápa
885 - 891
V. István
Amikor V. Istvánt megválasztották, hogy vezesse a keresztény egyházat, nem kapott könnyű feladatot. A 9. század vége az egész kontinensen zavargásokat és fejetlenséget hozott. A pogány szaracénok sorozatos támadásai és a háborúk pusztítása hatalmas terheket rótt a kimerült egyházi kincstárra. Mégis István igyekezett mindenben megfelelni hivatalának. Pontifikátusa alatt Rómát több irányból is szorongatták. Egyrészt a félsziget déli része felől egyre közelebb nyomultak a muzulmán szaracénok, másrészt a keresztény hercegek is gyakran sértették meg a pápai állam határait. Ezen felül a Szent Római Birodalom császárai sem tudtak kellő segítséget nyújtani a pápának, hiszen III. Kövér Károlynak éppen elég volt saját udvarában rendet tartani. Ezen felül a konstantinápolyi pátriárka, Phótiosz is Róma ellen beszélt, egyre nagyobb hatalmat és függetlenséget követelve egyháza számára. István a rendteremtést Bizáncban kezdte. Pontifikátusának szinte állandó kísérője volt az Itáliában tomboló éhínség. A termés vagy a szaracénok támadása miatt pusztult el, vagy szárazság és sáskajárás tartotta üresen a raktárakat. A nép szenvedett, az egyházi kincstár pedig kongott az ürességtől. Így István személyes vagyonát árverezte el, és abból fedezte a nép étkeztetésének költségeit. Fizetett a rabok megváltásáért is, és a templomok, kolostorok újjáépítéséért. Többször közbe kellett lépnie az európai politikai élet történéseibe és egyháza dolgaiba. Elismerte Vak Lajost Provence királyának, ezzel véget vetve a hosszas trónviszályoknak, fogadta az angol zarándokok menetét, akik a dán uralom elől menedékért érkeztek Rómába. Megerősítette VIII. János pápa azon határozatát, hogy Morvaországban nem lehet szláv nyelven liturgiát mondani. 887-ben legnagyobb nyugati szövetségese, a császár hatalma is megingott. A keleti frankok királya, Arnulf ebben az évben megfosztotta trónjától III. Károlyt. A törvénytelen uralkodót a pápa nem ismerte el, ezért Rómának új szövetséges után kellett néznie. István a Spoletói Hercegségben találta meg a megfelelő partnert, így 891-ben III. Guidot császárrá koronázta.


111. számú pápa
891 - 896
Formosus
Formosus első teendői közé tartozott Spoletói Guido német-római császárrá való koronázása 892 áprilisában. További hirtelen intézkedéseihez tartozik a konstantinápolyi pátriárka, I. Photius elűzése után, hogy I. Baszileiosz bizánci császár fiát, Istvánt tegye meg pátriárkának. Elsimította a kölni és a hamburgi érsek ill. a brémai püspök közötti ellentétet is a 892-es frankfurti zsinaton. Formosus meggyőzte Karintiai Arnulfot arról, hogy szabadítsa fel Itáliát és segítse a pápai államot. 895 őszén Arnulf újabb itáliai hadjáratra vállalkozott és 896-ban Formosus német-római császárrá is koronázta. Azonban mikor Spoleto ellen vonult, szélütés érte és emiatt képtelen volt folytatni a hadjáratot. Formosus ugyanezen évben, április 4-én halt meg.
112. számú pápa
896 - 896
VI. Bonifác
VI. Bonifác az egyik legrövidebb pontifikátust magáénak tudó pápa. Rómában ekkoriban két párt versengett egymással, Bonifác is csak ennek a harcnak a bábja volt. Rómában látta meg a napvilágot, Hadrianus püspök gyermekeként. Már igen fiatalon az egyház szolgálatába állt, azonban pályája nem volt éppen zökkenőmentes. Kétszer is megfosztották az egyházi rendtől, egyszer szubdiakónusként egyszer pedig presbiterként. Mindennek ellenére amikor a botrányos uralkodású Formosus pápa meghalt, a római zsinaton a nép közfelkiáltással választotta meg az egyház élére, amit egyesek szerint a római párt buzdításának és lefizetésének köszönhetett. 896. április 4-én választották meg és 15 nap múlva, április 19-én már holtan találták rezidenciájában. A hivatalos álláspont szerint köszvényben halt meg, de elképzelhető, hogy a spoletoi párt útjában állt Bonifác, és gyilkosság áldozata lett.
113. számú pápa
896 - 897
VI. István
VI. János alig egy éves pontifikátusa a középkor egyik leglázítóbb regnálása volt. Istvánt leggyakrabban a hullazsinattal azonosítják, amely valójában egy politikai vita erőszakos lezárása lett volna. Pontifikátusának kezdetén főként a hivatal elfoglalásával, alapvető dolgokkal foglalkozott. Majd 897 januárjában hívta össze hírhedtté vált zsinatát, a később hullazsinatra keresztelt gyűlést. Ennek hátterében az állt, hogy a spoletoi párt végképp meg akarta semmisíteni a német-római császárt támogató rómaiak csoportját. Ezt politikai okokra lehet visszavezetni, ugyanis Formosus pápa ugyan császárrá koronázta a spoletoi herceget, Guidot, mégis az északi uralkodót, Arnulfot támogatta. Formosus rávette Arnulfot arra, hogy egyesítse koronája alatt Itáliát, és álljon a pápai állam mellé. Ez a terv egyben azt is jelentette, hogy a spoletoi hercegségnek el kell buknia. Arnulf sorra döntötte meg a félsziget északi államait, és amikor a hercegség ellen vonult, meghalt. Formosus ráadásul császárrá koronázta Arnulfot, miután Guido meghalt. István trónra lépésével a spoletoi párt elérkezettnek látta a pillanatot a visszavágásra. István császárrá koronázta Lambertet, Guido fiát, akinek anyja, Ageltruda a Karoling-dinasztia esküdt ellensége volt. Az ő hatására hívta hát össze István a hullazsinatot, amelyen mindenért Formosust tették felelőssé. Ezért az egyházfő kiásatta elődjének tetemét, felöltöztették pápai miseruhájába és így István bírósága elé citálták. A zsinat elismerte Formosus bűnösségét, és ezért semmissé nyilvánították minden döntését és intézkedését, kitörölték a pápák sorából. A holt Formosusról letépték díszes ruháját, levágták két ujját, amellyel áldást osztott, ezek után végigvonszolták Róma utcáin és belevetették a Tiberisbe. István kegyetlensége ellen fellázadtak a rómaiak, és elsöpörték a spoletoi párt túlerejét, az egyházfőt pedig börtönbe vetették, ahol augusztusban megfojtották.
114. számú pápa
897 - 897
Romanus
Romanusról a korabeli krónikák nagyon homályosan és keveset írnak a mindössze négy hónapon keresztül hivatalban lévő pápáról. A rómaiak olyan egyházfőt akartak választani, aki elítéli a hullazsinatot, és távol marad a spoletoi család befolyásától. Miután Romanus nyilvánosan kárhoztatta a becstelen zsinatot, 897 augusztusában pápává szentelték fel. Egyházfőként hivatalos formát akart önteni korábbi kijelentésének, azonban korai halála miatt erre már nem kerülhetett sor. Aktívan részt vett a világi hatalmi kérdésekben. A spoletoi hercegek oldalára állt, és Lambertet, Spoleto hercegét ismerte el császárnak. Ezzel csalódást okozott a rómaiaknak, és ezért megfosztották trónjától. A párizsi kódex alapján utolsó napjait szerzetesként töltötte, de nem lehet kizárni azt sem, hogy megölték.
115. számú pápa
897 - 897
II. Theodórosz
II. Theodórosz végre békét és rendet hozott a felbojgatott Lateránba. Több évtizede a legnépszerűbb pápa volt, jóságával, békeszeretetével megnyerte a klérust, és a népet is. Sajnos az egyik legrövidebb pontifikátust tudhatta magáénak. 20 napon keresztül uralkodhatott, halála előtt. Pontifikátusának legjelentősebb eseménye volt, hogy semmissé nyilvánította a hullazsinat döntéseit, és Formosus pápa meggyalázott emlékét is megpróbálta helyreállítani. Személyes nyomására a hullazsinaton résztvett klérus elvetette annak döntéseit, és Formosus rendjét állították vissza. A Tiberisen végigvonult árhullám partra vetette a meggyalázott egyházfő holttestét, így azt nagy tisztelettel újratemették a Szent Péter Bazilikában. Az idő rövidsége miatt másra már nem maradt ideje, még decemberben meghalt.
116. számú pápa
898 - 900
IX. János
IX. Jánosnak a század utolsó egyházfőjének több döntése és cselekedete is fennmaradt. A spoletói hercegeket támogató pápa igyekezett rendbeszedni a megtépázott egyházi rendet, és egész Itáliában rendezni próbálta a háború okozta sebeket. János első intézkedései között száműzte Sergiust Rómából, és kiátkozta ellenlábasát. Ezek után buzgón nekilátott helyre rakni a felborult egyházi rendet. Kánonba vették, hogy a gyalázatos hullazsinat döntéseit semmisnek nyilvánítják, és annak pontjait elégették. Formosust pedig újra visszaállították a pápák sorába. A klérus minden olyan tagját, akiket VII. István törvénytelenül megfosztott rangjától, visszaállította eredeti hivatalába. Az egyházi állam területén törvénytelennek és büntetendőnek minősítette az elhunyt pápák és püspökök palotáinak kirablását. Az egész keresztény egyház nevében Lambert császár mellé állt, ellenezve a spoletoi trónra törő I. Berengár követelését. János némiképp átalakította a pápaválasztás szabályait is, ugyanis a császári követek jelenlétéhez kötötte a törvényes választást. Ezt János a város ellenséges pártjainak megfékezése érdekében rendezte kánonba. Ravennában tartott zsinatán főként az itáliai népek közötti erőszakot akarta visszaszorítani. Ezen felül támogatta a szerzetesrendeket, és ekkor erősítette meg Monte Cassino kolostorának kiváltságait. Egyik legjelentősebb döntése volt, hogy Morvaországnak önálló és független egyházi szervezetet biztosított. A morvák fejedelme levelet írt Jánosnak, amelyben lejegyezte, hogy a szomszédos német császárság túlzott befolyással rendelkezik Morvaország felett, mivel az egész ország területe német püspökségek irányítása alatt áll. A levélben önálló morva egyházi hierarchia kialakítását kérte a fejedelem a pápától. A császár nyomására több német püspök is fenyegető levelet írt a Lateránba, de ezeket János el sem olvasta. 899-ben egy metropolitát és három püspököt szentelt fel, akik Morvaország egyházi életét vezették. Igyekezett békét teremteni a konstantinápolyi pátriárkák között a trónért kitört vitában.
Hirdetés
Hasznos oldalak Impresszum Copyright Médiaajánlat Vélemény Oldaltérkép