(Ordo S. Basilii Magni)

A rend alapítása a keleti szerzetesség Pachomiusz (287-347) mellett legnagyobb egyénisége, Nagy Szent Bazil (329-379) nevéhez fűződik. A gazdag családból származó Baszileiosz Egyiptom, Szíria és Palesztina szerzetes telepein ismerkedett meg az aszkétikus életet élő remetékkel.
Szülőhelyén, a kappadókiai Neocaeserea mellett ő is remete életet kezdett. Több százan csatlakoztak hozzá, így anachoreta (remete) magányát a cenobita (közösségi) élettel kellett fölváltania. Nazianzi Szent Gergely közreműködésével két Regulát szerkesztett, egy hosszabbat és egy rövidebbet. A hosszabb, a szerzetesi élet alapelveit kérdve kifejtő szabályzat az alapja mindmáig a keleti szerzetességnek. Az aszkézis célját az ember megszentelésében látta. A szerzetestől mindenekelőtt engedelmességet kívánt, de hangsúlyozta a szegénység és a tisztaság követelményeit is. Még nem ismert meghatározott időtartamú újoncidőt; a szerzeteseket a kezdők, a közepesek és a tökéletesek osztályába sorolta. Előírta a fogadalomtételt, de megkövetelte a világról való teljes lemondást. Később ebből alakult ki az ünnepélyes fogadalom. Szerzetesei földművelő és kézműves munkából éltek. A Regula megengedte, hogy a kolostorban gyermekeket, főképp árvákat neveljenek. Előkelő helyet biztosított a szegények és a betegek iránti szeretet gyakorlásának.

Nagy Szent Vazul rendjének terjedését az iszlám előretörése állította meg.
A megmaradt kolostorok a XI-XII. századtól az orthodoxia fennhatósága alá tartoztak. A rend újjászervezésére a Breszt-Litovszki unió után került sor. A Rómához tartozó keleti szertartású szerzettesek először Ukrajnában, majd Litvániában kezdték el ismét az ősi monachális életet. 1772-ben a rendnek már négy tartománya működött (Lengyelország, Litvánia, Oroszország és Ausztria). A bazilita rend modern megújítása XIII. Leó pápa nevéhez fűződik.

Magyar földön már Szent István előtt megjelentek a bazilita szerzetesek. A XI-XII. században számos görög szertartású monostor működött hazánkban. Híres volt marosvári rendházuk, továbbá Oroszlámos és Szávaszentdemeter monostora. A hanyatlás a XIII. században, a latin szertartás térhódításával következett be. Az I. András által alapított visegrádi kolostor 1221-ben szűnt meg. Az utolsó bazilita kolostorokat a tatárjárás pusztította el. Korjátovics Tódor herceg, Podolia fejedelme telepítette meg ismét őket a Munkács melletti Csernekhegy monostorában, 1360-ban. E monostor elöljárója 1733-ig egyben a munkácsi egyházmegye püspöke is volt. A rend számos házából II. József mindössze nyolcat hagyott meg.

A baziliták 1749 után kerültek Máriapócsra, a templom építése 1731-ben kezdődött meg. Vele párhuzamosan épült a monostor, 1950-ig a bazilita szerzetesek szolgálták itt a környék lakosságát és a könnyező Szűzanyához érkező zarándokokat; a parochiai iskola mellett 1777-től középfokú iskolákat is vezettek.

Nagy Szent Vazul Regulája szellemében a magyar bazilita szerzetesek első számú feladata az életszentségre, vagyis az Isten- és emberszeretetre való kitartó törekvés.
A Rend mindvégig őrizte a hagyományos aszkétikus gyakorlatokat: böjt, virrasztás. Közösen végezték az egész zsolozsmát, s mindenkor készen álltak a lelkipásztori szolgálatra. Számos népmissziót és lelkigyakorlatot tartottak külföldön is. Szolgálatuk kiterjedt a szociális élt területére: rendszeresen gondoskodtak a környék szegényeiről. Az első világháború után földet, területet adtak át, ahol idővel több utcasor épült. A történelmi Magyarország területén fennálló magyar tartomány 9 monostort foglalt magában a következő helyeken: Munkács, Máriapócs, Ungvár, Krasznibród, Bukóchegy, Bikszád, Misztics, Kisberezna és Husztboronyán. Trianon után mindössze Máriapócs maradt meg.

A magyar bazilita szerzetesek 1933-bn Hajdúdorogon, 1946-ban Makón és 1948-ban Kispesten nyitottak házat. Az Apostoli Szentszék 1947-ben állította föl önálló magyar szent István tartományukat. Lelkipásztori és oktató munkájukban a bazilissza nővérek voltak elsőszámú munkatársaik.
1950-ben a magyar bazilita tartománynak 39 tagja volt.
A következő, Nagy Szent Vazul regulája szerint élő rendeket ismerjük:

Ordo Basilianus Italiae (alapítva 1579)
I-00046 Róma Grottaferrata
Tel.: 06-945-93-09
A tagok létszáma 5 házban 50 (1989-es adat)

Ordo Basilianus S. Josaphat (alapítva: 1631)
I-00153 Roma - Via S.Giosafat, 8
Tel.: 06-578-03-62
42 házban, 307 szerzetes

Ordo Basillianus Ssmi Salvatoris Melkitarum (alapítva: 1684)
Libanonban 29 házban 120 szerzetes.

Ordo Basillianus S. Joannis Baptistae Soaritarum Melkitarum
(alapítva 1697)
Libanonban 5 házban 57 szerzetes

Ordo Basilianus Aleppensis Melkitarum (alapítva 1697)
Libanonban 10 házban 46 szerzetes.
A bazilita rend legismertebb szentje az ukrán származású szent Jozafát püspök (1580-1623), az "egység" vértanúja.

Magyarországi cím:
Dudás Bertalan O.S.B.M. (?)
4546 Anarcs,Kossuth L. u 42.