(Petits Fréres de Jésus)

1926-ban öt francia fiatal - René Bazin: A Szahara szíve című művét olvasva - "fölfedezte" Charles de Foucauld-t (1858-1916). Felkutatták Lelki írásait (Écrits spirituels), majd tanulmányozni kezdték a szaharai remete 1899ben megfogalmazott szerzetesi szabályzatát (Régle). Sok ima és reflexió után kezdett világossá válni hivatásuk: Charles de Foucauld nyomába lépve közös életet kezdenek a Szaharában, hogy mohamedán testvéreik között "egész életükkel kiáltsák az Evangéliumot", jelenlévővé tegyék számukra Jézus szeretetét. Két éven át arab nyelvű tanulmányokat folytattak a fehér atyák tuniszi Arab Irodalmi Intézetében, majd egy trappistáknál végzett hosszú lelkigyakorlatok során René Voillaume megfogalmazásában papírra vetették leendő közös életük alapelveit: eucharisztikus szemlélődő élet, Názáret szellemben, az iszlám világában, nyitott testvéri szeretet minden ember, különösen a legszegényebbek és elhagyatottabbak iránt.

1933. szeptember 8-án a párizsi Montmartre bazilikában öltötte magára az öt fiatal Charles de Foucauld egyszerű remeteruháját. Közös újoncévüket a dél-oráni El Abiodh Sidi Cheikh helységben kezdték meg. Néhány év alatt ég közelebb kerültek Charles de Foucauld sajátos karizmájának megértéséhez, s ily módon fokozatosan eltávolodtak a monasztikus (zárt, kolostori) életformától. Názáret lett az eszményük a maga jézusi egyszerűségében, hétköznapi voltában és emberközelségében.

A világháború után robbanásszerűen nőtta hivatások száma. 1947-ben a francia Aix-en-Provence-ban megalakult az első munkás testvéri közösség. Az elkereszténytelenedő Európának szüksége volt Názáret egyszerűségére. 1960-ban már 20 nemzethez tartozó 216 kistestvér élt 45 testvéri közösségben.
Céljuk kikristályosodott: a názáreti Jézus rejtett, munkás életét akarják utánozni, Jézus egyetemes szeretetét közvetíteni a legszegényebbek felé. Életük középpontja az Eucharisztia.

Hárman-négyen élnek együtt, bérlakásban, parasztházban, maguk emelte barakkokban...
Fizikai munkával keresik meg kenyerüket: gyárban, bányában, halászhajón, teherhordó munkásként, földművesként, bérmunkásként stb. Olyan helyeken telepednek meg, ahová másképp nehezen jut el a jézusi örömhír, azok társaságát keresik, akiket a társadalom lenéz, megvet vagy egyenesen üldöz. Szemlélődő életet folytatnak. Hosszabb-rövidebb időre rendszeresen remeteségbe vonulnak.

Életmódjukat a nyitottság jellemzi. Vendégszeretők, teljesen belesimulnak környezetükbe, minden vonatkozásban azonosulnak azzal a néppel, csoporttal vagy kultúrával, amelynek közepette Jézus szeretetét akarják láthatóvá tenni.

A kistestvérek kongregációja 1968-ban nyerte el a pápai jóváhagyást. Az Egyház elismerte a kistestvérek sajátos küldetését: "A Názáreti Jézust követve szemlélődő életet élnek azok között, akiknek se nevük, se befolyásuk nincs a világban. Názáretnek ez a szegény, észrevétlen és munkás élete szerzetesi életüknek lényegét s nem csupán keretét alkotja" (Konst.3.)

Valamennyi kistestvér alapos teológiai képzésben részesül: csak néhányat szentelnek pappá, hogy biztosítsák a közösség liturgikus szolgálatát.

Istentiszteletnél szürke köpenyt viselnek, rajta posztó szív és kereszt, egyébként a legegyszerűbb munkásruhában járnak, megkülönböztető jelük csupán egy kis fémkereszt.

1989-ben a kistestvérek száma 266 volt, 45 ország 84 testvériségében, 33 nemzet képviselői.

A szerzetesi kiképzés menete a következő: az érdeklődő fiatal minden további elkötelezettség nélkül megismerkedik egy-egy testvériség életével. Néhány hónapos közös élet után kezdheti meg az egyéves noviciátust (rendszerint Spanyolországban). E próbaidő után 3 évre szegénységet, tisztaságot és engedelmességet fogad a kistestvérek Konstitúciói szerint. Ezt a fogadalmát még egyszer megújítja 3 évre. Közben teológiai tanulmányokat folytat. A noviciátus után 6 évvel tehet örök fogadalmat.
Az alexandriai általános káptalan a kongregáció központját Londonba helyezte át:

97 Sudbaourne Road - London SW25AF - England
Tel.: 01-733-7583

Közelebbi cím:
Herbert Hartl (?)
A-1050 Wien - Arbeitergasse 18/111/16