(Ordo Fratrum Minorum Capucinorum)

A kapucinusok a ferencesekkel és a minoritákkal együtt Assisi Szent Ferenc első rendjét alkotják. A teremtett világ szeretete, evangéliumi világszemlélet, mindenre kész szolgáló szeretet, feltétlen engedelmesség jellemzi szerzetescsaládjukat.
Assisi Szent Ferenc életeszménye nem kevesebb, mint maga a teljes evangélium Nem csoda, ha rendje gyakran szorult reformra, megújulásra, a Poverello elgondolásához való visszatérésre.
A legutolsó nagyarányú reform a XVI. században ment végbe: Matteo da Bascio (+1552) obszerváns ferences, társaival vissza akart térni a teljes szegénység eredeti eszményéhez, Szent Ferencet még külsőleg is utánozva (csuklya, szakáll). A csuklyától (caputium) kapták a nevüket: kapucinusok. Önálló renddé csak 1619-ben alakultak, de akkor rendkívül gyorsan elterjedtek. Rendi szabályukat VIII. Orbán pápa hagyta jóvá 1643-ban.
Száz évvel az alapítás után a kapucinus rendnek már 50 tartományban 1500 kolostora volt, a rendtagok száma pedig elérte a 24 000-et. Különösen a reformáció idején tevékenykedtek nagy eredménnyel. Abban a században kb. 500 kapucinus szenvedett vértanúságot.
Az elsők között indultak az új világba is; észak-amerikai missziójuk egyik emléke San Francisco városa, ami az egykori kapucinus telepről kapta a nevét.
Működtek Dél-Amerikában is, főképp Brazíliában, továbbá Kis-Ázsia országaiban, és Kínában, Japánban. Ezekben a keleti országokban is sok kapucinus adta életét Krisztusért. Soha nem látott kibontakozást hozott a XVII. és XVIII. század: 165 tartományban a kolostorok száma 1677-re, a rendtagoké pedig 70 000-re emelkedett.
A francia forradalom az ottani, a szekularizáció pedig a többi európai tartományt tizedelte meg. A kapucinus rend reformjára a XIX. században került sor; XIII. Leó ismét egyesítette a különféle irányzatokat, és helyreállította a kapucinus rend belső lelki egységét.

A kapucinus rend így határozza meg célkitűzését: Krisztus szoros követése aszkézisben és apostoli szolgálatban, a legszigorúbb ferences hagyományok szellemében.

A rend tagjainak létszáma: 1629 kolostorban 11 844 kapucinus (1989-es adat).

A legismertebb kapucinus szentek:
Cantalicei Szent Félix (1515-1587)
Sigmaringeni Szent Fidél (177-1622)
Viterbói Szent Kriszpin (1688-1750)
Brindisi Szent Lőrinc (1599-1619) egyháztanító, tábori pap 1601-ben Székesfehérvár visszavételénél
Parzhami Szent Konrád (1818-1894) kapustestvér
Castelnuovói Szent Lipót (1866-1942)
Avianói Márk (1631-1699) fő ihletője volt I. Lipót törökellenes hadjáratainak, részt vett Buda felszabadításában.

Magyar földön a kapucinus rend 1674-ben vetette meg a lábát. Bazin után következett: Pozsony (1676), Buda (1692), Mór (1695), Tokaj (1712), Nagyvárad (1727), Bodajk (1741), Tata (1744), Besnyő (1763). E házak nagy részét II. József megszüntette. Az újjáéledt tartomány kolostoraiból Trianon után a budapesti (Fő u. 32.), a móri, a tatai és a máriabesnyői maradt meg. A harmincas évek újabb kolostort nyitottak Szentesen, Békéscsabán, Nagymágocson. A hét kolostor mellett plébánia is működött. 1950-ben a magyar rendtartomány létszáma 71 volt.
1989 végén az újjászerveződő magyar kapucinus tartomány tagjainak száma 40, közülük tízen újoncidejüket töltötték. Lelkipásztori tevékenységet folytatnak Budán (Fő utca), Máriabesnyőn, Tatán és Móron.

A Kapucinusrend központi háza:
Via Piemonte, 70
I-00187 Róma
Tel.: 06-474-0643

A magyar rendtartomány címe:
Huszár Dezső Viktriciusz O.F.M.Cap (?)
1011 Budapest, Fő utca 32.
Tel.: 06-1-135-9977