Keresztény vallások összefoglaló oldala
Ajánlom az oldalt másnak Hozzáadás kedvencekhez
Főoldal Történelem Ünnepek Böngésző Gyermekeknek Galéria Fórum Eseménynaptár Archívum
Ön jelenleg itt van: Főoldal - Történelem - Szerzetesrendek
Keresztény Magyarország Portál - Történelem - Szerzetesrendek - Vallások összefoglaló oldala! - vallás, egyház, katolikus, református, evangélikus, teológus, templom, szent, egyháztörténelem, ünnep, szertartás, képeslap, fórum, hírek
Jolán napja
3 felhasználó online
0 tag, 3 vendég



Képek a galériából

magyarországi látogatás
I. Világháborús hadikereszt, Mélykút
Szerzetesrendek

Orsolyiták O.S.U.
(Ordo Sanctae Usulae)

Alapította: Merici Szent Angela az itáliai Brescia városában 1535-ben, Szent Ágoston Regulájának szellemében.
Rendjét a IV. században vértanúhalált szenvedett ír királylányról, Szent Orsolyáról nevezte el. A Szent Orsolya Rend 1544-ben nyerte el a pápai jóváhagyást.
Merici Szent Angela 1474-ben született Itáliában, a Garda-tó partján fekvő Desenzanóban. Imában, testvéri szeretetszolgálatban eltöltött évek és számos vezeklő zarándokút után 1535-ben hozta létre a Szent Orsolya Társaságot.
Társai egy ideig otthon éltek családjuk körében, szerzetesi ruha nélkül, de az evangéliumi tanácsok szerint. Feladatuk a női ifjúság nevelése volt. Angelának különös gondja volt a szegény sorsú leányok nevelésére. Bresciában halt meg 1540-ben.
1807-ben avatták szentté, szobra megtalálható a római Szent Péter bazilika szent-galériájában.

Leányainak hagyott "végrendelete":

"Legyetek a Keresztrefeszített eleven képmásai!"
Rendjének jelszava: "Mindent a megfeszített Jézusért!"

Szent Angela leányai az 1600-as évek elején a következő országokban indították meg a leánynevelést: Franciaország, Németország, Németalföld, Ausztria, Magyarország, Csehország és Itália. Vértanúságra is készen egy csoport francia orsolyita az észak-amerikai indiánok közé indult Marie de I'Incarnation vezetésével (1639). A következő században eljutottak Braziliába, Görögországba, Írországba, Lousisianába és a Balkánra. A francia forradalom kb. 300 orsolyita kolostort szüntetett meg, és számos orsolyita vértanút adott az Egyháznak. A XIX. század elejétől újabb világrészeket "hódítottak" az orsolyiták. Kolostorokat és iskolákat nyitottak Dél-Afrikában, Angliában, Ausztráliában, Spanyolországban angol Guayanában, Indonéziában, Mexikóban, Lengyelországban, az USA területén és Venezuelában.

1900-ban a Szent Orsolya Rend mindaddig független kolostoraiból 63 Unóra lépett, s megalkották a rend központi szervezetét. Ez a század újabb apostoli területeket nyitott meg Szent Angela leányai előtt. Alapítások jöttek létre - többek között - Argentínában, Bolíviában, Chilében, Botswana, Kamerun, Kongo, Kenya, Madagaszkár, Szenegál, Uganda, Zaire és Zambia területén, Dániában, Finnországban, Svájcban és Málta szigetén; Ázsiában megnyitotta előttük kapuit Kína, India, Japán és Thaiföld.

1989-es adatok szerint a Római Unióhoz nem tartozó orsolyiták száma 1761, 41 egymástól független kolostorban.
Az ún. Uniós orsolyita nővérek száma 2835, az öt világrész 256 intézményében.
A vértanú Szent Orsolya és Krisztus szeretetében égő Szent Angela nyomában járt sok ezer orsolyita közül néhány:
Marie Guyart, a Megtestesülésről nevezett Boldog Mária (1599-1672); Kanada apostola, az "új világ Szent Teréze".
Boldog Ursula Ledochowska (1865-1939) a "szürke orsolyiták" kongregáció alapítója.
Boldog Blandina Metan (1883-1918), Kalvarienbergi nővér, tanítónő.
Dorothy Kazel clevelandi orsolyita, El Salvadorban a menekülteket szolgálta:
1980. december 2-án három társával együtt meggyilkolták, 41 éves volt.

Margueirita Dreadley angol orsolyita a zaire-i Dakwában működött; amikor megtámadták a missziót, a bennszülött nővérek helyett önként a gerillák kezébe adta magát. 1964. november 24-én, 53 éves korában agyonverték.

Magyrországra Szelepcsényi György prímás hívta meg az orsolyitákat 1675-ben. Pozsonyban nyitották meg első iskolájukat. Az alapítások aztán így folytatódtak: Kassa (1698), Varsad (1703), Nagyszombat (1724), Győr (1726), Nagyszeben (1733), Sopron (1747), Nagyvárad (1772), Kisvárda (1918), Bácsa (1923), Eger (1928), budapesti tanulmányi ház (1936), Pincehely, noviciátus (1942).
A független kolostorokban 1950-ig 130 orsolyita nővér élt. A magyar uniós orsolyiták száma ugyanekkor 350 volt. Erdélyben 1947-ben lett sorsuk a teljes szétszóratás.

Jelszavuk és életeszményük nem változott: Cor Unum et anima una! Serviam!
Egy szív és egy lélek! Szolgálok!

Anyaházuk:
Via Nomentana, 236
I-00162 Roma
Tel.: 06-832-3028

Címük:
Molnár Márta (?)
1016 Budapest, Gellérthegy u. 3. 1. 5.
Kanyó Ilona (?) 9400 Sopron, Orsolya tér 2.

Az orsolyita hivatás kibontakozásának több szakasza van. Az ismerkedés során az érdeklődő kapcsolatba lép az orsolyita közösséggel, találkozik az elöljárókkal. Ezt követi a jelöltség. A jelölt részt vesz a nővérek életében, közös imáján, megismerkedik az apostoli tevékenységgel, s megvizsgálja, mindez megfelel-e Isten benne hangzó hívásának. A noviciátus szükséges "sivatagi idő". Két évig tart. Az újoncnővér elmélyed Jézus Krisztus szeretetének megismerésében és igazolja, hogy vállalja feltétlen követését. Az ideiglenes fogadalom után következik a 3 évi junioratus. A fiatal nővérnek folytatnia kell szerzetesi tanulmányait, szakképzését. Meg kell találnia a szemlélődés és a tevékenység harmonikus egységét. Bekapcsolódik a nevelői munkába. Ezután következik az örök fogadalom.
Hirdetés
Hasznos oldalak Impresszum Copyright Médiaajánlat Vélemény Oldaltérkép