(Elisabethinae)

Alapítója: Appolonie Rademacher, Aachen, 1626.
Jelszavuk: Segítsünk, mint Szent Erzsébet!
Lelkiségük: Szent Erzsébet és Szent Ferenc szellemében vidám istendicséret és emberszolgálat, egyszerű életvitel, bensőséges közösségi élet. Életeszményük a szemlélődő és tevékeny élet szintézise.

Magyarországon Esterházy Imre hercegprímás meghívására először Pozsonyban telepedtek meg 1744-ben. Budára II. József küldött Bécsből 18 Erzsébet-apácát azzal a céllal, hogy a polgárság számára legyen egy női kórház. Az első csoport 1785. november 6-án érkezett Budára. A magyar hivatások jelentkezésével a Fő utcai Erzsébet-kolostor és kórház függetlenné vált. A nővérek száma 1927-ben 39, 1941-ben 62 volt. Az újpesti közkórházban is ők végezték az ápoló szolgálatot.
A feloszlatáskor 69 Erzsébet-nővérnek kellett távoznia.

Az Árpád-házi Szent Erzsébet lelkisége és Szent Ferenc reguláris harmadrendi szabálya szerint élő betegápoló és szegénygondozó apácák Európa-szerte 15 egymástól független kolostorban teljesítik szent hivatásukat.

Napirendjük: reggel fél hatkor zsolozsma, szentmise és elmélkedés, egész napos betegszolgálat, közös esti zsolozsma és pihenés.
A szerzetesi kiképzés 6-12 hónap jelöltidővel kezdődik. A beöltözést 2 éves újoncidő követi az első fogadalom 3 évre szól, utána jön a végleges önátadás, az örök fogdalom.

Magyarországi cím:
Kovács Hilda, M. Ágota (?)
1012 Budapest, Márvány u. 1/B.
Tel.: 06-1-175-1718

1990-ben negyedszáz Erzsébet nővér szervezi újjá a közösségi életet. Az új jelentkezőkkel együtt azt tervezik, hogy volt kórházukban, ami jelenleg szociális otthon, szervezetten is bekapcsolódnak a főleg magatehetetlen idős emberek gondozásába.