lds forrsa a kereszt. Gyzelem a keresztben

Mirt van betegsg, szenveds, hall? Ez a krds minden ember letben felmerl.
Az szvetsg a betegsget Isten bntetsnek tartotta. Sajnos, ez a bntet istenrl alkotott kp mg ma is sokakban l. Pedig Isten, szeret mennyei Atynk Krisztusban olyan Istenembert kldtt a fldre, Aki a mi betegsgnket viselte, a mi fjdalmaink nehezedtek r, a mi bneinkrt szrtk t s az sebei szereztek neknk gygyulst. (v. Izajs 53,4-5)
A szenveds nem bntets, hanem rszeseds Jzus Krisztus megvlt szenvedsbl.
Hogyan lem ezt meg?
gy tekintek betegsgemre, hogy kaptam egy szlkt, egy kis darabot Jzus Krisztus keresztjbl. Nekem ezt kell vinni. n erre a keresztre mondok igent, s hiszem, hogyha a keresztemet tlelve Jzussal viszem, akkor ebbl is lds, gymlcs fakad. A szenveds vgs soron mindig misztrium marad. Ezt a titkot egszen nem tudjuk megfejteni.
Jzus nem magyarzta meg, hanem igent mondott r, szeretettel elfogadta, szenvedett, egszen a kereszthallig.
n is a megfesztett Jzusra nzek a szenveds riban s a kereszten fgg, tehetetlen, nma Jzus nekem szl, tant, btort, vigasztal, bkt ad a szvembe.
Arra gondolok, amikor tehetetlenl fekszem gyamon, s szeretnk dolgozni, mozogni, hogy Jzust a kereszten szgek tartjk fogva, n pedig knyelmes fekhelyen vagyok. Engem, ha szksges orvosok, polk trdse vesz krl, t gnyold tmeg ksrte.
Jzusra szgezett tekintetem minden megprbltatsban ltet, bkt ad erforrs. Vele biztonsgban vagyok, ha bren vagyok, ha alszom. t tlelve nem flek, ha mtt eltt llok-jvm, sorsom szeret, gondvisel Istenem kezben van.
II. Jnos Pl ppa mondta: „A hv ember tudja, hogy szenvedsvel sajtos kincs birtokba jutott, amivel Isten kegyelmi rendjben msoknak is hasznra van, hogy trelemmel viselt szenvedst felajnlhatja azokrt, akik kedvesek a szvnek. Megnyerheti szmukra Isten irgalmt.”
Szent Pl apostol gy tekintett a megprbltatsaira, mint amelyek kiegsztik Krisztus szenvedst.
A betegsget Isten felhasznlhatja arra is, hogy ezen keresztl lpjen be egy ember letbe, kerljn vele egyre szorosabb kapcsolatba, hogy t is megmentse, s nmagt neki ajndkozhassa.
Egy brtnmisszis ltogatson mondta egy eltlt. vek ta romlik a ltsom. Lehet, hogy megvakulok, de nem bnom, mert most talltam meg Jzust. Ez az ember mosolygott, megksznte betegsgt, mert az igazi kincset, az igazgyngyt, a legnagyobbat, Jzust, a betegsgben, a brtnben megtallta. Ez Jzus Krisztus diadala a betegsg, a bn felett.
Szeretnm megragadni az alkalmat, hogy hlt adjak Istennek azokrt az orvosokrt, s egszsggyi dolgozkrt, akikkel letem folyamn kapcsolatba kerltem. letkre, munkjukra Isten ldst krem.

Imrik Zoltnn, Marika nni
www.laudetur.hu

Urunk sznevltozsa

A sznevltozs trtnete (Mk 9,2-8; Mt 17,1-9; Lk 9,28-36) a szinoptikus evangliumokban kzponti helyet foglal el. Ezt megelzen Jzus sok csodt tett mr, tantotta az embereket, oktatta tantvnyait, s most fellebbenti a ftylat igazi kiltrl. A csodlatos ltomsban hrom kivltsgos tantvnya betekintst nyerhet Jzus letnek s kldetsnek igazi, mlyebb titkaiba. Azok, akik hozz legkzelebb llnak, s akik leginkbb ragaszkodnak hozz, megltjk Jzus isteni dicssgt, s vele kapcsolatban Isten tervt: ltala vlik teljess mindaz, amit Isten az szvetsgben trvnyei (Mzes) s prfti (Ills) rvn elkezdett ebben a vilgban.

Figyelemre mlt azonban, hogy Lukcs elbeszlse (Lk 9,28-36) nhny, ltszlag lnyegtelen mozzanatban eltr az elsknt elkszlt mrki lerstl. Ezek a klnbsgek a kvetkezk: Jzus imdkozik, a tantvnyok elalszanak, s hinyzik Jzus hallgatsi parancsa. Mivel Lukcs felteheten ismerte s hasznlta Mrk szvegt, ezek az eltrsek nem vletlenek, megrtsk Lukcs sajtos mondanivaljra irnythatja a figyelmnket.

"Felment a hegyre imdkozni. Mikzben imdkozott, arcnak szne elvltozott" rja Lukcs, szemben Mrkkal, ahol Jzus "magas" hegyre megy fel, s nem esik sz arrl, hogy imdkozik. Mrk szmra a hegy a fontos, az, hogy a sznevltozs is hegyen trtnik, mint a tantvnyok kivlasztsa (Mk 3,13) s Jzus gytrdse az Olajfk hegyn (Mk 14,26). Ezekben az esemnyekben - Mrk szerint az szvetsgi esemnyek beteljesedst lthatjuk (Mzes a Snai hegyen, szvetsgkts, v. Mtnl a "Hegyi Beszd": Jzus az j trvnyhoz).

Lukcs szmra nem a hegy-motvum a fontos tbb, hanem Jzus imja. A harmadik evanglista tbbszr beszl arrl, hogy Jzus imdkozik, gyakrabban, mint a msik kt szinoptikus evanglista. Imdkozik Jzus, amikor megkeresztelkedik (Mt 3,21), egsz jszakt imdkozva tlt, mieltt a Tizenkett kivlasztan (Lk 6,12), egyedl imdkozik Pter vallomsa eltt (Lk 9,18), s termszetesen akkor is imdkozik, amikor megtantja tantvnyait a Miatynkra (Lk 11,1). Lukcs elbeszlse nyomn elnk trul Jzus benssges, l kapcsolata az Atyval s a Szentllekkel. Jzusnak sok a feladata, teendje, mgis (vagy inkbb: ppen ezrt) mindig van ideje arra, hogy imdkozzk, imban az Atyhoz forduljon, Vele tallkozzk. Ez az lland, kzvetlen kapcsolat termszetes s szksgszer szmra, s ebbl mert ert s vilgossgot.

A sznevltozs is ilyen mly tallkozs az Atyval, melynek lnyegbl valamit megsejthetnek a kivltsgos emberi szemtank. Emberi szemk s rtelmk segtsget is kap: ltjk Jzus ruhjt, arct ragyogni termszetfeletti fnyessggel, megpillantjk Mzest s Illst, hogy megrtsk, mirl is beszlget Jzus az Atyval: feladatrl, kldetsrl, a vele jr nehzsgekrl, a fjdalmas trl, s a vgs dicssgrl...

"Ptert s a vele lvket elnyomta az lom. Amikor felbredtek, lttk dicssgt..." Jzus mellett ktszer alszanak el a tantvnyok: itt, s az Olajfk hegyn. A sznevltozs trtnetben Mrk nem beszl alvsrl, csak a Getszemni kertben, s ott meglehetsen elmarasztalja ket ezrt (Jzus fjdalmt fokozza, hogy a tantvnyok rszvtlenek, (Mk 14,37.40-41). Jzus vrizzadsa idejn Lukcsnl is alszanak a tantvnyok, de nem rszvtlensgbl, hanem ppen ellenkezleg, a szomorsgtl kimerlve (Lk 22,45).

Jzus imdkozik a tantvnyok alszanak. Lukcsnl ez szinte termszetes, mg csak nem is irnia. Az ajndkot, amit Jzus hoz a vilgnak ingyen kapjuk, Isten nagy szeretetbl. Taln nem is tudjuk, mi kszl szmunkra, ha nem is foglalkozunk vele, Isten egyszerre csak meglep bennnket Jzus imja, szenvedse, megdicslse ltal.

"k hallgattak, s senkinek sem szltak mindarrl, amit lttak." Mrk evangliumban Jzus szigoran megparancsolja tantvnyainak, hogy tartsk titokban a dolgot "mindaddig, amg az Emberfia fel nem tmad a hallbl" (Mk 9,9). Jzus kiltt nem szabad felfedni mindaddig, amg szenvedsnek is tani nem lettnk, nehogy az emberek flrertsk az messisi kldetst ("dicssges Messis").

Lukcsnl Jzus nem kr titoktartst, s a tantvnyok mgsem fecsegnek. Tank k, tani lettek valami nagyon fontosnak (v. Lk 1,2), s azt is tudjk, hogy mikor s hogyan kell arrl beszlnik.

Tarjnyi Bla

A TEREMTS TRTNETE

Magosan fnt, az g kkjn is tl, napsugr-strbl uralkodott R-ISTEN
a vilg fltt, kt des testvrvel, a napsugrba ltztt BOLDOGASSZONNYAL
s az jszaka sttjbe ltztt rdngasszonnyal egytt.
Mikor a fld teremtsre kerlt a sor, a sivr pusztasg szptst kt
testvrre bzta az R.
Boldogasszony kioldotta hajnak ht aranyos tincst, s ahol megrintette
velk a fldet, ht hatalmas foly tmadt ott nyomban. Ugyanakkor
rdngasszony is megrintette hajval a fldet, de az rints nyomn ingovnyos
mocsarak keletkeztek. Mg Boldogasszony megteremtette a szorgalmas s hasznos mhecskt, azalatt rdngasszony rszabadtotta a fldre a mrges s haszontalan darazsat. Boldogasszony beltette a fldet j gymlcst term fkkal s bokrokkal, hasznos nvnyekkel, jz gombkkal, de alig vgzett vele, rdngasszony nyomban odaltette kzjk a mrges gombkat, mrges gyomokat s mrges gymlcsket term fkat s bokrokat.
Mikor R-ISTEN megltta, hogy mit cselekedett rdngasszony, eltiltotta
a teremts tovbbi munkjtl. Haragjban rdngasszony leereszkedett
a tenger fenekre, hogy onnan hozzon fl szjban agyagot, amibl
megalkothatn sajt szobrt a fldn. De abban a szempillantsban,
amikor szjban az agyaggal felsznre bukkant, odafnt a nap-strban
R-ISTEN parancsot adott, hogy minden, ami a fldn van, nvekedni
kezdjen. gy aztn rdngasszony szjban nagy hirtelen elkezdett nvekedni
az agyag is, de olyan gyorsan, hogy majdnem megfulladt tle szegny
feje. Szp arca eltorzult s majdnem feketv kklt a kntl. De utols pillanatban mg ki tudta kpni szjbl az agyagot, s ahol fldre esett az rdngasszony szjbl kikptt agyag, ott azon nyomban csnya, szikls hegyekk vltozott. Mert mindaddig szp lapos volt m a fld felszne, akr R-ISTEN tenyere. gy keletkeztek rajta a hegyek, ahol lbt tri a l, szakadkba zuhan a birka, s vadllatok leselkednek a legelsz jszgra.
R-ISTEN gy megharagudott ettl, hogy arany kopjjval mly likat
ttt a fld felsznn, s annak mlysges mlyre szmzte gonosz testvrt,
rdngt.
Miutn a fld gy szpen elkszlt volt, R-ISTEN flnylt az gbolt tetejbe,
s letrt egy kis darabot a napbl. Ebbl formlta az els embert s az els asszonyt. S mivel mg maradt a kezben egy kis trmelk a napdarabkkbl,
ebbl a trmelkbl teremtette meg az ember s az asszony kt hsges szolgjt: a lovat s a kutyt.
Egy reggel az els asszony szpsges aranyvirgot tallt a stra eltt.
Flvette, kendjbe takarta, s vitte nagy rmmel, hogy megmutassa az urnak. Ahogy az ember s az asszony egytt kibontottk a kendt, az aranyvirg helyett egy szp kis figyermeket talltak benne, aki rjok mosolygott kedvesen s az asszonynak azt mondta "desanym", az embernek pedig azt, hogy "desapm".
Az R-ISTEN elrendelte, hogy az els ember-fia neve Vilggyel legyen
s mestersgv tette, hogy tantjv vljon az emberisgnek, a kezdet
kezdettl mind a vilg vgezetig. Vilggyel hozz is fogott nyomban
a munkhoz, s megtantotta az embert, az asszonyt s minden leszrmazottukat,
hogy mikppen ksztsenek maguknak jat, halfog hlt, megtantotta ket a psztorkods sokfle titkra, de legfkppen pedig arra, hogy mikppen engedelmeskedjenek a Teremt trvnyeinek.
Amikor R-ISTEN ltta, hogy Vilggyel irnytsa alatt minden rendben
haladt a maga kitztt tjn, visszatrt napsugr-strba aludni, s
rbzta az embert sajt erejre s lelemnyessgre.
Hogy mg gazdagabb tegye az ember szmra a fldet, Vilggyel
lehozta az gi mezkrl a tndreket meg a trpket, azok pedig magukkal
hoztk sajt kincseiket: nekl madarakat, pillangkat, illatoz, sznes virgokat, szitaktket s csigkat s mindenfle egyb holmit.
Mlyen lent, a fld alatt, ahova R-ISTEN haragja szmzte volt, rdngasszony megszlte gonosz lenyt, Kincset. Kincs hamarosan csbtani kezdte a fld felsznn l embereket a maga rejtett aranyval, ezstjvel, drgakveivel s vakon engedve a csbtsnak az emberek elkezdtek bnykat sni a fld mlye fel, hogy megleljk a stt sziklaregeket, ahova Kincs rejtette el a maga fld alatti ajndkait. De ahogy ezeket a stt regeket rendre feltrtk, az arannyal, ezsttel s drgakvekkel egytt rdng gonosz lidrcei is sorra kiszabadultak a fld all, s terjeszteni kezdtk az emberek kztt a betegsgeket, viszlykodsokat s rszabadtottk az emberre rdng bneit, a gyilkolst, lopst, hazudozst s vgl a legnagyobb Gonoszt is: a hbort. gy
megrontottk ezek a fldi letet, gy megtltttk gyllettel, hogy Boldogasszony jjel-nappal srt odafent az gben s knnyei megtltttk sval
a tengereket.
Hiba igyekezett Vilggyel tantani az embereket, hogy mikppen legyenek jk, szeret szvek, becsletesek s boldogok, csak nagyon kevesen hallgattak re. Ezek voltak a Vlasztottak: a magyar psztornpek, akik szles, szabad mezkn legeltettk a maguk nyjait. jszaka flnztek a csillagos gre, s tudtk, hogy ott fnt a magasban valahol R-ISTEN vigyzza a vilgot, Igazsggal a jobb kezben s Szeretettel a balban.
Ragyog-tiszta jszakkon lttk odafnt a Ht Kszbt, mely az R strhoz vezet. Lttk a csillog Kszb-rt s az R stra krl a csillog Szrskertet, ahol Kaszs aratta a csillag-gabont, mg mgtte asszonya, Snta Kata cipelte a kosarat.
Lthattk a Hadak tjt, melyen gbe lovagolnak a hsi halottak, s a
Nagy Gncl szekert, melyen olykor-olykor R-ISTEN maga szekerezte
be az gi mezket. Ilyenkor drgtek a szekr kerekei odafnt, s amikor
a lovak patkja csillagot rt, villm szikrzott keresztl az g boltozatn.
Olykor megharagudvn rdng gonoszsgain, Isten-nyilt hajtott al az R a fldre. Mskor meg csillagba tkztt az gi szekr kereke, s a szekr derekbl alhullott hatalmas drdlssel egy Mennyk.
Bks, szeld nyri jszakkon Boldogasszony alszllott a fldre a maga
sajt szekern, a Kis Gncln, s hozott az emberisg szmra gygyt
nvnyeket s j gondolatokat.
Mita rdng lenya, Kincs rszabadtotta a fldre a maga gonosz
szolgit, Gylletet, Irigysget, Hborsgot s a sokfle betegsgeket,
az emberisg nagy tantmestere, Vilggyel knytelen volt bujdossba
menni. Senki sem tudja, hogy hol rejtzkdik. Senki, kivve a legregebb
psztor, a tltos maga. az egyetlen titoktud, s amikor eltvozik
a fldi letbl, utols leheletvel megsgja utdjnak a titkot. gy aztn
nemzedkrl nemzedkre szll a titok tudsa, hogy az emberisg egyetlen remnye soha el ne vesszen.
Magnyos jszakn, kint a vgtelen pusztn egy reg psztor megsgta
nekem is a szent titkot. A bvhely, ahol Vilggyel, a nagy tantmester
vrakozik trelemmel, amg az emberisg megleli vgre a hozz vezet utat, ez a titokzatos bvhely nem egyb, mint az emberi szv maga.
WASS ALBERT

Szia Katinka!
A Frumon nem nagyon ltlak csak nzeldni.
Tled egykt j hozzszlst is vrunk.
Van mibl vlogatni.
Puszillak Ili

Ez az amit a mai anyagias vilgban nem tudnak felfogni s megrteni az emberek.
gy kapni valamit, hogy nem kell rte fizetni, nem kell brmely ember szmra teljesthetetlen dolgokat cselekedni azrt, hogy ezt meg kapja.Egyszeren szeretetben, megrtsben kellene lni.s nem csodt vrnak tlnk.

Isten arra hvta el gyermekeit, hogy Krisztust kpviseljk, bemutassk az r jsgt s irgalmassgt. Miknt Jzus is kinyilatkoztatta nknk az Atya jellemt, gy kell nknk is kinyilatkoztatnunk a vilgnak, mely nem ismeri bensõsges, irgalom-teljes szeretett. "Amikppen te kldtl engem e vilgra, gy kldtem n is õket e vilgra; n õ bennk, s te nbennem; ...hogy megismerje a vilg, hogy te kldtl engem" (Jn 17:18, 23). Pl apostol gy szl Jzus tantvnyaihoz: "Akik felõl nyilvnval, hogy Krisztusnak... levele vagytok", "amelyet ismer s olvas minden ember" (2Kor 3:3, 2). Jzus minden egyes gyermeke nylt levl a vilgnak. Ha Krisztus kvetõi vagytok, Isten annak a csaldnak, hznak, utcnak s vrosnak, melyben ltek, bennetek egy levelet kld. Jzus, ki bennetek lakozik, ltalatok kvn szlni azokhoz, akik Õt mg nem ismerik. Lehet, hogy a Biblit nem olvassk, lapjairl a hozzjuk szl hangot nem halljk; az Isten mûveibõl kirad szeretetet nem ltjk. Ha azonban Krisztus õszinte tantvnyai vagytok, lehetsges, hogy ltalatok istenismeretre jutnak; felfogjk j voltt, megnyerhetõk, hogy Istent szeressk s nki szolgljanak.
A keresztnyek hivatsa, hogy a menny fel vezetõ ton a vilgossg hordozi legyenek, s a Krisztusrl rjuk sugrz fnyt sztrasszk az egsz vilgra. Legyen letk s jellemk olyan, hogy ltala Krisztusrl s szolglatrl az emberek helyes fogalmat alkothassanak.
Ha tnyleg Krisztust kpviseljk, Isten szolglatt oly vonznak tûntetjk fel, amilyen az a valsgban. Keresztnyek, akik llandan szomorkodnak, zgoldnak s panaszkodnak, helytelen sznben tntetik fel Istent s a keresztny letet. Azt a benyomst keltik, mintha Istennek nem tetszene gyermekeit boldognak ltni, s gy hamis bizonysgot tesznek mennyei Atynkrl.

Stn ujjong, ha Isten gyermekeinek hitt megingathatja vagy õket ktsgbe ejtheti. rmre szolgl, ha bizalmatlanok vagyunk Istennel szemben, s ktelkednk abban, hogy Õ kszsges s hatalmas minket megvsrolni. rl, ha azt hisszk, hogy Isten atyai gondoskodsval krunkat okozza. Stn gy tûnteti fel elõttnk Istent, mintha semmi rszvttel s irgalommal nem viseltetne irntunk. Istenre vonatkozlag llandan elferdti az igazsgot; Istenrõl helytelen fogalmakkal tlti be kpzeletnket. Ahelyett, hogy elmlkednnk mennyei Atynkra vonatkoz igazsgokon, Stn hamis sugalmazsaira hallgatunk, s mikzben bizalmatlankodunk Isten irnt s zgoldunk ellene, nevre szgyent hozunk. Stn trekszik a vallsos letet komorr, bss tenni, hogy fradsgosnak s nehznek tûnjk fel. Ha pedig a keresztny letben a vallst ilyen sznben mutatja be, hitetlensge ltal Stn csalst tmogatja.
Sokan, lettjukon gyakran foglalkoznak hibikkal, gyengesgeikkel, fogyatkozsaikkal, csaldsaikkal, s szvk csggedt. Eurpai tartzkodsom alatt egy ilyen llektõl levelet kaptam, melyben ktsgbeessben vigasztalst krt tõlem. A levl vtele utni jjelen lmot lttam. Nagy kertben jrtam, melynek tulajdonosa krlvezetett mindenfel. n virgokat szedtem s kellemes illatukban gynyrkdtem, amikor hittestvrem, akitõl az emltett levelet kaptam, s aki szintn mellettem haladt, a jelentktelen tvisekre figyelmeztetett, melyek tjt lltk. Szomoran llott ott s panaszkodott. Nem kvette a vezetõt a helyes svnyen, hanem a tvisek s csalnok kztt botorklt ide s tova. "Nem szomor-e - gy panaszkodott -, hogy ezt a szp kertet gy elcsftjk a tvisek s a csalnok?" A vezetõnk gy felelt: "Ne veszõdj a tvisekkel, melyek csak megsebeznek! Szedd inkbb a rzskat, liliomokat s szegfûket!"
Nemde ti is szereztetek mr letetekben szp tapasztalatokat? Vajon nem ltetek-e mr t olyan becses idõszakokat, amikor szvetek rmrepesve ksznttte Isten Lelkt? Ha visszapillantotok a mlt esemnyeire, nem jut-e sok drga s fensges tapasztalat eszetekbe? Nem llnak-e Isten gretei - nyl virgokhoz hasonlan - letetek tjn mindentt? Akarjtok-e szveteket rmest betlteni szpsgkkel s pompjukkal?
A tvisek s csalnok csak megsebeznek s fjdalmat okoznak; s ha ezeket gyûjtitek s msoknak is adjtok, megvetitek Isten javait, s msokat is tvol tartotok az let tjtl.
Nem blcs dolog, ha llandan a mlt szomor emlkeire gondolunk, ha az let csaldsait s igazsgtalansgait idzzk emlkezetnkbe, ha mindaddig beszlnk rluk s panaszkodunk, amg csggeds vesz rajtunk erõt. Az elcsggedt lelket sttsg veszi krl, mely kizrja szvbõl Isten vilgossgt, s msok lettjra is rnykot vet.
Hla legyen az rnak a szemnk el trt kellemes s bartsgos emlkekrt! Olykppen gyûjtsk egybe szeretetbõl fakad greteit, hogy azok minden idõben szemnk elõtt legyenek. Isten Fia elhagyja Atyja trnjt, s istensgt emberi alakba ltzteti, hogy az embert Stn hatalmbl megvlthassa; gyõzelme megnyitja szmunkra az egeket, s bepillantst enged az isteni dicsõsg birodalmba; az elbukott emberisg megmeneklse az rvnybõl, melybe bûnei sodortk; Istennel val kzssgnek jbli visszalltsa, amikor a Megvltba vetett hit ltal megllja a hit prbjt, Krisztus igazsgt lti magra s trnjhoz emeltetik fel - mindezek olyan kpek, melyeket Isten azrt tr szemeink el, hogy felettk gondolkozzunk.
Ha Isten szeretetben ktelkednk avagy greteivel szemben bizalmatlankodunk, szgyent hozunk r, s elszomortjuk Szentlelkt. Milyen fjdalmas rzsek hasogatnk az anya keblt, ha gyermekei llandan arrl panaszkodnnak, hogy anyjuk rosszakarjuk, holott egsz lett gyermekei javra ldozta, hogy minden knyelmet megszerezzen szmukra?! Feltve, hogy ktsgbe vonjk anyjuk szeretett, az anya szve bizonyra megszakadna. Mit rezne az az atya, akit gyermekei ilyen bnsmdban rszestennek? s mit gondoljon mennyei Atynk, ha nem bzunk szeretetben, mely arra indtotta, hogy egyszltt Fit hallra adja rettnk, hogy ezltal rk letet nyerjnk? Az apostol gy r: "Aki az õ tulajdon Finak nem kedvezett, hanem õt mindnyjunkrt odaadta, mimdon ne ajndkozna vele egytt mindent minknk?"(Rm 8:32). s mgis mily sokan mondjk tetteikkel, sõt szavaikkal is: "Ez nem rm vonatkozik. Taln msokat igen, de engem nem szeret az Isten."
Mindez sajt lelketeknek rt, mert a ktkedsnek minden szava meghv Stn ksrtsei szmra; megerõsti bennetek a ktkeds irnti hajlamot, s tovaûzi tõletek a szolgl angyalokat. Ha Stn ksrt titeket, a ktely vagy hitetlensg egyetlen szavt se ejtstek ki. Ha sugalmazsait meghalljtok, bizalmatlansg s lzad gondolatok tmadnak szvetekben. Ha rzelmeiteket kifejezsre juttatjtok, akkor a ktely minden egyes szava nemcsak magatoknak rt, hanem olyan magvets lesz, mely msok szvben is gykeret ver s mrges gymlcst terem; lehetetlen lesz sajt szavaitok kros hatst ellenslyoznotok. Magatok taln kigygyulhattok a ksrtsekbõl, s kiszabadulhattok Stn csapdjbl, de msok, megfertõzve kros befolystoktl, taln tbb soha nem tudnak a hitetlensg tõrbõl kiszabadulni, melybe a ti hitetlensgetek vezettk õket. Milyen fontos teht, hogy csak olyan dolgokrl beszljnk, melyek lelki erõt s letet lehelnek.
Az angyalok figyelik, meghallgatjk, milyen jelentseket adtok a vilgnak mennyei Mesteretekrõl. Trsalgstok rla folyjon, aki az Atya elõtt kzbenjr. Ha bartaitokat dvzlve kezeteket nyjtjtok, legyen Isten dicsrete szvetekben s ajkatokon. gy azok gondolatai is Jzusra fognak irnyulni.
Mindenkit rnek megprbltatsok, fjdalmak s szomorsgok, melyeket nehz elviselni; ksrtsek krnykeznek, melyeknek nehz ellenllni. Ne egymsnak panaszoljtok el gondjaitokat, hanem vigytek imitokban Isten el! Legyen letszablyotok, hogy ktely vagy csggeds egyetlen szavt sem ejtitek ki ajkatokon! Nagyban hozzjrulhattok msok letnek felvidtshoz, amennyiben õket a remny s vigasz szavaival megerõstitek.
Sok derk llek van rettenetes ksrtseknek kitve. Gyakran kzel vannak az elesshez, az nmagukkal s Stnnal vvott kzdelemben. Ne csggessztek el õket nehz harcaikban! Btortstok õket remnyt keltõ szavakkal, amelyek buzdtan hatnak rjuk. Ha gy cselekesztek, Krisztus fnye sugrzik szt rlatok, "mert kzlnk senki sem l nmagnak"(Rm 14:7). ntudatlanul is sztrad befolysunk vagy buzdtani s erõsteni fog msokat, vagy pedig elcsggeszt, s Krisztustl s igazsgtl tovaûz.
Sokan tvesen kpzelik el Krisztus jellemt s lett. Azt hiszik, hogy nem volt letben melegsg s napfny, hogy mindig komoly, szigor s rmtelen volt. Ilyen komor nzetek gyakran az egsz keresztny lettapasztalatot bernykoljk.
Gyakran hallhattuk, hogy Jzus srt, de sohasem lttk õt nevetni. dvztõnk tnyleg a fjdalmak embere volt; ismerte a gondot s szomorsgot, mert szve minden emberi nyomor elõtt nyitva volt. Br lete az nmegtagads lete volt, melyet fjdalom s gond rnykolt be, de kedlye, lelklete nem volt nyomott. Arcvonsai nem mutattak haragot s bosszsgot, hanem mindig bksek, derûsek voltak. Szvbõl az let kimerthetetlen forrsa radt, s brhov ment is, oda nyugalmat, bkt, rmt s vidmsgot vitt.
dvztõnk lete llandan a legmlyebb s legszentebb komolysgot rasztotta, de sohasem volt szomor vagy komor. Azok lett, akik Õt mintakpknek tekintik, szent s komoly clok fogjk betlteni; szemlyes felelõssgk teljes tudatban lesznek. A knnyelmûsgtõl tartzkodnak, tbb nem tallnak rmet hangos mulatozsokban, nyers trflkozsban. Jzus Krisztus hite a vizek rjhoz hasonl bkt nyjt. Az rm fnyt nem oltja el, s a mosolyt nem hamvasztja el az arcokrl. Krisztus nem azrt jtt a fldre, hogy nki szolgljanak, hanem hogy Õ szolgljon; s ha szeretete uralja szvnket, pldjt kvetni fogjuk.
Ha fõknt embertrsaink szeretetlen, rosszakarat eljrsra gondolunk, lehetetlen, hogy õket gy szeressk, mint ahogy Krisztus szeretett bennnket. Ha azonban gondolkozunk
Krisztusnak irntunk tanstott csodlatos irgalmassgn, ezt a lelkletet rasztjuk msokra is. Szeressk s becsljk egymst annak ellenre, ha ltjuk is egyms hibit s fogyatkozsait! Gyakoroljuk az alzatossgot; a sajt erõnkben ne bizakodjunk, s msok gyengesgeit trelmesen szenvedjk el! Ez kili a szûkkeblûsget s az nzst, s nemess, nagylelkûv tesz.
A zsoltros gy nekel: "Bzzl az rban s jt cselekedjl; e fldn lakozzl s hûsggel lj!" (Zsolt 37:3). "Bzzatok Istenben". Minden napnak megvan a maga terhe, gondja s fradsga; s milyen elõszeretettel beszlnk ezekrõl! Hny hibaval gond hatol szvnkbe, hnyszor beszlnk gondjaink terhrõl, annyira, mintha nem volna szeretetteljes, irgalmas Megvltnk, aki mindig ksz krsnket meghallgatni, s minden idõben, minden nyomorunkban segtsgnkre jnni.
Vannak, akik llandan flelemben lnek, gondokat okoznak maguknak. Br naprl napra lthatjk Isten szeretetnek kzzelfoghat bizonytkait, llandan rvendhetnek atyai gondviselsnek, de mindezt az ldst szre sem veszik. Gondolataik llandan kellemetlen dolgoknl idõznek, melyeknek bekvetkezstõl flnek. s ha tnyleg vannak nehzsgek, azok br jelentktelenek, mgis elvaktjk õket mindazzal szemben, amikrt hlsnak kellene lennik. Ahelyett, hogy a felmerlõ nehzsgek õket Istenhez, az egyedli Segtõhz ûznk, ellenkezõleg, elszaktjk õket tõle, mert nyugtalansgot, zgoldst bresztenek szvkben.
Helyesen cseleksznk-e, ha ilyen hitetlenek vagyunk? Mirt lennnk hltlanok, bizalmatlanok? Jzus a mi bartunk; az egsz menny lnk rszt vesz boldogulsunkban. Ne engedjk, hogy a mindennapi let viszontagsgai s kzdelmei kedlynket izgassk, gondfelhõbe bortsanak! Ha ezt megengedjk, akkor llandan tallunk olyasmit, ami knoz s nyugtalant. Ne aggodalmaskodjunk, mert ez letnket felemszti s sorvasztja, de nem segt terheinket hordozni.
zleti, anyagi zavarokkal kzdhetnk, a jvendõ stten llhat elõttnk, vesztesgek fenyegethetnek bennnket, de ne csggedjnk, hanem vessk gondjainkat Istenre, s legyen szvnk nyugodt s vidm. Imdkozzatok blcsessgrt s rtelemrt, hogy gyeiteket helyesen vezethesstek, hogy gy krt s vesztesget elkerljetek! Tegyetek meg mindent, ami tõletek telik, hogy kedvezõ eredmnyeket rjetek el! Jzus meggrte segtsgt, de nektek is trekednetek kell. Ha mennyei Segtõtkben bzva, minden tõletek telhetõt megtettetek, akkor nyugodtan vrhatjtok az eredmnyt.
Isten akarata s szndka nem az, hogy gyermekeit gondok, terhek nyomjk. De az r nem csal meg bennnket. Nem mondja: "Ne fljetek; letetek tjn nincs semmi veszly." Tudja, hogy veszedelmek s megprbltatsok vrnak rnk, s ehhez mrten bnik velnk. Nem szndka npt kivenni a bûnnel s bajjal telt vilgbl, de rmutat arra a segtsgre, amelyben sohasem csaldhatunk. gy imdkozik tantvnyairt: "Nem azt krem, hogy vedd ki õket e vilgbl, hanem hogy õrizd meg õket a gonosztl"(Jn 17:15). "E vilgon nyomorsgtok lszen; n meggyõztem a vilgot"(Jn 16:33).
Hegyibeszdben Jzus fensges pldzatokkal mutatott r, hogy milyen szksges Istenben bznunk. Ezen tantsok clja az volt, hogy Isten gyermekeit minden idõben vigasztalja s btortsa, s gy rthetõen renk is vonatkoznak. Az dvztõ hveinek figyelmt az g madaraira irnytja, melyek gondtalanul zengik dalaikat, s br "nem vetnek, sem nem aratnak", mennyei Atynk mgis gondoskodik sszes szksgleteikrõl. Az dvztõ krdezi tõlnk: "Nem sokkal klnbek vagytok- azoknl?" (Mt 6:26). A mindenhat Gondviselõ kitrja kezeit s kielgti sszes teremtmnyeit. Az g madarai sem kerlik el figyelmt. Br nem rakja csõrkbe eledelket, de gondoskodik szksgleteikrõl. Nekik kell a rszkre elhintett magot sszeszedni, nekik kell fikikat tpllni. nekkel szllnak munkjukba: hisz "mennyei Atytok eltartja azokat." "Nem sokkal klnbek vagytok- azoknl?" (Mt 6:26). Mint eszes lnyek, kik Õt imdjtok, nem vagytok-e sokkal becsesebbek az g madarainl? Vajon Teremtõnk s Ltfenntartnk, aki sajt isteni kpmsra alkotott bennnket, nem fog-e a mi szksgleteinkrõl is gondoskodni, ha bzunk benne?

Krisztus a mezei virgokra irnytja tantvnyai figyelmt, melyek gazdag vltozatossgban virulnak, s melyek mennyei Atynk irntunk, emberek irnt val szeretetnek megannyi megnyilvnulsai. gy szlott: "Vegytek eszetekbe a mezõ liliomait, mi mdon nvekednek"(Mt 6:28). A termszet e virgai szpsgkben s egyszerûsgkben fellmljk Salamon kirlyi pompjt. Mg a legdrgbb ltzk, amit emberi mûvszet s gyessg alkothat, sem versenyezhet a virgok termszetes bjval, ragyog szpsgvel. Jzus krdezi: "Ha pedig a mezõnek fvt, amely ma van, s holnap kemencbe vettetik gy ruhzza az Isten; nem sokkal inkbb- titeket, ti kicsinyhitûek?" (Mt 6:30). Ha az r, az isteni mûvsz ily gazdag sznpompt klcsnz az egyszerû virgoknak, melyek egy nap alatt elhervadnak, mennyivel inkbb visel gondot azokrl, akiket sajt kpmsra teremtett?! Krisztus ezen tantsa megfeddi a hitetlen szv ktsgeit, gondjait s aggodalmait.
Az Alkot minden egyes gyermekt boldognak, bksnek s engedelmesnek szeretn ltni. Jzus mondja: "Bkessget hagyok nktek: az n bkessgemet adom nktek... Ne nyugtalankodjk a ti szvetek, se ne fljen!" (Jn 14:27) Msutt ezeket mondja: "Ezeket beszltem nktek, hogy megmaradjon tibennetek az n rmem s a ti rmetek beteljk" (Jn 15:11).
A boldogsg, melyre nzõ indokbl vgyunk, mellõzve a ktelessgek tjt, ingatag s muland; csakhamar elmlik, s a szv bnattal s fjdalommal lesz tele. Isten szolglatban azonban teljes az rm s az elgedettsg. A keresztny nem halad bizonytalan svnyeken, nincs kiszolgltatva hibaval megbnsoknak s csaldsoknak. S br a fldi let lvezeteiben nem vesznk rszt, de rmmel tekinthetnk az eljvendõ let el.
Hiszen mr ebben az letben is a keresztnyek a Krisztussal val kzssg rmteli rszesei; szemllhetik szeretetnek fnyt, s lvezhetik lland jelenltt. letnk minden egyes lpse kzelebb hozhat Jzushoz, mindinkbb megtapasztaljuk szeretett, s lpsrõl lpsre megkzelthetjk az rk bke dicsõ hont. Azrt ne vessk el Istenbe vetett bizalmunkat, hanem legyen bizodalmunk erõsebb, mint valaha! "Mindeddig megsegtett minket az r!" (1Sm 7:12), s megsegt bennnket ezutn is mindvgig!
Tekintsnk mint hatalmas emlkoszlopokra, jttemnyeinek bizonytkaira, melyeket az r velnk cselekedett, hogy megvigasztaljon s kimentsen a pusztt kezbõl. Legyenek llandan lnken emlkezetnkben a kegyelem megannyi tanjelei, melyekkel Isten bennnket elhalmozott; a knnyek, melyeket felszrtott; a fjdalmak, miket lecsillaptott; a veszedelmek, miket elhrtott; a szksgletek, miket kielgtett s az ldsok, melyeket renk rasztott. Ezek erõstsenek zarndoklatunk htralevõ rszn!
Az elõttnk levõ kzdelemben jabb, nem sejtett akadlyokra szmthatunk; azonban akr a mltra, akr pedig az eljvendõre tekintnk, btran mondhatjuk: "Mindeddig megsegtett minket az r!" - "s leteden t tartson erõd!" (5Mz 33:25). A rnk vrakoz megprbltatsok nem fogjk erõnket fellmlni. Dolgozzunk ott, ahol alkalom knlkozik, abban a biztos tudatban, hogy a megprbltatsok arnyban kapunk erõt.
gy majd annak idejn megnylnak az egek kapui, hogy bevonulhassanak rajtuk Isten gyermekei s a dicsõsg Kirlynak ajkairl, mint legszebb zene rinti fleiket: "Jertek, n Atymnak ldottai, rkljtek ez orszgot, amely szmotokra kszttetett!"(Mt 25:34).
Ezutn dvzlni fogjk a megvltottakat abban a hazban, melyet Jzus kszt szmukra. Ott majd ms trsasgban lnek, mint a bûns fldn; ott tbb nem tallkoznak hazugokkal, blvnyimdkkal, tiszttalanokkal, hitetlenekkel, hanem kizrlag azokkal, akik a bûnt s Stnt legyõztk, s Isten kegyelme ltal tkletes jellemekk alakultak t. Krisztus vre lemosott rluk minden bûns hajlamot, minden tkletlensget, s rjuk ragyog a dicsõsg fnye, mely a nap fnyessgt jval fellmlja. Az erklcsi szpsg, Krisztus jellembeli tkletessge sugrzik le rluk, mely sokkal becsesebb az õket krlvevõ klsõ fnynl. Mint bûntelenek lljk krl a nagy fehr trnt, s rszt vesznek az angyalok dicsõsgben s kivltsgaiban.
Tekintve azt a dicsõ rksget, mely Krisztus kvetõire vr, "micsoda vltsgot adhat az ember az õ lelkrt?" (Mt 16:26). Br szegny lehet, mgis oly kincse s mltsga van, melyet a vilg nem adhat. A megvltott, bûntõl megtiszttott, s sszes nemes kpessgeit Isten szolglatra szentelõ llek mindent fellml kincs. Isten s a szent angyalok szne elõtt rvend a menny minden egyes megvltott lleknek; ezt az rmet szent, gyõzelmi nekek visszhangozzk.